Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-03 / 194. szám
Szatmár, 1910. szept. hó 3., szombat. 194. szám, XJ.il, Wo'vam, .-pOIzKOMAK XÁHKiAP. Előfizetési dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések: Helyben: 1 évre 12 K, Vs évre 6 K.»/«é re 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 „ „8 .. „ .. 4,. „ .. V50 Rákóczi-utcza 9. szám. m Teiefonszám: 107. Mindennemű dijak S/.atmáron, a tap kiadóhivatalában Készpénzfizetés mellett, a Iegjntinyosabb árban kőzü- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Egy szám ára 4 fillér. KJ—--------^-S====----------------i-----------------— fizet endők. Nyilttér sora 20 fillér. A tanácsból. Fertőtlenítő '"’or felállítása. Szeptember 1-ón a Közegészségügyi bizottság Dr. Yajay Károly polgármester elnöklete alatt gyűlést tartott. A bizottság tudomásul véve a kolera elleni védekezés céljából eddig tett intézkedéseket, tárgyalásokat folytatott a budapesti szivattyu- és gépgyár részvénytársaság mérnökeivel egy modern gőzfertőtlenitö telep felállítására nézve. A bizottság elfogadta a gépgyár ajánlatát, mihez képest a tanács nyomban átadta a megrendelést a gyár kiküldötteinek, és pedig egy nagyobb és egy kisebb méretű fertőtlenítő szekrényre s egy gőzkazánra a szükséges fölszerelésekkel. A gyár legkésőbb november 1-ig szállítja a gépeket, addig díjtalanul bocsát a város rendelkezésére egy mozgó gőzfer- tőtlenitő gépet. A gépek elhelyezésére szükséges épületekre a vállalati feltételek kiírásával mérnöki hivatalt bízta meg. Szüreti ünnep a Kossuth-kertben. A tűzoltó testület elhatározta, hogy a jövőben felhagy az alsó- és legalsóbb néposztályok körében nagy népszerűségnek örvendő farsangi mulatságok rendezésével s azok helyett pénztárának gyarapítására olyan összejöveteleket rendez, amelyeken úgy a polgárság, mint az értelmiség is részt vehessen. Ezúttal állandó toronyzene, vagy’ harangjáték alap javára szüreti ünnepet rendez szeptember 18-án délután, mely alkalomra a Kossuth-kert átengedését kérte. A tanács a kertet kellő garancia mellett átengedte. Felterjesztés. A vízvezeték és csatornázásra szükséges 3 millió korona befektetés megsza vazásáról szóló közgyűlési határozat közszemlére tóteli határidőié lejárván azt a tanács tegnapi gyűléséből felső jóváhagyás végett fölterjesztette. latorján István építész építési irodpja Szatmár, Rákóczi-u. Fogarassy-ház. vállal mindenféle építkezést, tervek, költség vetések készítését, művezetést és ellenőrzést. A kolera 1832-ben. A kolera aktuálitását mi sem jellemzi jobban, minthogy a lapok tele vannak kolera-reminiscenciákkal, hogy is volt csak 1831—82-ben, meg aztán 1873-ban ? A visszaemlékezések közlésében a nagyváradi lapok vezetnek, megsárgult vár- megyei írásokat ástak ki, hogy pl. 1831- ben miképpen intézkedtek Biharmegye hatalmas urai a még hatal -asabb kolera ellen. íme néhány sor mutatóba. A Kelet Indiai Cholera nyavaja mi- nekutánna a Muszka Nemzet által az ausztriai birodalomnak előbb a Lengyel Ország részeibe beszármázott, ezután pedig magyar haza több részeibe is betsusz- ván, amidőn ezen Chol. nyavaja Bihar vármegye határán is mutogatta magát, a folyó 1831-ik Esztendő, Julius elein, hogy ezen veszedelmes ragadó nyavalyátul ezen Bihar megyét megoltalmazni lehessen, tekintettes Első Alispány Nagy Sombori Sombory Imre Ur a megye iránt viseltető Atyai gondosságból oly rendeléseket, hogy valamint n megye szélem, úgy annak kebelébe — hogy az utazók által a nyavaja be ne származhasson, a passuaok vizitá- lására Strázsák állíttassanak . . . A passusokat, vagyis útleveleket vizsgálták át, a vármegye határára pedig katonákat és hajdúkat állítottak. Fekete József, az akkori nagyváradi főnótárius, egymásután jegyezgette a különös rendeleteket, amelyeknek bizony kevés foganatja volt. Mikor már fenyegető volt a veszedelem, 1831. julius 3l-ón, szigorúan elzárják az összes utakat és újabb ’rendeletet bocsátanak ki: Ns. Ung, Ugotsa, Bereg, Máramaros és Szatmár vármegyékből, légyen az akárki, minden személy válogatás nélkül sem- miíéléi^éaetbe be ne eresztessék, ha mindjárt a legjobb passussal legyenek is provi- deálva, sőt ha engedelmeskedni nem akarnak, erővel is utasitassanak vissza. Mindazon által minden emberrel a lehetőségig illendően bánni kelletik . . . A fekete halál azonban nem respektálta a Nemes vármegye és város intézkedéseit, nem ijedt meg a katonák fegyvereitől és julius hónap végén besétált a Színes világ . . . , Irta: Berki Qéza. (Folyt, és vége.) Az iró nem felelt. Révedező szemmel nézte tovább a nyüzsgő embertömeget. Lelke még mindig remegett a kéjtől. A leány folytatta. — Lássa, én nem akarok ide jönni... Tehetek én róla, hogy önkénytelenül is mindig ide . . . erre jövök. A tegnap is, hogy kikergetett . . . igen . . . elűzött innen, elhatároztam, hogy nem jövök többet magához. Most itt vagyok! Nem tudok, nem akarok úgy élni, hogy ne lássam. Engedje meg, hogy ennyi örömem legyen. Az iró megszánta. Megiordult s megfogta a leány remegő, puha kis kezét s erősen a szemébe nézett. Meddig fog még ez a gyerekség tartani Jolán! Meddig fog még naivságaival zaklatni? Hogy gondolhat olyat, hogy magányos férfi lakására jön déli 11 órakor egyedül. Nem gondol a jó hírével, a családja nyugalmával. Azt hiszi, hogy ez jóra fog vezetni. Majd akad valaki aki vissza él naiv- ságával s a mélybe taszítja . . . Hiszen tudja, hogy én nem vehetem feleségül magát ... No menjen szépen haza s felejtse el bohóságait. A leány nem mozdult. Reá emelte könyben úszó szemeit a férfira. — Ne űzzön el magától ismét. Hagyja meg azt az örömet, hogy láthassam, hiszen tudja, hogy kimondhatatlanul jól esik, ha közelében lehetek. Újra kezdi. Jolán. Magával nem lehet okosan beszélni. — Mert nem akar. Maga rövid szoknyás, kis leánynak képzel engem, olyannak, aminőnek akkor látott, midőn még a házunkhoz járt . . . Akkor kezdett először Írni . . . Már akkor megszerettem! Mikor megtudta, elmaradt házunktól. Kimondtala- nul üresnek éreztem a lelkemet. Legyőztem szemérem s eljöttem a maga lakására. Maga minnennap elűz innen. Mert féltem magát Jolán! Hitvány ember lennék, ha visszaélnék érzelmeivel. Tudom hogy érzelmei nem komolyak, hanem egy bohó, ábrándos leánynak első fellobanásai . . Később ha férjhez megy, elfelejti a bohóságokat, s nevetni fog gyerekes csacsiságain — Azt hiszi? Akkor rosszul ismer. Téved Jolán! ... én nagyon jól ismerem a maga lelkét. Maga nem engem, — a férfit, hanem a lelkem szereti. Engem tulvilági lénynek képzel s olyan tulajdonságokkal ruház fel, amelyekkel ón egyáltalán nem rendelkezem, Én csak halandó vagyok. Közönsé ges, mint annyi más. Hibákkal, bűnökkel, szenvedélyekkel. Ha hosszabb ideig velem lenne, kiábrándulna belőlem Jolán, s boldogtalan lenne . . . Aztán lássa, az ón deresedő hajam nem igen illik a maga szép fekete hajához. Fásult is már a lelkem s n em tudnám magát boldoggá tenni. Fáradt vagyok, kifárasztott a sok siker. Lássa ... én iró vagyok. Bele szoktam ebbe az üres, fénytelen, tövises világba s boldog vagyok, be melegséget varázsolhatok szürke kis szobám falai közzé ... Ha megnősülnék, betelne vágyam. Nem vágynék semmi után s nem lennék, nem lehetnék az ami vagyok: iró. Boldogságban élnék. Olyan boldogságban, a mely megfojtana elpusztítana . . . így vágyók egy színesebb, verőfényesebb élet után. A leány szótlanul, elbüvölten hallgatta. Két könycsepp gördült le halvány arcán. — Rosszkor jöttem, — mondá csendesen, — kiment. Az iró pedig állott az ablak mellett, némán hallgatagon, s révedező szemmel bámult ki a kertre, a nyitva hagyott ajtón. Az iskola idény beálltával van szerencsém a t. vevőközönség b. figyelmét dúsan felszerelt áruraktáram megtekintésre felhívni. Lcgjutányosabb árak és legszolidabb kiszolgálás mellett beszerezhetők férfi és fiú kalapok, ingek, nyakkendők, zsebkendők, harisnyák, esernyők, alsó frico áruk, kesztyűk, zsebkések, fésűk, haj- ás ruhakefék, hegedűk ás hegedűtokokban, Teljes ^tisztelettel: BETTELHEIM ADOLF, Deák-tér, Kereskedelmi bank palota.
