Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-18 / 181. szám
XLII» ftVvam. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V» évre 6 K. */» évre 3 K, 1 hóra 1K Vidékre:.. 16 „ , 8 , , „ 4. , .. 1-50 Egy szám ára 4 fiSSéu-. Tátra-express.* A kereskedelmi minisztérium a megkötendő félmilliárdos kölcsön terhére sok millió koronát fog ismét államvasuti beruházásokra forditani. Pár év óta az állam- vasút folyton növekvő összegeket nyelt el, s ezen tőkebefektetésekkel egyidejűleg felemelte árudijszabását. Újabban szó van arról is, hogy a személydijszabást, a zónát is felemelik, még pedig nem kevesebb, mint ötven százalékkal. Ami annyit jelent, hogy az utazás Kolozsvárról Budapestre a gyorsvonat első osztályán huszonhét korona helyett negyvenöt korona és ötven fillérbe fog kerülni, vagyis kilométerenként közel 12 fillérbe. Ez az egységár kéttized fillérrel közelíti meg a francia vasutak egységárát. Ezzel szemben a francia gyorsvonatok 100—110 kilométer óránkénti sebességgel közlekednek és vonataik a legmesszebbmenő kényelemmel vannak berendezve, a francia pályaudvarok be vannak fedve és a vágánypárokat perronok választják el, alsó átjárókkal, podgyászemelö szerkezettel stb. stb, A kolozsvári ember fizetni fogja a tizenkét filléres egységárat, hetven kilométer sebességgel meg fog elégedni, az állomáson tolató mozdonyok kerekei alatt fog tör* Kész örömmel közöljük a kiválóan érdekes vezércikket, melyben lapunk jeles tollú munkatársa egy igen életrevaló eszmét pendít meg. A felvetett eszme minden oldalról csak pártolásra számíthat és itt lenne az ideje, hogy a vidéki sajtó egyöntetű felszólalása e tárgyban az eszme megvalósítására bírja a kereskedelmi minisztériumot. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. tetni a vonat felé, esőben, hóban, szélben, hófúváson és sártengeren át és huszad- magával a folyosón állva fog elmélkedni annak a dicsőségnek az előnyein, hogy Európa legrégibb alkotmányos államának honpolgára. Hanem van a mi államvasutunknak egy más sajátsága : ugyanis nem oda viszi az embert, ahova megy. Felülsz Brassóba és Kassára mégy : Budapestre visz a gyorsvonat. Máramarosszigetről Zimonyba igyekszel : Budapestre szállítanak. Kaposvárról a Balaton felé indulsz, előbb megjárod Budapestet. Ha pedig vakmerő és 8zentsógtörő kalandorként egy helyről a másikba a közvetlen irányban próbálsz utazni, vigyázz magadra : a vicinális martaléka vagy. A vicinális ! Éjjeli órákban, hideg, esős téli hajnalokón, nyári forróságban, hóban, jégben, porban, busán méregeted egy félreeső állomás rozoga járdáját. A menetrend ott függ a falon, vájjon miért ? Hisz a vicinális nem ismer se istent, se menetrendet. A hivatal ajtajában áll a for galtni tiszt, ne kérdd, mikor indulhatsz, hisz a vicinális még a forgalmi tisztnek sem engedelmeskedik. A vicinális ebben a prózai, praktikus világban az ősfantázia utolsó hive, a szeszélynek szabad gyermeke. Artista a maga nemében, féktelen bohém. Indul, amikor neki tetszik, megáll amikor jól esik, de hogy mikor érkezik meg, azt még a próféta sem tudja. A vicinális kedélyes, vigelmójü fickó. Lassan halad. Néha-néha egy bivalyszekeret megtrófál, követi szépen pár kilométeren, majd egy hirtelen lökéssel neki Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntányosabb árban tózíi- tetnek. — Az apróhirdetések között minden sző ♦ fillér. Nyilttér sora 20 füiér. iramodik. Az utas beveri az orrát, de a szekér szégyenkezve elmaradt. A vicinális szomjas, mint egy kefe- kötő. Minden harmadik faluban megáll és iszik. Hosszan, kéjelegve, lassan, hogy meg ne ártson. A vicinálison lehet unatkozni, mulatni dühöngeni, kacagni, őrjöngeni és a bőréből kibújni, csak épen utazni nem lehet. A ki egyszer Alvinc és Nagyszeben, vagy Szatmár és Nagybánya, vagy Nagykároly és Szilágysomlyó közt próbált közlekedni, az együtt érez velem, jói tudom. Az államvasutak igazgatósága tízezer forint költséggel kiadott nem régen egy képes Útmutatót minden elképzelhető nyelvre lefordítva. Azóta még az ember- evő néger is azon álmodozik : milyen gyönyörű is lehet az a Magas-Tátrai Nem vagyok néger és embert sohasem ettem, de azért elismerem, hogy a Magas-Tátra Európa legszebb tájai közé tartozik. Elismerem azt is, hogy kitűnő fogadókban, pompás éttermekben bővelkedik, sőt még azt is, hogy az odajutás igen kényelmes és gyors. Kényelmes és gyors tudniillik a budapesti, bécsi, berlini embernek. Budapestről, Bécsből, Berlinből kitűnő gyorsvonatok, hálókocsival, étkezővel, pompás modern kocsikkal sietnek Füred és Lomnic felé. A világ minden nációja könnyen, fáradtság és kellemetlenség nélkül eljuthat a csorbái tó partjára, a lomnici csúcs tövébe, zöldelő erdők közepébe. Csak épen egy nemzote vau a világnak, amely elől szigorúan el van zárva a Magas-Tátra, az olvasó már kitalálta, Árnyak. Irta: Bródy István. Büszke vár urának volt egy kis apródja. Szegény kicsi apród! Szerette a várur szépséges leányát, hajh, de hiába. Mit tehetett az apród? Meghalt.t Szegény kicsi apród. * Önkéntelenül ezen a naiv, szomoru- ságos hangon akar Írni a krónikás, a száraz, köznapi ember, de nem bir. Nem tud érzékeny, romantikus lenni az, akinek az élet lépten-nyomon mutatkozó realitása szárnyait megtépte, életkedvét elvette, nem tud az szépen irni, a ki már csak azért él, hogy éljen. Egyszerűen mondja el az egyszerű esetet. * Vidéken jártam iskolába akkor. Minden este kimentünk az állomáshoz, néztük a vonatokat Hegedűs Pistával. Éngem már csak a vasút, ez a realizmusában is oly poétikus valami kötött az élethez, a külvilághoz. Lézengtem a világban, s fő, sőt mondhatni egyetlen foglalkozásom Hegedűs Pista ömlendezéseinek meghallgatása volt. Szerelmes volt a jó gyerek, szerelmes egyik tanárunk lányába, a szépséges Fehér Ágnesbe. A leány, a nagy, felnőtt büszke leány viszont szerette a nálánál három évvel fiatalabb diákot. Aztán megunta. Egyszerű a dolog, minek csavargassam: a leány férjhez ment. Hegedűs Pistát pedig halva találtuk a nászéjt követő reggel. írásai között találtam ezt a levelet. * Ágnes, kis lányom, búcsúzom tőled. Ki vagy te, azt nem tudom, de hogy ón ki vagyok (illetve nemsokára csak voltam) azt tudom és érzem. Álomtündér, mesekirály, minden nagy és minden pár, tűnő fény és felvillanó láng. Király, az élet egy ifjú királya, egyszer nagy és nemes, szép és jó, máskor egy köznapi ember. Valaha szerettél te is. Tetszett néked a bolondos fiú, a vad, az érzékeny gyerek. Aztán jött más, aki néked többet ért. A te szemedben egy bolond kölyök, egy éretlen gyerek, értéktelen nulla lettem, akinél még egy ideálnak kinevezett rongy fickó is jelentősebb. Talán igazad is volt. Talán minden „ember“-nek nevezett nyomorult lény értékesebb nálam. Mind ezt megengedem. De hogy nálam valaki jobban gyűlölt és szeretett volna egyszerre Téged, azt tagadom, mert én vagyok a Tagadás szelleme. Tagadom hogy van isten, tagadom hogy van bűn, van erkölcs, tagadom hogy élünk. Egyet nem tagadok, hogy miattad halok meg. Finita la comoedia! * Mórt hogy irok én most Hegedűs Pistáról? Estenden eszembe jutnak rövid életem eseményei; kergetik, űzik egymást. A derűs, vidám órák emléke csak felvillan, hajtják őket a keserűség percei. Mi lesz vélem, belőlem? És én a reális, kemény fiú öntudatlan mormolom éjjel: Isten, Isten. Talán előreveti árnyékát Mors, nem a csontkezű, gyászos öreg, hanem a szép, kezében fordított fáklyát tartó ifjú. Talán én is megyek nemsokára és kopogok azon a kapun, hol ez van felírva: Lasciate ogni speranza! üveg, porczellán, tükö" íá'vpa# képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök úgyszintén minden fényüzési és háztartási cikkek legolcsóbban szerezhetők be GYŐRY KÁRÓL. Y ttvegkepeskedésében fcáasaímái*- Németi, Deák-tér.
