Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)

1910-08-07 / 173. szám

(lülO. aug. 7.) 173. szám. SZAMOS 3 i fc oldal Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű im-SHfiK Minden v&iódi doboz 25 drbot tartalmazó Minden tablettán rajta van e két ezó V issza a hamisítványokkal, mert kártékonyak f Fábián Gyöpgyné Rákóczi-utczai virágcsarnokában naponkint friss cserepes és vágott virágok, elsőrangú kötészet, olcsó árak, l " A bérkocsisok meg- rendszabáiyozása. Ebből nem lehet megélni. Kevés mostohább iparága van Szat- már városának, mint a bérkocsisoké. A fiakkeres nemcsak az utasok sze­szélyeinek van kitéve, amiért utóvégre is fizetést kap és ezt eltűrnie az üzleti re­zsihez tartozik, — de ki van téve ezenfe­lül még mindenféle apró, kicsinyes ható sági szeszélynek is, amelynek nyomán — ha a rudas lova görbén talál pislogni — ott következik a felírás és a bírság. Hogy egyebet ne mondjunk, Szat- máron olyan hatósági intézkedés van, aminő egy másik városbun sincs, még az óriási forgalommal bíró fővárosban sem nálunk u. i. tilos a bérkocsisnak vak lovat tartania. Értenök ezt az intézkedést, ha azt mondaná, hogy tilos undorító szembeteg­ség miatt megvakult lovat tartani, de hogy miért éppen hibátlan verseuyparipá- kát követelnek a bérkocsisoktól akkor, mikor — mint arra alább rámutatunk — a kenyerükkel korántsem törőduek akkora gondossággal, — hát ezt nem értjük. Különösen azóta nehezedett meg a bérkocsisok helyzete, mióta egy bölcs in­tézkedés szabaddá tette az iparukat. Ez is szatmári specialitás. Mert minden nagyobb városban kö­tött az iparuk, nálunk szabaddá tették. Csodálatos és égbekiáltó dolog, hogy micsoda mostoha gondoskodással teszik nálunk tönkre becsületes emberek kenyér- keresetét ! Nem mondjuk mi a világért sem hogy ne tartsanak rendet a bérkocsisok közt, ez minden városban szokás, kell is, mert a közönség kényelme, a tisztasági és egészségügyi kívánalmak meg is kö­vetelik. De egyik oldalról arra szorítani őket, hogy fényes, úri ekvipázsokat tartsanak, kifogástalan táltosokkal, a másik oldalról pedig megnehezíteni a kenyérkeresetüket, ez fonák és kegyetlen gondoskodás. Hogy pedig a bérkocsisok ügyének ilyetén állását szóvá tettük, erre az szol­gáltatott alkalmat, hogy a rendőrfőkapi­tány szerkesztésében megjelenő hivaiaios Rendőri Lapok citnü újság a következő hirt közli: „Bérkocsisok megrecdszabályozása. A bérkocsisok már régebbi idő óta azon szokást vésték fel, hogy a Pannonia-szál- loda előtt a gyalogjáró és a vasúti sínpár közötti területen állanak fel a nélkül, hogy utasok által megrendelteitek volna. Minthogy ez sem közrendészeti, sem pedig köztisztasági tekintetekből meg nem en­gedhető. s mert a gyakorta közlekedő mo­torok és gőzmozdonyoknak a bérkocsik melletti közvetlen elhaladása a közönség testi épségét is veszélyezteti, rendőrfőka­pitányunk utasította rendőr- és esendő st közegeket, hogy akadályozzák meg a bér­kocsisoknak a gyalogjáró melletti felállítá­sát, tekintet nélkül arra, hogy azokat megrendelték vagy nem, egyszermind a felállítás helyéül a keramit-kocsiut külső oldalát jelölte ki.“ „Rendőrfőkapitányunk“ kétségtelenül igen helyesen cselekszik, amikor buzgón őrködik a közönség testi épsége és a köz- tisztaság fölött és még csak azt sem vet­jük a szemére, hogy a fővárosban példád mindenütt a villanyos vasút mentén, an­nak közvetlen közelében vannak a bér­kocsi állomások, mert a közönség kényel­mének érdeke azt kívánja, hogy ne kell­jen messzire mennie, ha bérkocsihoz akar jutni és mert a járda mellett álló bér­kocsik által megzavart köztisztaságot ott a nálunk másfelé elfoglalt utcaseprők ál. litják helyre, szóval rendőrfőkapitányunk intézkedése ellen semmi kifogásunk sem lenne a közérdek szempontjából. Hanem — és remél Íjuk, bogy erre a „hanem“ ie rendőrfőkapitányunk hivatalos közlönyében mihamarabb megkapjuk a szerkesztői üzenetet — tehát: hanem mi­kor azt látjuk, hogy ilyen buzgó módon folyik a szegény bérkocsisok megrend- szabályozása, a messze távolból, esztendők ködös homályéból egy másik szabályzat bontakozik ki előttünk: a tarifa-szabály­zat. Ha nem méltózfcatnék rá emlékezni, elmondjuk, hogy régen, nagyon régen egy uj, méltányos tarifát terjesztettek be a bérkocsisok, akik a vasúti fuvarok béré­nek épségben hagyásával a temetési, la­kodalmi s más alkalmi fuvarok árát kér­ték körülbelül 20 fillérrel felemelni. A városi tanács jóvá is hagyta ezt a tarifát, rendőrfőkapitányunk azonban csak rendszabályoz, rendszabályoz, de ezt a tarifát számos sürgetés daczára sem adta még ki. Pedig ez kenyérbe vágó ügy, a bér­kocsisok ebből élnek, nem a megrendsza- bályozásból, kérjük szépen tehát a Rend­őri Lapokat, világosítson fel bennünket egy szerkesztői üzenetben, bogy hol is ven az a régen jóváhagyott tarifa, és mi akadályozza annak a kiadatását. mi cs> kir- ,Jclvar' szállít. raSZlUíy VIRÁG-KERESKEDÉSE Budapest, Vili., Rákóczi-ut 3. Képes árjegyzéket kívánatra díjtalanul küld. HÍRROVAT. A ngomdágzok bálja. A nyomdász szanatórium javára. A szatmári nyomdászok szeptember hó 4 én a „Pannónia* nagytermében bált rendeznek. És hogy ezzel a mulatsággal nem a megszokott sablonos formában foglalkozunk, hanem különösképpen felhívjuk reá a nagy- közönség figyelmét, annak kettős oka van. Az egyik oka az, hogy a nyomdászok rendezik. És mikor a mi derék névtelen munka­társaink érdekében kezünkbe vesszük a tollat, szinte örvendünk neki, hogy egyszer végre őszintén érzett adósságot van alkalmunk leróni. Adósságnak tartjuk azt, hogy egyszer megemlékezzünk azokról az emberekről, a kik a mi munkánkat az ö nehéz munkájuk, egészségük, verejtékes izzadságuk árán köz­vetítik az olvasóközönséggel, — és a kikről nagyon, nagyon kevésszer esik szó a nyil­vánosság előtt azon a fórumon, amelynek számára egy egész életen át dolgoznak. Nem kicsinyeljük le saját magunkat, mikor azt írjuk, hogy a nyomdászok vannak éppen olyan számbavehető, méltánylást ér­demlő munkatársai a lapnak, olyan szüksé­ges kellékei a jó lapnak, mint az összes kül- és beldolgozótársak. Csak két igen fontos külömbség van közöttünk. Az egyik az, hogy ha mi közülünk valamelyik produkál valamit, az mindjárt tudtára is adhatja a világnak: enyém az érdem, — odabiggyeszti a nevét vagy a félreösmerheteilen szignáját az irása alá, alkalmat adván a fórumnak, hogy rakásra hordja eléje az elösmerést. A nyomdász ellenben névtelenül, mintegy csak a saját lelkiösméretének dol­gozik, mert vájjon van-e valaki az olvasó­közönség között, aki valaha arra gondolt volna, hogy ezt vagy amazt a jó cikket, Jókai könyvét, Mikszáth regényét, Herczeg Ferencz tárcáját ki szedte, ki öntötte ólomba ? Bizonyára senki. PANKLER-féle mosoda reltem és biztosítom a nagy­érdemű közönséget a pontos és kifogástalan munkámról tisztelettel Gyártelep Kölcsey-u. 8. Főüzlet Kazinczy-u. 11. KRISTÁLY GŐZMOSŐ GYÁR Fióküzlet Árpád-u. a Pankler-féle mosoda helyiség. ÉS VEGYTISZTÍTÓ INTÉZTE. Csapos Gyula Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) oras- es látszerész Állandó nagy raktár zseb-, fali- és ébresztő érákban. Szemüvegele nagy választékban. Javítások jutányos árban, lelkiismeretes pontossággal eszközöltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom