Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-07 / 173. szám
X'Jl Vo’yam. Szatmár, 1910. aug. hó 7., vasárnap mjG&wmimi foukimai 1/3. szám. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. */j évre 6 K. */. évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 ............ 8 .. .. 4„ .. 150 Eg y szám ára 4 fillér. m.-.--------■ ■■■ .n-^:-----:------== Sz erkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű díjak S/.atffiáron, a lap kiadóhivatalában fi/.eíendók. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közbl- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Menetelés a halálba. Katonáék megint háborúsdit játszottak. Komolyan, minden tréfa nélkül. Mert ez a tréfa éppen annyi pénzbe és emberáldozatba kerül, mint egy kisebb náboruviselés. Egy-egy ütközetnek ma, a mai modern fegyvertechnika mellett, kevesebb a sebesültje, mint amennyi az egy napra eső túlhajszolt menetelések „szimulánsainak“ nyomorékká tett áldozata. Az ország minden részéről elfojtott feljajdulások hallatszanak. Ki halija őket? A sürü katonaoszlopok tovább menetelnek, újabb áldozatok dü'nek ki, csak egy-egy országos csapás, amilyen Bilek volt, döbbenti meg az aranygal- leros kabát alatt a sziveket, de azután elmúlik a megrettenés és újra felharsan a jelszó : — Menetelés ... a halálba! Nem lehet megközelítőleg sem ellenőrizni ezeknek a -gyakorlatoknak áldozatait. Most, a minap kipattant „katonai titok“ szerint csak a piliscsabai táborban 60 kilométeres marsot végeztettek a legénységgel teljes felszereléssel 30 fokos emberölő melegben. Kihulltak a gyerekek (meglett családapák, póttartalékos tanitók, a kenyerhajszában agyongyötört, szerencsétlen emberi testek), mert se pihenőt, se vizet nem kaptak. Az aranycsillagos urak a lovukkal táncoltatták vissza a támolygó legényeket, akik azután mégis csak megtöltötték a maródikocsikat és a kórházakat. Nem igen volt fogékonyságuk az erőltetett meneteléssel összekapcsolt hadászati gyakorlatok iránt, elálló szívveréssel végigestek az utón. A tábort jajgatás töltötte meg. S ez a jajgatás minden évben beleharsog ebbe a rettenetes hőségbe, de katonáék továbbra is háborúsdit játszanak az emberélettel. Nem tudunk betekinteni a harcászati tudomány mélységeibe. Hiszen megmondta Horáció . . . Katonáék azonban Dienstregiementet olvasnak és miért olvassuk rájuk Horá- ciót. Vagy miért mondjuk meg nekik ezerszer ismételten, hogy háborúban nem fog minden kapitánvocska és őrnagyocska ezredeket vezényelni, tehát mi az ördögnek gyakorolja magát ebben az agyonzaklatott legénység testi épsége és élete árán. Tréningnek pedig döglött kuiyát sem ér a halálbahajszo- lás. Ki trénmgoihatja ki magát eléggé túl a kórházak küszöbén? Vagy talán az ezredorvosok miatt van az egész, hisz’ a legtöbben egy a receptjük: a Dower- por és egy a betegségük: a szimulálás ! Ezért is kár a katonaéletekért. A katonagyerekek megmutatták, igen sokszor megmutatták, hogy a szimulálásban is szépen, pontosan meg tudnak halni. A király 80-ik születésnapjára kifizeti a katonatisztek adósságát. Bölcsességét és jóságát mutatja. De egy kis ajándék ráférne a közlegényekre Is, ez lenne a harcászati gyakorlatok, erőltetett menetelések alapos revidiálása. A harcvonalba beállított biztoskezü, normális katona, akármennyire szám is, sőt épp ezért, mert csak szám, többet számit, mint az elgyötört, felsebe- sedett, agyonhajszolt emberi roncs, aki lihegő tüdővel, vérbeborult szemmel, csak a pihenést, ha mindjárt az örök pihenést óhajtja. A katonatisztek adósságai mellett Blériot kézimunka szövet újdonság 170 cm. széles, méterje 8 korona ÜN8ER y?.irannka Esetek. A szórakozott tanár. Egy vidéki tanárral, — névszerint Kovács Józseffel, — történt az eset, aki hires volt roppant szórakozottságáról. Egyszer, — bizonyitványosztás előtt, — sok dolga lévén, bement a könyvtár szobájába dolgozni s hogy ne zavarja senki, kiirta az ajtón egy cédulára, hogy : „Kovács József nincs itthon.“ Egy óra múlva elment hazulról. Mikor ismét visszajön, nyitna be a szobájába megpillantja a cédulát az ajtón s igy szól: „Hm, hm! Kovács József nincs itthon? Na nem baj; hát megvárjuk !“ És talán még ma is várja önmagát.. A sétapálca. Van itt Szatmáron egy úri ember, aki arról nevezetes hogy minden hét^n ellopnak tőle egy sótapálcát A napokban találkoztam vele, amint büszkén forgatott az ujjai között egy uj pálcát, amelyre egy kis medalionra a fényképe volt ráerősitve. „A másik botját, már ellopták X. ur?“ kérdeztem tőle. „A másikat? Már azóta hármat 1“ — felelte keserűen. „Hát ezt mikor fogják ellopni?“ Érdeklődtem tovább. Titokzatosan vigyorog s igy szélt : „Most az egyszer alaposan kifogtam rajtok. Ezt nem tehet ellopni, hiszen rajta van a fényképem.“ És egy fé! óra múlva busán fordul be Ragályihoz uj sétapálcáért. A huff cr-kulcs. Az alábbi eset lényegesen hasonlít az előbbihez, de mivel ugyanazzal az úrral történt, meg, hát ezt is elmondom. Egy kuffert akart X. ur Pestre küldeni s hog, kocsira ne költsön, felhívott az utcáról egy inast s megbízta, hogy vigye ki a kuftert az állomásra s várja meg ott, mig ő utána megy. Mikor elment az inas a kufferrel, kérdem X. urat: „Hogy bízhatta rá a kufferét egy ismeretlen inasra ? Hátha eltalálja lopni ? „Lehetetlen,“ — válaszolja a jámbor X. „hiszen nálam 'ran a kuffer-kulcs,“ A teológus. A debreczeni teológián történt. Vizsgáztat a tanár két teológust, de nagyon gyengén eresztenek. „Ki irt a lélek halhatatlanságáról?“ — kérdi az egyiktől. Néma csönd. „Petőfi,“ súgja neki a másik, mire az büszkén kivágja : „A lélek halhatatlanságáról irt Petőfi!“ Derültség a? egész vonalon, mire a tanár odafordul a súgóhoz: „Mondja kérem, mi kell ahoz, hogy az ember ilyen bolondokat súgjon ?“ RÓtll Simon nagy-választékú oípóraktárát ajánljuk a t. VcfSKSzSasígneK. mint legolcsóbb bevásárlási forrást, W közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Siatmár és vidéke legnagyobb csipSraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendeit valódi finom sehevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinii úri-, női- és gyermek-cipók I \
