Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-31 / 191. szám
XUl. hWm, _______ Szatmár, 1910. aug. hó 31., szerda. 191. szám, aj ánljuk is. t. VeVffHőzgnsfgncH. mint legolcsóbb toeváaáriaiai forgást. Jjjg közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. - Szamár és vidéke legaagiabb ozlpíraitára. Figyelmeztetés! Az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árná 1 jóval olcsóbban kaphatók. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a lopjutAnyoMbb irban kftr.Oí- tetnek. — Az apróhirdetések között minden »zó 4 fUU6r. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. cd TeiGfonszém: 107. Mindennemű dijak Szatmárnn, a lap kiadóhivatalában fizetendők — ----------------------------------------------------------------------Előfizeté si dij : Helyben: 1 évre 12 K. V, évre 6 K. »/* évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 * 8 .. .. 4.. „ .. 150 Egy szám ára 4 fillér. * ' ■ ■ ■■ —.................... , —■ ...........— _ -----------------------------------me ket ápoljunk, amire egyébként időnk sem volna. Hatás és szenzáció pedig igazán nem sok van a csatornákban és a szemetesgödrökben, amikben turkálni nem annyira élvezet, mint önfeláldozó munka. Sőt avval is nyugtatjuk magunkat, hogy a nyilvános kritika kellemetlen orvosságát kezdők számára előirt gyermek dózisokban adagoljuk. Mondunk egy példát. Az egész ország fel van a kolerával. Kolera még nincs is csak pánik. A katonaorvosoknak meghagyták, hogy keressék a zöldségben a bacillust. De ezekben a mulatságos részletekben is megnyilvánul egy nagy kulturtörekvés: az életnek tudományos és lelkiismeretes védelme minden módon, még nevetségesen lehetetlen módokon is. És a dolog ilyen állása mellett Szatmáron még nem hívták össze a közegészségügyi bizottságot. Hát mondják meg kérem, lehet össze nem hivni ilyenkor a közegészségügyi bizottságot? Ha semmit sem használna, legalább azt látná a közönség, és azt látnék mi, a panaszoknak csak csekély hányadát továbbítjuk a közönség elé. Es vigasztal bennünket az, hogy a közönség köréből sohasem hallunk óvást a város külpolitikai reputációja érdekében, mindig csak túlságosan illetékes helyről, amelynek aggodalmai nem kizárólag a város érdekében valók. Végül az is vigasztal, hogy abból a nagy elégületlenségből, amely igy szórványosan általunk hanghoz jut, gyógyulás és gyökeres javulás várható, sőt látható, ami soha be nem következnék, ha a sajtó félig hivatalos, vagy teljesen hivatatlan közleményekben merítené ki a saját jóakaratát és a közönség türelmét. Száz szónak is egy vége: ezt meg kell szokni. Mondhatják, hogy animozitás dolgozik bennünk, meg hatásvadászat. De ez nem igaz. Mi mesterséget íoly tatunk, egy nagyszerű, uj mesterséget, a tömegérzések és tömegvélemények sajátos megnyilvánitásának mesterségét, messze felette állván annak, hogy személyek iránt rossz, vagy jó érzelA keskenyvágányu sajtó problémája. Most, hogy szerkesztőnk a „Szat- már és Vidéké “-vei véleményt cserél, ami beláthatatlan következményekkel járhat valamelyikre a két lap közül, ismét felvetődik a vidéki sajtó természetrajzának kérdése, amely Szatmáron lényegében csak a „Szamos“ napilappá alakulása óta aktuális. Ez nagyon nehéz elvi kérdés, amelyet végig gondolni csak okosan lehet és csak jóakarattal. A fővárosi újságok sohasem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, hogy mi lesz a fővárosból, ha a lapok rosz- szat írnak felőle, ellenben minket állandóan felelőssé tesznek városunk jövőjéért olyan komolyan, hogy nem merünk utódokat hagyni, nehogy a félhivatalos átok hetediziglen nehezedjék ártatlan gyermekeinkre. Mert mi, vén bűnösök már csak elviseljük valahogy. Minket vigasztal az, hogy naponta, mindennap kivétel nélkül, számosán hivnak fel, hogy ezt, vagy azt a hibát tárjuk fel és ostorozzuk s mi ezeknek nali világításban élethü ébredése volt a közeledő nagy napnak. Az idő igen kedvezett. A gyárkőmények füstje felfelé szállott és igy szélcsend volt. Négy órakor kiengedték a hangárokból a nagy madarakat és többen probarepülést végeztek. Az elindulás ideje gyorsan közeledett. Öt óra felé a különféle bizottságok, jüryk elfoglalták helyeiket. Blériot (ki nem repül, de repültett) izgatottan járkál a hangárok között. Majd a juryhez fordul következő szavakkal : Gépeink készen vannak. Öt az óra, indulhatunk-e? feltétlen, volt a válasz. Öt perez múlva két Blériot monoplán szeli át zúgva a levegőt és száll el kelet felé. Pár pillanattal később egy biplán bug el felettünk Troyes az első állomás irányában. A közönség néz, bámul és hallgat mély csendben míg a nagy fehér madarak eltűnnek messze kelet felé. Egy órán belül még négy öt aeroplán kel útra. láthatta. A két aeroplan szédületes gyorsasággal tűnt el kelet felé. A másnapi elindulás ezen csodás előjátéka után elképzelhető, hogy mindenki látni akarta a körútra elinduló aviatiku- sokat. Issy les Monlineaux volt az elindulási pont Párizshoz közel eső kis hely. Súlyos az volt a dologban, hogy már három óra felé talpon kellett lenni. A kirándulás technikai kivitelét a Montmartre egyik barátságos helyiségében beszéltük meg. ügy fél három tájban egyik mélyebben gondolkodó barátupk azt az értelmes indítványt tette., hogy senki sem tér haza és bevárjuk az indulást. Egy félóra múltán begyürtük magunkat egy autotaxiba és mentünk mi is repülni. Kelet felől már egy kis világosság llirtelt a hajnali szürkeséggel. Lassankint meg lehetett különböztetni a kivonuló tömeget. Az utcák csak úgy öntötték magukból az autók ezreit. A szirének, a kürtök harsogása, a motorok zúgása, a tengernyi ember és mindez hajA repülés Austerlitze. Párizs, augusztus. A „Le Matin“ 100.000 frankos dijjáért versenyeznek a francia aviatikusok. A dij annak lesz oda ítélve, aki legrövidebb időre belül teszi meg a következő körutat: Párizs, Troyes, Nancy, Meziéres, Dovai, Amiens és Paris. Augusztus hetedikére, reggeli öt órára tűzték ki az indulási időt. Már szombat egész nap a vasárnapi elindulásról beszéltek. Egész délután borús volt az idő. Csak este felé derült ki. Hét óra tájban diadalmasan repült el két aeroplan Párizs felett. Az egyik Latham volt, az „Antoinette“ monoplánján, a másik Weymann biplánján. Az utcákon, a boulevardokon a lelkesedés leírhatatlan. Autók száguldottak a repülő gépek után, de messze elmaradtak mögöttük. Egy pár pillanat alatt elmúlt a fenséges látvány. A nép még sokáig nézett a repülő emberek után, habár már csak a motorok füstölgését
