Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-27 / 188. szám
2. oldal SZAMOS (1910. aug. 27.) 188 szám. tetőseket vitt be a kormány a vármegyébe azzal, hogy nem egy urat állított a több- ur mellé, hanem kisebb nagyobb tiszti viselők fölé egy legfőbb tisztviselőt rendelt. És ezért mondtuk elől, hogy ez a háború kezdete a közigazgatás államosításában az első lépés. Folytatása következik, valószínűleg minden különösebb bonyodalom nélkül és igy talán mégis csak lesznek Magyarországon demokrata közigazgatási gyakornokok. Guttmann Henrik. Mórán János Elvállalja a legmesszebbmenő igényeknek megfelelő bútor készítését és zongorafényezését, Telefon-szám : 59 Legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán, lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) Ázsiai kolera Becsben. A harmadik bakterológiai vizsgálat, amelynek Bécsben az elhunyt Held Magdolnát és a nagybeteg Hoffmann Terézt alávetették, kétségtelenül megállapította, hogy mindketten ázsiai kolerában} betegedtek meg. Az erről szóló távirat szó szerint igy szólt : Bécs, aug. 2 >. A belügyminisztérium egészség- ügyi osztálya jelenti: A bakteriológiai vizsgálatok két esetben és pedig a néhány nap előtt meghalt Held asszonynál, valamint a még heteg Hoffmann cselédleánynál ázsiai kolerát állapítottak meg. A legmesszebbmenő óvintézkedéseket megtettek. A rettegő izgalom, amely egész Ausztriát elfogta, tehát nem volt alaptalan. S előttünk is alegszomorubb perspektíva nyílik meg, tudva azt, hogy a bécsi betegeket magyar hajók szállították föl Budapestről. elvált asszonnyá. Övó a világ. így gondolkozik és válópört indít. Igen, de mi lesz a gyerekkel? Semmi se lesz, mert gyerek — nincs. Az épen a másik kedvező körülmény, hogy a legtöbb esetben, mondhatni váló- pörök háromnegyedrészénél, nincs gyerek. A válopörök érdekesebbnél érdekesebb históriáiból kettőt hámoztunk ki. Az egyik a kényesebb, de elég gyakori eset az, hogy a szerelmi áldás nem várta be a törvény és az illendőség által megszabott terminust és már az esküvő után a harmadik hónapban született meg az asszony első gyermeke, akinek apjául a legoptimistább jóakarat se avathatta a férjet. A másik eset különösebb és nem hisszük, hogy valaha eddig megtörtént volna. A, menyasszony ugyanis a polgári anyakönyvvezetői esküvő után okvetlen ragaszkodott ahhoz, hogy a vallási szertartások utján is, feleségévé váljék az urának. Előbb nem is lett a szó tulajdonképeni értelmében a felesége. A férj beleegyezett volna a vallási aktusba és már a nap is ki volt tűzve, de közben őnagysága, nem tudni, mely okból, meggondolta a dolgot és visszavonta az egész házassági gyerekjátékot és igy elvált asszony lett, mielőtt még valóságában asszonnyá lett volua. Itt állunk a házasságokkal. Sok a válás, de talán vigasztaló az a jelenség, hogy az elváltak újra megkötik a házasság „szent“ és főleg „tartós“ frigyét. A Lápvidék apostolai.* Fe lekezetnélkiili földmivesek. Irta: Fényes László. A lápból már csak a levegő maradt meg. A levegő, a melynek fénytani játésa az ecsedi tornyot mértföldekre mutatja olykor, máskor meg várkastólylyá varázsolja, mintha még most is a Beieznayak, Csomayak, Kellesyek, Verebólyiek, Katonák, Dombrádyak ülnének benne törvényt, a kiknek Báthory András nagy jó uram adott szabadságlevelet, anno 14u0-ben. Már akkor hires, régi vár volt Ecsed vára és még előbb is, amikor még Sáru- várnak hívták és méltán. Nem a fala volt annak az erőssége, hanem az az áldott jc sáru, az a vizen ingó-nyugvó turfaréteg, a mely nyolcvanezer holdnyi terjedelemben vette körül a falvakat. No csak oda jött légyen valami ellenség, bizony a csikók csipkedték ki a koponyáját, a hány csak jött. Büszke Komárom várának kapuja fölött akárhogy mutogatta is a fügét a kő szűz. bizony csak bevette azt az ellenség, hanem ezt az Eessd-várát, ezt soha. Ebbe a nagy győzelembe is pusztult bele. Mert ha egy rendes, közönséges várat bevesz az ellenség, hát akkor az használja tovább. Még ki is javíttatja. Hanem mit csináljon egy jóravaló ellenség az ilyen millió veszedelemmel és csinnal-binnal járó erőséggel, amelyiket egy fajtának kiismerni még egy emberöltő is kevés? A hol nádak és viz alá hajló zsombékok közt olyan ut vezet csak a várba, a melyiken egy ember mehet egyszerre s ha félrelép, ugyan nem lép többet, lehúzza a láp, abba fullad meg. Mit ér akkor, hogy olyan ágyút nem öntöttek még, amelyik a golyót odáig elküldeni tudta volna ? Mindig jó szerencséje volt azonban az ellenségnek, hogy várat nemcsak bevenni lehet, hanem felaani is. Vitézlö Károlyi Sándor uram jóvoltából igy került Ecsed vára is a labancok kezébe, a kik aztán a szatmári békének egyik pontjában okos elővigyázattal ki is mondták: „nehogy peniglen a kurucok menedékhelyeket találnának és az ő jó császárjuk ellen újból fegyvert fognának, Ecsed vára lerombolandó.“ Azóta aztán az ecsedi kemény kurucok nem becsületes portyázásból, hanem csak a terra nulliusból éltek, ami annyit tesz, hogy a mező csak a vize, meg a jó istené s ha a viz nincs rajta a legelőn, a jó istennek ugyan egyéb dolga van, minthogy megkeresse a szomszéd falvak valamelyik reketyésóben a Csongor Bálint növendókmarháit. A halászattal meg a vadászattal is ekképpen voltak. Mindenki odament csikászni, a hova neki jól esett és böjti időben nemcsak a szatmári kanonokokhoz és három megye piacaira, de még a debreceni préposthoz is az ecsedi * A fennti címmel igen érdekes és minket, Szatmármegyeiket közelről érdeklő cikk jelent meg az Est cimü, elterjedt fővárosi lapban. A cikket Az Est kiváló és jeles tollú munkatársa irta, aki abból az alkalomból, hogy S zatmármegye közigazgatási bizottsága Nagyecsed község részére külön felekezet- nélküli temetőt engedélyezett, a múlt héten személyesen lenntjart Nagyecseden. A rendkívül érdekes cikket — minthogy lapunk szűk terjedelme miatt egyszerre nem közölhetjük, két részletben : mai és holnapi számunkban teszszük közzé. csikászok — mindannyian igaz, hithü kálvinisták — vitték be a finom böjti eledeleket : a csikót, meg a szárcsát. Nádvágásnál is csak azt nézték, hogy hol a legsűrűbb ? Őszszel meg az ecsedi káposztát hordták szót, a mi még most is olyan hires. Ez volt az egyetlen termesztés, a mivel foglalkoztak. Uj világ. így éltek, egész mostanáig, ezelőtt tizenöt esztendeig, Kevés igényű emberek voltak, hanem a miben hiányosságot éreztek, azt szabadsággal pótolták. A régi kurucságból nem maradt más hátra, minthogy a papjukkal ungorkodtak. Olyan tiszteletes még nem született erre a világra, a kivel ök legalább perbe ne szálltak volna. De az is megesett, hogy egy szép napon se szó, se beszéd, kikö töztették a papjukat. Kihordták a határra mindenestől. Aztán két hónap múlva visszahordták, mert már szokva voltak a hangjához. Egyszer aztán — mint valami bolond árvíz — hirtelen jött a lecsapolás. Az in- zsel'érek hirdették, hogy az jó dolog lesz, ők meg nem hitték. Az urak, a kik oda jöttek, meg hitték s azt mondták, hát én jó pénzért megveszem a földedet. Azt a földet, a mi tavaszszal, őszszel viz, télen jég volt, nyáron pedig süppedek s csak minden második esztendőben lehetett reá marhát hajtani, akkor is fele odaveszett. És azt a földet, a melyről maga a gazda sem tudta, hogy hol kezdődik s hol végződik, hanem csak a telekkönyv. Az urak kiszedték az írást, kontraktusokat is csináltak 8 adtak egy holdért hat-nyolc pengőt, még húszat is olyikért, a melyik férhetőbb volt. A Tisza család teszem azt Urán csipegetett össze néhány ezer holdacskát. Most a fiatal Lajos gróf gazdálkodik rajta. Már előzőleg, a nyolcvanas évek végén kitisztították a Krasznát s akkor volt a káposztatermelós olyan virágzó a körüllevő földeken. Az ilyenek nem adták el földjüket s nagy gyűlések voltak, azt mondták: fizetnek öt forintot is holdan- kint és évenkiut, ha nem jön a viz. Most négy ötvenet fizetnek. Nagyon mély csatornákat csináltak, a víz hamar le is ment. A turfaréteg remek termőanyag, ha mindjárt tele is vau zsombékkal. Hanem ha a viz nem jön is, jön a fagy, meg a tűz. Hogy a laposokon augusztusban csonttá fagy minden, közönséges dolog. Az idén azonban júniusban fagyott el a kukorica s csak az van, a mi uj hajtás nőtt. Aztán meg évente a tűz is végig lohol a szántókon. Egy eldobott masinaszál, vagy jól ki nem- oltott pásztortüz beeszi magát a turfarótegbe s haramdnapra kilométerekre hamuvá ég a szántóföld, mig a falvak uépe körül nem árkolja. Hamuba bizony nem igen lehet vetni semmit. A belső tűz. Nagy volt az elégedetlenség, a föld- mivelésügyi kormány háziiparokat vezetett be Ecsedre, Börvelytől kezdve végig a lápi vidéken. Nyakas nép ez, nevetett rajta: asszonyi munkába nem megy bele. Vándoroltak ki Amerikába. Ez idő szerint Ecsedröl százötvenkób férfi van kint, csak a kiről tudnak. A falu szép tiszta, látszólag jómód van benne, holott csak igénytelenek, de a megélhetési forrás igen kevés, napszámból a mai árak mellett, mikor a kenyérnek való lisztet is messzevidékről kell hozni, családdal megélni nem lehet. ^Őszit: búzát, rozsot nem terem a lápi föld.) Ecseden tehát egy csomó földuóiküli FANKLER-féle mosoda STt JEET. £ érdemű közönt-e get a pontos és kifogástalan munkámról tisztelettel Gyártelep Kölcsey-u- 8. Főüzlet Kazinczy-u. 11. KRISTÁLY GŐZMOSÓ GYÁR Fióküzlet Árpád-u. a Pankler-féle mosoda helyiség. ÉS VEGYTISZTÍTÓ INTÉZTE.
