Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-23 / 184. szám
X'.!L Wim. Szatmár, 1910. aug. hó 23., kedd. 184. szám. i’i:: nh WSGEflffl POIdEEKKAI MJUPELu&l*. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, Vj évre 6 K. lU évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre;.. „ 16 „8 .. .. 4.. » .. 150 Egy szám ára 4 füléi*. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a le^jntinyosabb fezban közöl' telnek. — Az apróhirdetések között minden ezó 4 ÍIBír. 91 a 1U ♦ ... A fekete vendég. Szinte stílszerűen jelentkezik szezon végén a fekete vendég és fenyegetőzik, hogy betelepedik s ki tudja, meddig óhajt maradni. Bevonulása nem egészen zajtalan, sőt bizonyos mértékben lármásnak mondható, mert alarmirozza ha nem is az egész világot, de legalább is egész Európát. A maga jelentkezésében megfélemlíti az embereket és óvatosságra inti valamennyit, mert ha betör, akkor ő az ur és pedig föltétien és domináló ur. Értjük e vendég alatt Kolera ur őfenségét. K özeledéséről itt közöljük a legfrissebb híreket. Áz egyik távirat Rómából érkezett és igy szól : ,A legutóbbi 24 órában Treniban kilenc újabb koleraesetet konstatáltak, melyek közül kettő halálos kimenetelű volt. Ad.iában egy ember kolerában meghalt. Barlettában három koleraeset történt egy halálos kimenetellel. Bariban, Bitton- tóban, Bisoegliesben újabb koleraeset nem történt.“ Á másik tudósítás, mely kissé megnyugtatóbb, Fiúméból érkezik hozzánk és ez a tartalma: „A tengerészeti hatóságnál értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy a délolaszországi kolerajárvány miatt életbeléptetik az 1903. évi párisi nemzetközi egészségügyi konferencia határozatát, mely szerint szigorú gondoskodás történik minden járványos vidékről érkező hajó és személyzete szigorú orvosi vizsgálatáról.“ Nem szándékunk rémíteni a lakosságot, az ördögöt sem akarjuk feketébbre festeni, mint amilyen. De a hatóságoknak kell, hogy memento legyen ez a közeledés. Hadd következzenek be azok higiénikus á/lapotok, amelyek a hatóságok intézkedései folytán támadunk. Legyen a tisztaság az ur. Tisztogassák a csatornákat, öntözzenek bőven, zárják be a járványfészkeket. Gondoskodjanak arról, hogy ne legyenek túlzsúfolt lakások fölös számban. Szóval, legyen ez a különben sem beteg város egészséges város és a vidéki hatóságok járjanak el a főváros példája szerint. Kettős célt érünk el ezáltal. Egyrészt a félelmes vendég oly fogadásban részesül, hogy nem lesz módja letelepedni, mert tudvalévőén a tisztaságtól úgy elszalad, mintha nem is közeledett volna. A tisz a- ság és a jó higiénia oly réme a kolerának, mint nekünk a kolera. Csodaszép nyakkendő újdonságok érkeztek Kardosnál, Kazinczy-u. 4. Egy kis zene-ügy. Szatmár város monográfiájában Ferenozi János volt szerkesztő-társam azt irta meg rólam, hogy tevékeny részt vettem a város zenei életében. Ha jól meggondolom, csak részben ismerhetem el ezt az állítást, egyszerűen azért, mert Szatmárnak régebben egyáltalán nem volt zenei élete, amióta pedig van, azóta én a nyilvánosság előtt nem sok vizet zavarok. Visszavonultam peres aktáim mögé és onnan néztem, mint telepit Tanódy Márton doctor Szatraárra művészeket, mint rendezi a nívós hangversenyeket, mint teremt egy pompás kis zeneiskolát, mint fárad, buzgólkodik és lelkesedik azért, hogy nálunk is zenei kultúra fakadjon. Az én közreműködésemre tehát nem volt többé szükség, — hiszen amit ón produkáltam, azt Benkő vagy Füredi mestereknek akárhány ügyes növendéke már jobban csinálta. Egyszer aztán mégis kiléptem a passzivitásból. Ki kellett lépnem, mert művész háború ütött ki és az egyik hadakozó fél hozzám fordult. Közbenjárásomnak szomorú eredménye volt. Bókét, zavartalan békét akartam, de éppen az nem hallgatott jó szavamra, aki belevitt a osatába. Ekkor komolyan föltettem magamba, hogy ón ugyan soha többé nem avatkozom a művészek vagy az iskola dolgába. Úgy látszik, ez az elhatározásom sem volt végleges mert ime: a napokban megint zenei ügyekben futkostam, kértem és kapacitáltam. Hiába, — nem tehetek róla, hogy olyan nagyon a szivemen fekszik a muzsika! No de arról volt szó, hogy végre is békét kell már teremteni, Meg van adva a lehetőség ahhoz, hogy megszűnjék a közönséget, főleg a szülőket folytonos tré- mába ejtő, bizonytalan keserves állapot. Itt az alkalom, hogy egy szervezet, pompás tanerőkből álló egyetlen népes iskola teljesítse végre is azt, a feladatot, melyet ez idő szerint szétforgácsolt erőkkel teljesíteni nem lehet. A pokol. Irta: Kanizsai Ferencz A fehérre meszelt iskolateremben a kis fiuk tágrafeszült szemmel figyeltek, még a gézengúz Szélpál Vince is annyira odafigyelt a tisztelendő ur előadására, hogy merő szórakozottságból kiengedte markából a cserebogarat, mely aztán zugva-döngve repült ki a nyitott ablakon és eltűnt valahol a bólintgató akáelombok, meg a kék égboltozat között, talán ép hazarepült a cserebogár-fiókákhoz, akik már sirdogáltak, hol marad oly sokáig az apjuk; csak nem érte baj? Lehet különben, hogy a cserebogár- eresztés nem szórakozottságból, hanem szándékosan történt; a gézengúz Szélpál Vince szivét talán megpuhitotta a tisztelendő ur kegyes beszéde és mert Szélpál Vince látta, hogy senki sem sandít reá, mindenki a tisztelendő urra ügyel, egész bátran cselekedett jót, anélkül hogy kinevetnék érte, anélkül, hogy szégyenkeznie kellene miatta. Lehet, mondom, hogy igy történt a cserebogár csudálatos szabadulása, mert némely gyerek nagyon jó, de csak titokban, mintha szégyen volna jónak lenni. Hát van ebben valami, van bizony, nemcsak gyerekeknél, felnőtteknél is, ámde most ne erről beszél jünk, hiszen egyébről van szó. Mondom, még a Szélpál Vince is figyelt, a szájat és a markát egyszerre nyitotta ki, igy a cserebogár boldogan menekült az óriás tenyérbörtönből — ellenben egy légy beröpült a nagy szájbarlangba és lenyelődött. Ami nem olyan nagy baj, hittanóra után a Vince gyerek édes akácfa-virágot evett rá salátának. (Sohse tudhatni, mitől hízik a gyerek. Egy adag légy, aKácvirág-salátával, többet használ, mint a csukomájolaj, amit a doktor sürget.) A Szélpál Vince tehát annyira figyelt, hogy eleresztett egy cserebogarat és lenyelt egy legyet, de mégsem ő figyelt legjobban, hanem Pali már mint Kúvay Palkó, a községi jegyző fiacskája. Mert a tisztelendő ur csuda érdekes dolgokról beszélt. Még pedig a pokolról, az örök kárhozatról, hogy ottan örökös tűzben égnek a kárhozott gonoszok lelkei és nincs onnét szabadulás. Hogy forró szurokkal telt üstökbe úgy mártogatják ott az embereket az ördögök, mint ahogy például más jótétlélek kiflit mártogat a kávéba. Kávay Palkó elkezdett szaporán hu- nyorgatni a szemével, A tisztelendő ur azonban ugyancsak benne volt abbeli igyekezetében, hogy a vásott kis fickóknak végérvényesen kedvüket szegje a pokolba való törtetőstül és hát kü- lönbnél-különb ecseteléseit adta azoknak a szórakozásoknak, mikkel az ördögök űzik unalmukat, természetesen a kárhozott lelkek bőrére. Elmondta, hogyan húzzák tüzes nyársra a fösvényt, hogyan tépik ki izzó harapófogóval a hazugok nyelvét és elmondta mindazokat a csiklandós dolgokat, a miktől a pokolbeliek foga úgy csikorog, mint a kifizetetlen csizma, vagy mint a kenetlen ajté. Kávay Palkó, pedig már hat éves, a sors e furcsaságairól most értesült először és gondolta magában ejnye-ejnye, elég nem jól van, elég dísznóság, hogy pokol is van a világon, de azért tűrte a meghökkenésnek szivére zuhanó pörölyütéseit, tűrte csak egy kicsit, még szaporábban pislogott a szeme. Folyt. köv. FANKLER-féle mosoda STt JST*. érdet iü közöm? get a pontos és kifogástalan munkámról tisztelettel Gyártelep Kólesey-u. 8. Főüzlet Kazinczy-u. 11. KRISTÁLY GŐZMOSÓ GYÁR Fióküzlet Árpád-u. a Pankler-féie mosoda helyiség. ÉS VEGYTISZTÍTÓ INTÉZTE.
