Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)

1910-07-28 / 164. szám

2 oidal. SZAMOS (1916 ialius 28. 164. szám. gát szabadlábra helyezte a katonai bíró­ság, sőt legközelebb csapatszolgálatra is beosztják. A tegnapi napon Junga Buda­pestre érkezett. Sem ő, sem pedig a ka­tonai hatóság nem nyilatkozik bővebben az Ítélet megindokolásáról. Az ítélet nagy meglepetést keltett mindenütt. Mórán dános Elvállalja a legmesszebbmenő igényeknek megfelelő bútor készítését és zongora­fényezését. Telefon-szám : 59. Mindazon háziasszonyok, kik már megpróbálták a mágnáskeverék pör­költ kávét, mind megelégedéssel nyilatkoz­tak. Miért ? Mert szakszerű keverése által páratlan zamatu, igen kiadós s nincs vesződ- sége az otthol való pörköléssel s még 25o/o-ot is megtakarít a kipörkölésnél, melyet a nyers nedves kávéknál bizton elveszít az otthoni pörkölésnél. Kérem próbavételét. Egy nyol­cad kiló csak 28 krajcár a Fógel-féle villamos kávépörköldében Deák-tér 4. — Óriási választók mindennemű kávéfajokban. Minden percben friss pörkölés. HÍRROVAT. Kazárlevél a szerkesztőhöz. Mélyen tisztelt és kedves Szerkesztő ur! Kérem, szíveskedjék b. lapjának ne- hány kesábját ez alkalommal részemre átengedni, még abban az esetben is, ha Szerkesztő ur a maga részéről a kérdés tárgyalását szükségtelenuek találna is. A Szatmáron megjelenő Heti S;emle múlt heti „Szópségtapasz“ cimü vezető cikkéről van szó, mely — kissé elkésve — itt, Kazárföld és provinciájában, Ugocsá- ban is kezembe került, A cikk jeienték­tával! . . . Endre tökéletesen megbízik a cselédségben ... ki az, akiben Endre nem bízik meg?! ... De lássa, én szeretem ezeket a szegény kis gyerekeket, akár meg­engedi a mamájok, akár nem ! ... Az öcsém gyermekei; van hozzájok egy kis közöm. És úgy találom, hogy szegénykék­nek ilyenkor van rám legnagyobb szüksé­gük . . mert - nem képzelte volna, ugy-e ? — ebben a házban még a gyerekek is ójjeleznek. A Bébi is, a Médi is ilyenkor szeret a legjobban csacsogni ... a mamá­jukra ütöttek szegénykék . . . kivált a Bébi. Ma is csak egy negyedórával ezelőtt sikerült elaltatnom; éppen akkor jöttem tőlük, ami­kor ön megérkezett. A mindenféle rendű és rangú szolgálattevő kisasszonyok pedig ebben az időtájban már versenyt nem tö­rődnek a gyermekekkel és minthogy en­gem életem legfontosabb feladata úgyis ébren tart . . . Vidray: A kártyázás? Ilona : Igen, ezt kell tennem azért, hogy hosszú életű lehessek a földön. A papa ilyenkor már belefárad az olvasásba ... következik az ókarté- vagy a kaszinó-játék ,. . télén, az egész egy nógyhasábos közhely, néhány népszövetségi kiszólástól megszen­telve és ennélfogva a oikk Íróját —mate- m&thikai nyelven szólva — egész bátran elhanyagolhatom.“ És én mégis foglalko­zom vele, mert éppen e közhelyen és e durvaságok alkotják a klerikálizmus alap­ján szervezkedett érdekszövetkezet pro­gramújának quintessenciáját. Úgy vagyunk e cikkel, mint a soncmater papirlovagjai- val, A fizikusok ugyanis, hogy a hurrez- gés szabályait megismerjék, egy egy hurt feszítenek ki, melyet sonométernek ne­veztek el. A húron más-más helyen vannak a legerősebb kirezgések és a nyugvó csomópontok, más más a rezgések hosszú­sága és ennélfogva más-más hang keletke­zik, akkor, ha a hurt más-más helyen pengetik meg. Ennek megállapítására a fizikus néhány papirlovagot készít, (nad- rágalaku kis papírdarabokat) a bevágásnál ráhelyezi a hurra, megpengeti a hurt s akkor a lovag úgy táncol, ahoc'y a húr — fütyül. A lovag ugrándozásából tehát a húr rezgését megismerhetjük. Nos, igy vagyunk a Heti Szemle papirlovsgjával. Az, hogy egyáltalában létezik, az, bogy ő rezeg, hogy ő ugrál: szóra alig érdemes. De mór általános szempontból is érdekes, hogy hol indult a lovag ur rezgésnek? Eltekintve néhány naiv túlzástól („a felvidék népe végső kétségbeesésében fel- orditott“. — Ugyan, ugyan! — Hol? Mikor ? Ki hallotta ?) a cikken fekete húr­ként húzódik végig a népszövetség gyanús szelleme, A fekete húron üli lovag mindenek­előtt egy nagyot, egy szomorút rezdül a felvidéki ruthének nyomorának tiszteletére. Dacára annak, hogy a Népszövetség krea­túráinak semmilyen ténykedése nem lep meg, mégis figyelemreméltó, kissé furcsa az a körülmény, hogy a püspökségek pa- pirlovagjai a szegény nép nyomorát csak ott veszik észre és csak ott jajdul meg e nyomoron római spirituszban jól megprae- parált szivük, ahol a nyomor okát meg nem mutatják a fényes püspöki rezideuci­és ki kártyázzék vele éjjeli egy, két, három órakor, ha nem az, akit e célra fölnevel­tetett ? Vidray: Már bocsásson meg, Ilonka kisasszony, de a gyermeki önfeláldozásnak ha­sonló példáiért egészen az ó-korba kel! visszamennünk ... Ilona: Ne csufolódjók, mert az én lemosolygott önfeláldozásom még többre is képes. Például arra is, hogy felolvasok neki. És tudja-e, miket szokott olvasni legújabban ? Szakkönyvekel! Építészetről szóló könyveket 1 Vidray: Ezt én is észrevettem . . . Ilona: A múltkor igy igazolta előttem ezt a bizarr ötletét: „Az építészet igen szép mesterség . . . olyan sokáig és olyan szépen eltartott engem . . . ideje, hogy hálá­ból végre megtanuljam!“ Vidray: Ez igen nagy túlzás. Hiszen tudja, hogy Boldizsár ur az éle kedvéért magamagáról is szívesen mond rosszat! Ha nem is született épen az elmélet emberének, mindig volt annyi tudása, annyi elméleti ismerete . . . Folyt. kűv. ák felé emelkedő öklök ezrei. S még va­lami egyéb is furcsa. Tény, hogy itt, Kazárföldön megin­dító jeleneteknek lehet az ember tanúja. Valóban megindító, hogy a szegény rutén mindenkit, még a hegyvidéki kirendeltség hivatalnokait is szinte őrjöngve szeret ahhoz az általános és részleges ellenszenv­hez képest, mellyel papját körülveszi. (Mellesleg: a majdnem mindenfaluban lé­tező és közszitkolódásnak örvendő hitel­szövetkezeteknek a pap az igazgatója.) Megindító a papi stólák könyörtelen be­hajtása, megindító a fogyasztási szövet­kezetek vezetőinek kissé inkorrekt körül­mények közti távozása, pénze helyett, azt a vigasztaló tudatot hagyva az agyontá­mogatott népnek, hogy bottal ütheti a nyomát. És igazán felhábori ó a kiszipo­lyozó kazárhadnak mérhetetlen — nyo­mora, melyet az eddigi kormányhatalmak a butasággal határos vaksággal még mes­terségesen növelt, odakényszeritvén az államhatalom, a raagy rság eme ‘•gyedüli felvidéki expozituráit a koldusbothoz. Köztudomású, hogy a felvidéki ruténok és oláhok mint gyűlölik a magyar államot. Ebben elöljár papjaik egy nagy része. Különösen megható a cár oszentatyasága iránti szeretet. És e szeretet kellő medré be tudta terelni az Icig, a Lajbisch még a Mózsi, akik iránt a paraszt bizalommal volt. Ám ha az eddigi Darányi-féle korlá­toltság politikája tartani fog, akkor egy­részt lassanként elmegy a hajlandóságunk azokért síkra szállni, akik tőlünk ezt nem érdemlik, másrészt az Icigek valahol, a Csanádi püspökség tizezerholdjain baran­golva, fogják a politikát árulni, vagy az Alföldön lakó szerencsésebb hittestvérei- nek ajtain fognak kopogtatni egy kis ala­mizsnáért. Ott nincs ugyan kiszipolyozott nép, nincsenek uzsorások sem a szegény nép zsírján meggazdagodók és mégis oda mennek koldulni azok, kik a nép zsírján meggazdagodtak. Kissé tragikusan furcsa egy rendes embernek, de nem furcsa egy papirlovagnak. Éppen e sorok Írása közben hallok egy monológot, mely élénken illusztrálja a nagy kazárhadjárat eredményét. Egy ialusi zsidóasszony beszélt a feketepataki (Ugo- csa m.) viszonyokról. A mi falvuukban K. M. egy kajzer (császár); van biztosan 12 forintja hetenként — mondotta. Összesen circa 500 pengője évenkint. Majdnem annyi mint a szatmári püspökségnél egy alsóbb- rangú harangozó fizetése. Addig szipolyo- zott, míg végre felvitte egy közepes ha­rangozó jövedelméig. Ebből aztán fenntartja császári udvartartását, (jövedelmének fele erre megy) fiát taníttatja idegenben és a mi marad, abból spórol és megalapítja a dinasztiát. Már most, csekély huszévi kín­lódás után van 3000 forint körüli vagyona. A Népszövetség csodálkozik ? Hogy : hát nem pezsgőzik ? Hát nem iszik éjszakán- kint nehány liter — na, nem éppen nép- zsírt — de legalább jó shillert? Nem szív havannákat? Nem lumpol, mint a Kath. Népszövetség vezető apostolainak túlnyomó majoritása? Nem, a kazárcsá­szárok nem pezsgőznek, nem iszuak, nem iumpoluak. Talán, mert Feketepatakon nincs kávéház, a korcsmába pedig a jegy­ző uraknak ugyan illik bemenni, de a Kohnokuak mégis kissé zsenáns; talán mert nics havanna és pezsgő, talán pedig Popalakban előállított limonádé. Egy adag 6 fillér. Touristadoboz 12 adaggal, zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fillér. Kirándulásokon, sport-tourákon, hadgyakorlatokon kitűnő szolgálatot tesz. Bármely vizben oldva, kitűnő limonádét ad Készíti: KERTÉSZ ERNŐ gyógyszerész kristálylimonádé gyára Szabadkán. Kapható mindeuütt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom