Szamos, 1910. június (42. évfolyam, 121-140. szám)
1910-06-07 / 123. szám
(lyLO. Junius 7.) 123. szám SZAMOS 2-lk. oidal Választások. Nagszőlős, jun. 6. Barta Ödönt, a nagyszőllősi kerület 48-as párton kívüli jelöltjét egyhangúlag képviselőnek vá- lásztottak. Nagykőrös Bakó József pártonkivül 48-as függetlenségit 808 szavazattal képviselőnek választották ifj. Beretvás János ugyancsak pártonkivüli 48 as 738 szavazata ellen. A halmii választás. Dr Bródy Ernőt a tegnapi napon György Endre volt darabont miniszterrel szemben 172 szótöbbséggel munkapárti programmal képviselővé válosztottéb. HÍRROVAT. A betiltott népgyftlés. A belügyminiszter által a Vigadó előtt nem engedélyezett népgyülést a függetlenségi választók f. hó 5-én az Iparos Otthon tágas udvarán tartották meg, mely a nagy érdeklődés miatt szűknek bizonyult, Igazán sajnáljuk, hogy a szép beszédeket a sztrájk miatt nem közöljük le egész terjedelmében, Lovászy Márton, dr Bakonyi Samu, Hóder- váry Lehel és Benedek János ismertették a bekövetkezett politikai változást, mely nem hogy elkedvetlenítené a függetlenségi eszme harcosait, de megerősíti és kitartással buzdítja. Erős gúnnyal és megbotránkozással emlékeztek meg a kormány veszte- gező és terrorizáló hadjáratoktól, mely nemcsak óriási erkölcsii károkat okozott, de igen sok milliójába került. Melegen, az elismerés meggyőző hangján ajánlották dr. Kelemen Samut Szatmár város képviselőjének. A választók különösen nagy élvezettel hallgatták dr Benedek Jánost, aki kifogyhatatlan kumorával sokszor derültségre ragadta a lelkes tömeget. A megszállott város. Városunk külső képe tegnap óta valóságos ostrom állapotot mmat. Az itteni cs. és kir. 5. gyalogezred helyőrségét felváltotta a csernovici 41. gyalogezred, azonkívül egy 200 emberből álló dragoner különítmény, 25 lovas és 60 gyalogos csendőr érkezett a rend fentartázára. A dragonerek tegnap reggel óta 6—8 emberből jérörséggel Ügyelnek fel á „rendre*, dolguk azonban eddigelé nem akadt, és valószínűleg nem is fog. Az ököritói szerencsétlenség és a közös hadügyminisztérium. Az 1910. március 27-ifei tttzkatasztrófa alkalmával Ökö- ritóban szerencsétlenül járt hatramaradot- tak érdekében a közős hadügyminisztérium a magyar kir. honvódelemügyi minisztériummal egyetértőleg a következőket rendelte el: 1. Az összes ököritói illetőségű tényleges szolgálatban álló katonák kérésükre kivételesen nyomban idő előtt tartósan szabadságol andó k. 2. Az ököritói illetőségű tartalékos és póttartalékos legénység kérésére a rendes vagy pótlandó gyakorlatok alól 1910. és 1911. években felmentendő. 3. Azok a jelenleg még ököritói illetőségű védkötelesek, a kik az ujoncjutalókba kerülnek, azon esetre is, ha védtörvény 34. szakaszában megállapított kedvezmény, re igényt nem tarthatnak indokolt kérésre 8 heti katonai kiképzés után 1912. október 1-ig tartósan szabadságolandók. Vállalatba adás. A nagy károlyi ke- resk. és Iparbank palotájának építését a kőműves, ács éa cserepező munka kivételével Ungár Vilmos budapesti vállalkozó nyerte el 120,000 koronáért. Gyógyszertárvétel. Nonn Gyula építész itj. Nonn Jáuos gyógyszerész hallgató részére Báthory István „Szentháromságához oimzett gyógyszertárát 100.000 koronáért megvette Nagykárolyban. A tanítónő. A választási haronak egy szomorú epizódja volt a biharmegyei Izsa- pallaga nevű községben. Szokoiy Szabina tanitónő, azért, mert igazgatója, Máthé László feljelentette, hogy politizált és korteskedett, kiivott egy méreggel telt poharat, amelynek tartalma meg is ölte. A szomorú eset története a következő: Izsápallaga az élesdi kerülethez tartozik, a hol a munkapárt jelöltjével szemben Farkas- házy Zsigmond dr lépett fel. A tanítónő, aki csak nemrég került a faluba, amikor Farkasházy programbeszédét tartotta, egy négylevelü lóherét adott át neki néhány szó kísérletében, aminek ez volt a tartalma: Sok szerencsét! Hozzom szerecsót Önnek ez a négylevelü lóhere. A lóhere nem hozott szerencsét Farkas- házynak, mert megbukott, ellenben annál több bajt okozott Szokoiy Szabinának. Az igazgató ugyanis megtudta a lóhere történetét és ö ezt nem egy kedves epizódnak, hanem korteskedésnek, politizálásnak minősítette. Föl is jelentette a tanítónőt és a nagyváradi tanfelügyelőség meg is indította ellene a vizsgálatot. A tanitónő, aki a preparandiát kitűnő ered« méuynyel végezte, osak igen nehezen tudott állást kapni és igy a vizsgálat, amelyet ellene indítottak, nagyon; elkeserítette Napok óta szomorú volt és alig hafották szavát. Ismerősei, barátnői vigasztalták, hogy ne vegye annyira zokon a dolgot, semmiesetre sem lesz belőle nagyobb b&j- Szokoly Szabina azonban nem vigasztalódott meg és egy pohárba mérget öntött, amelyet ki is ivott. Egy ideig kínlódott, tegnap délután azonban bekövetkezett kívánsága és meghalt. A fala tanítónőjét nagy részvét mellett temették el. Katonák aratási szabadsága. A honvédelmi miniszter rendeletét bocsátott ki a katonáknak aratás idejére való szabadságolásáról. A rendelet állandó jellegű, tehát nemcsak a folyó évre szol. Az aratás és sürgősebb mezei munkák tartamára három heti szabadságot enged a polgári életben mezőgazdasági foglalkozást folytató katonáknak, a műszaki csapatok és lovas tüzérek kivételével. A poigáti hatóságokat felhívja a miniszter, hogy figyeljék meg ezen rendelkezésének közgazdasági eredményeit s azt, hogy & szabadságolt katonák miként használják fel szabadságukat ? A tapasztaltakról október 31 ig jelentést kér, hogy jövőre esetleg aszerint módosítsa a rendeletet. A féltékenység. Sijtos Lajos m^n telepi katonát vasárnap este 8—9 óta között mikor menyasszonyától haza menet közben volt, egyik bajtársa a Deák-téren orozva megtámadta és kardjával a mitsem sejtő katonának balkarját levágta. Az, is meretlen támadó ezután gyorsan elmenekült. Sajtost az elühivott mentők kézbesítették az első segélyben, majd kiszállították a katonai kórházba; állapota súlyos. A katonai hatóság az ügyben vizsgálatott indított. Körözés 115—117t. t. —1910 Folyó évi ápril hónapban egy 180 korona kölcsönről, ékszerekről kiállított 1491 számú zálogjegy és ugyanezen hónapban egy 2 dunyháról kiáliiiott zálogjegy szintén elve- alatt. Felhívom a jelzett tárgyak megtalálóit, hagy azokat hivatalomhoz adják be. Szatmár 1910 május 21. Tankóoy főkapitány. Szatmári múzeum. (Folytatás és vége.) Nem. Szatmár városa egy percig sem várhat a megye végtelenül érdekes, de ma már rohamosan pusztuló néprajzi tárgya inak begyűjtésével. Müveit emberek előtt fölösleges fejtegetni, hogy mily hasznos ha együtt vannak egy nagy, szópmultu gazdag vármegye társadalmi, gazdasági, művelődés történeti, művészi, történeti és természet- tárgyai. Unalomig hangoztatták már, hogy a múzeumnak szemléltető oktató programmja is van, hogy a muzeum szemlélete a természet szemlélete utón rögtön következik tanító-nevelő értékben. Ezért is nagyon szégyenletes állapot, hogy a sok iskoláju Szatmár-Németinek nincs múzeuma, holott csekély jóakarattal lehetne. Építkezünk, ásunk, kapálunk, turjuk, szántjuk ezt a vérrel szerzett és még több vérrel úgy a hogy megtartott földet, de emlékeit nem tiszteljük. Hasit az eke, cserép borul ki hasítása nyomán s ha nincs pénz a cserépben földhöz verjük azt az esetleg becses régiséget, a vasat mely szerszámunkat csorbítja a földben, káromkodva dobjuk félre, hadd vesszen el örökre. Olyan kivétel, mint Heinrich ur a ki a Viktória szálló fundamentumának ásásakor talált rendkívül becses és különösen Szatmármegyóre nézve különös becsesei biró csempéket a gymna- siumba küldte, s nem hagyta mindörökre elveszni a régi építkezés ezen sajátságos cserepeit, ilyen kivétel sajnos ritkán akadt. De hála Istennek akad. S ha kis jóakarattal megindul a gyűjtés, felköltetik az érdeklődés akkor még sokkal több akad. Egy kis egészséges mozgalom, két-három gyűjtő és fotografáló kirándulás kell csak, hogy elinduljunk múzeumunkért és meglesz, elibénk jön muzeum. Heinrich ur helyes és követendő eljárása is jel arra. hogy lesz szatmári muzeum. S ha lesz muzeum az ne egy iskoláé legyen, hanem a városé, vagy a megyéé, az minden iskoláé legyen, az a közönségé legyen, az a népé is legyen. A nagy közönséget, a népet is nevelni kell; a múltak, a hagyományok szent sze- retetére kell nevelni; csak igy bizhatik itten a jövőben ha látja, hogy volt múltja is, hogy virága, gyümölcse is volt múltjának, nemcsak szenvedése, szégyene. Ha ezt látja hihet csak jövőre eredményeiben s nem keresi jövőjét Amerikában és Romániában. Mindenkié legyen a muzeum de azért a mmeum tabu legyen, sacrosanctus tilalmas legyen. Avatatban kéz ne rontsa, gne kontárkodjók rendezésében, őre ha nem is éppen nagy tudós, de szakértő legyen s e mellett a hagyomány templomának papja legyen elsősorban; áldozópap a nép, a természet szeretetének oltáráná . Múltakba látó szemekkel járjon minél többet a nép közt, gyűjtse szorgalmasan a nép tárgyait, a kultúra történetének egyre fogyó betűit, őrizze hűen, gondozza szeretettel múzeuma tárgyait. így lehet Szatmáron muzeum, igy lehet számítani államsegélyre, a múzeumok és könyvtárak felügyelőségének segítségére, mely pénz, múzeumi tárgy esetleg szakkönyv lehet. így fejlődhetik a múzeumból culturpalota. Kell muzeum azért is Szatmárra, ide az Alföld szélére, mert az Alföld tudományos fölkutatása már rendszeresen megindult, és eddig is gyönyörű eredményeket ért el a Földrajzi Társaság alföldi bizottsága. mely Lóczy, Eötvös Lóránd báró és Cholnoky egyetemi tanároknak tudományos életünk e legkiválóbbjainak égisze alatt működik. Szatmár ne kérne részt e nemes munkából? El sem képzelhető, hogy részt ne venne ebben ez a sok iskoláju város, de ha múzeuma nincs a városnak akkor a mun kában való köteles részvétele sem képzelhető el. Hogyan nézhetnénk el, hogy majd ha az alföldkutatás megyénkre is kiterjed, a felkutat ott tárgyak, a felvett képek csak a központban Budapesten legyenek majd eltüntetve a túlzsúfolt központi múzeumokban. Az Alföld kutatásának tervében benne van az is, hogy az egyes vidékek rendszeres kutatása alkalmával gyűjtött tárgyak az illető vidék, az illető vármegye múzeumába kerülnek Szatmár vármegye tárgyai vájjon hova kerülnek? Ne tűrjük ne nézzük tétlenül hogy máshová kerüljenek mint Szatmárra! Ne türjük, okulhattunk már ; egy egész külön világ, egy érdekes, titok-
