Szamos, 1910. május (42. évfolyam, 99-120. szám)
1910-05-26 / 118. szám
XLI1. évfolyam, Szatmár, 1910. május hó 26., csüiSrtók. 118. szám, FUmHEfiBlV ^OlilOTMÄI MAPELJUP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, '/a évre 6 K, V, évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre: „ 16 „ 8 .. 4150 Egy szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szóm. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáriul, a lap kiadóhivatalában tr/etondfik. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Az utolsó hét. Folyik az etetés és itatás. A választási hadjárat utolsó hetében vagyunk. Még a hírhedt 1896 iki Bánffy-íéle választások során sem követtek e! annyi törvénytelenséget, mint amennyit Knuenék most véghez visznek. Az egész országot formálisan ostromállapotba helyezték ; a csendőrseg és katonaság fegyvereire támaszkodva a kortesszolgálatra befogott közigazgatás minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel azon erőlködik, hogy a választókat erőszakkal vigye a hazaárulók táborába. Folyik az etetés és itatás hegyenvölgyön és a főispánok s a bizalmi emberek csak úgy dobálják a pénzt. Minden faluban nyilt számlája van a korcsmában a kormánypártnak, ehetik, ihatik mindenki, aki csak akar. S ime, még ez a kétségbeesett erőlködés sem vezet eredményre. A függetlenségi eszmék olyan ki- irthatatlanul vésődtek bele minden igaz magyar ember szivébe, hogy a leg- féktelenebb terror, a legvakmerőbb presszió és vesztegetés sem tudja az ország hangulatát megváltoztatni. Csak azt eredményezte, hogy a nemzet még nagyobb elkeseredéssel küzd függetlenségéért és önállóságáért. Az agitáció pedig' tovább folyik. | Érdekes, hogy Hieronymi kereskedelmi miniszter Zsombolyán és gróf Apponyi meg Iglón beszéltek egymás ellen A függetlenségi párt választási irodája Eötvös-u. 2. szám (Heinrich-íéle ház) alatt van, ahol a hivalos órák d. e. 11—12 ig, d u. 5—7-ig tartatnak. Telefonszám 276. Szatmári muzeurn. in. Pedig Szatmárra kell muzeum. Most kell. Akár egyesület akár a megye akár a város csinálja meg, kell, szükség van rá sürgősen. Elsősorban néprajzi muzeum kell és ennek keretén belül régiségtani és szépművészeti muzeum. A néprajzi tudományt és gyűjtést leginkább nemzetivé helyiéről küvó tenni, a néprajzi gyűjtés kerül legkevesebb pénzbe, tárgyai mégis mutatósak a nagyközönségnek is tetszők, érdeklődést keltők a népben is önmaga iránt, ezen a téren lehet leginkább ségüségr.nk^ a nagyközönség minden rétege. Csak egy szemernyi jóakarat, egy kevés hely kell, hogy a néprajzi gyűjtés meginduljon á szatmármegyei magyar falvakból. Később rá lehet térni a rendkívül érdekes és szép oláh tárgyak gyűjtésére. Két három nyáron át tartó rendszeres gyűjtés megalkotná gyönyörűen a szatmári néprajzi múzeumot, melyre, mint gerincre művelődés történeti és természettudománya múzeumok támaszkodnának. Itt Szatmaron, az itteni közönség Ízlésének, igényeinek megfelelően okvetlenül egy kisebb szépművészeti gyűjtemény is kell, hogy alakuljon. Ismétlem ehez legeslegelső sorban hely kell no meg egy kis jóakar t, ez utóbbit ilyen intelligens városban mint Szatmár talán föl is lehetne találni. A kat- holikus gymnasiumban tartott képző-, és iparművészeti tanfolyam városi segítése, a mostani kalotaszegi kiállítás rendezése a városházán: biztató jelek. Csak meg kell valahogy indulni, meg kell kezdeni a gyűjtést, majd csak megindulnak az oly nehezen mozduló snobok is, elhozzák becses érdeklődésüket és jóra nehezen kapható pártfogásukat, és nem tudhatni, hátha megnyílik kövér erszénye egyik másiknak és akkor lesz muzeum. Kell is, de hamar. Hogy csakugyan halaszthatatlanul kell muzeum és pedig néprajzi muzeum, azt már hat-hét évvel ezelőtt unosuntiglan hangoztatták szakembereink és hála Istennek ha’ott is a szavuk igen sok helyen, sajnos csak éppen itt Szatmáron nem. Se- mayer Villibáld dr., a magyar nemzeti muzeum egyi^ igazgató-őre, a jeles anthropo- logus igy ir inár 1904-ben. „Minden vidéki városkának hő óhaja, hogy valamelyes kulturintézetre tegyen szert, és e téren melegen üdvözlöm Wlassics Gyula drt. a múzeumok ós könyvtárak orsz. tanácsának buzgó elnökét, ki programm- beszédében sua sponte éppen a néprajzi gyűjteményeket jelölte ki olyanokul, melyek egybe állítása pillanatig sem halasztható, aránylag kevésbe kerülnek, s a melyek egyszersmind a leendő vidéki múzeumok alapjaiul is szolgálhatnának. A kérdés az: hol, mi módon ós mennyi költséggel lehetne a vidéki néprajzi múzeumokat talpraállítani ? Mese a gonosz Godofrédról, vagyis: Isten megjutalmazza az erényt — A. De Nóra. — Élt egyszer egy kisvárosban egy Doktor Willibald nevű orvos, aki igen szelíd, ennélfogva házas ember volt. Soha senkinek bajt nem okozott, kivéve pácienseinek. Node hisz ezért rendes díjazást kapott. Éjjel-nappal dolgozott, bár erre nagy szüksége nem volt, egyrészt mert jókora pénzeszsákot mondhatott a magáénak, másrészt a városka csak igen kicsiny lemetővel rendelkezett — igazán fölösleges lett volna e kettő közül bármelyiket is jobban megtöltenie. Mindamellett kedvelte őt minden embertársa. Különösen Godofréd nevű barája szerette a közbecsülésben álló doktort. Godofréd merő ellentétje volt Willi baldnak. Nem volt jámbor, annál kevésbé házas. Pénze nem volt, csak adóssága, de ennek ellenében nem dolgozott sem éjjel. sem nappal, hanem henye életet élt. Ha már foglalkozott valamivel: ez csak léhaság lehetett. így sokat kockázott, vagy forgatta a harminckétlevelüt, öreg ós drága aszubort ivott, duhajkodott, szájhősködött ós elcsavarta a szép asszonyok fejét. Mert csinos kölyök volt ám és rajongott a házas-életért. Természetesen: a másokóér'. Willibaldot is csak rendszeres családi élete miatt imádta olyannyira. Főként két okból: takarékosan gyűjtött pénze s takaros felesége miatt. Fölváltva vette kölcsön e kettőt Godofréd kamat és visszatérítés nélkül. Azaz nem éppen igy áll a dolog. Csak a pénzt nem téritette vissza soha. Az asszonyt mindig, esetről-esetre. Ez okból aztán Willibald pénze sohsem szaporodott, ellenben az asz- szonya igen. S a keresztapa rendszerint Godofréd lett. A kegyes tündér, kit direkt ehhez a meséhez köt a szerződése fölkereste egy szép napon a gonosz Godofródot, szemére lobbantotta hitvány voltát ós szörnyűséges véget jósolt neki. És csakugyan. Nem sok idő múltán Willibáld rajtacsipte a fiút ós kidobta házából. Éjfél után pont két órakor. De mert Willibáld, orvos lóvén, nem tudta nézni a vért, nem provokálta a gonosz Godofrédot, csakis a húszezer márkáját követelte rajta úgy gondolkozván: boruljon fátyol az ügy további részére; hadd nöjje be szép csendesen a feledés füve. Ez utóbbi szólást a kisváros szűkös temetője rendszeresítette a derék orvos gondolatkörében. Godofréd nem volt ugyan a pénzmegadás embere — lásd a föntebbi részt — de az ilyes föltevések leghalványabb árnyéka is vérig sértette önérzetét, annyira, hogy Willibaldot párbajra hívta ki. Természetesen: pisztolyra, mert ez volt az egyetlen kézi mesterség, amihez valóban értett, A kegyes tündér Willibáldhoz is ellátogatott és megnyugtató jóslataival legörgette szivéről a komorság gondolatait. Biztosította, hogy minden jól fog végződni. Isten KLEIN és TSA HÁM JÁNOS-UTCZAI GYAPJUSZÖVET- ©“© ÁRUHÁZA SZATMÁR. ~ö~© Figyelmébe ajánljuk kishivata nokok ós iparos urakuak azon körülményt, hogy üzletünkben egy teljes öltönyre való divatos szövet a hozzá szükséges bélésnemtiekkel már 25 koronától kezdve kapható. Ajánlhatjuk azonkívül a legfinomabb angol szöveteket, mei^ck női costümökre is a legdivatosabbak. | Vajay-utca 30. sz. telek eladó. Értekezhetni Klein és Társánál, Hám-János-u. 10.
