Szamos, 1910. május (42. évfolyam, 99-120. szám)
1910-05-25 / 117. szám
♦ (1910. május 25.; 11.. szám.- £, A M U S 0. IS OiORl. 5O°|0 árkülömbség T “W fgg|r 50°|0 árkülömbség T Egy angol gyárosnak a szíVetmaradéliait az eredeti árnál 50 százaiéval mm alacsonyabb áron alnl Vettem meg. Ezen vételben vannak feltűnést keltő szép férfi- és női S*Övetek kiváló finom minőségben, mindenféle méretben. Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani! ÜHül Weisz Gyula Szatmár-Németi, Deák-tér 21. szám. WBSßM Föltűnő, fájó hiánya ez a városnak is, vidékének is. Hol keressük hát a nemes hires vármegye ismertető tárgyait, sok nevezetességeit, ha nem a megye legnagyobb culturalis középpontjában? Talán valami s^áb városban a megye határai felé tán, vagy a falvakban szerteszórva? Bizony a megye össze- gyüjtendői sehol sincsenek még összegyűjtve, pedig csak a falvakban szerteszórva mily temérdek kincs hever, mennyi régiség, mennyi népművészeti drágaság, mennyi ethnographikum! Két-három lelkes ember mennyit összehalmozhat rövid idő alatt, mennyit megmenthet, s hogy mily so.at tehet egy hivatott és jóakaratu buzgósággal biró ember, ar a gyönyörű példa a szék szárdi „Tolhamegyei Muzeum,“ melyet Wosinsky Mór apátplébános úgyszólván maga, egyedül létesített. Ami el nem hozható a falvakból, legalább le kell fényképezni s a népies tárgyú fölvételeket az amatőröktől is be kell már gyűjteni. Szívesen adnák ilyen lemezeiket. Igazán itt a 12-ik óra; égető szükség van valami vármegyei muzeum egylet félére, mely a napról napra pusztuló érdekességeket be- gyüjtené. Egyletnél is szükségesebb a helyiség, a gyűjtendő tárgyak számára a hajlék, a szekrények a kisebbek számára. Egyleti múzeumnál jobb lenne egy városi muzeum. Méltó és illő lenne ez Szatmár- Németihez a megye legműveltebb, legjobban fejlődő városához, hogy összegyűjtse megyéje összegyüjtondőit, hogy a kimondhatatlanul érdekes népűét égj két becses tárgyát megmentse az örök- e elpusztulástól. Legalább a megye culturájának lenne székhelye így ez a város; egy szép gazdag muzeum csirája lehet azon culturpaloták egyikének, melyeket Apponyi gróf vett tervbe az arra érdemes vidéki városok számára. Városi, okvetlen városi muzeum kell ide, a város adhat legkönnyebben helyiséget; he lyiség kérdése mindig a legfontosabb. A város adhat esetleg később külön épületet, hol múzeumát levéltárával együtt is elhelyezhetné. Városi, általában törvényhatósági muzeum azért is jobb, mint tisztán egyleti, mert az eddigi tapasztalatok szerint a városi múzeumok többnyire rohamosan fejlődnek, mig az egyesületiek többnyire nagy hűhó, eszem-iszom, görögtüz, sok pezsgő, sok toaszt és éljenzéssel, de kevés múzeumba való tárggyal alakulnak meg, s úgy maradnak, a hogy megalakultak. Tagdij- nemfizetés a hallgatólagos, de legjobban betartott első alapszabálya a kultuegyesüle- teknek, azért van ez igy- Be szép volna pedig ha ide, Szatmárra, a nagy kuruc sírok tájára jőve az idegen, művészetet, a szent hagyomány, a még szentebb magyar nép iránti kellő érzéket, megbecsülést lelné e városban, ha lenne valami mutatni valónk, akkor igazán nem csak frázis lenne a fejlődésünk, hihetnénk haladásunkban. Ha szép a múltúnk, szép a jövőnk is, biztató felemelő; vannak, tehát lesznek is eredményeink ! Sajnos, ez csak ábránd! Szép színes tarka álomkép, lássuk milyen a szürke- valóság. II. Valóságos az, hogy Szatmár forgalmas nagyobbacska város, vasúti fővonal mentén, vasúti csomópont, csillagalakban futnak ki belőle a haladás ércutai a sínek. Magas várfala, felvonó hidjai azonban nincsenek e városnak, és igy nem lehet megakadályozni azt, hogy idegen lépjen a városba. Jön az idegen s szól: „Szeretném megnézni a város látnivalóit, hogy megjegyezzek valamit magamnak Szatmárról, Szatmármegyéről. “ Mi szalmának hebegünk: „Hát . . . hát. .. az ott a Pannónia, aztán van a Kossuth- kert, abban is van egy nagy korcsma, ez a pici meg itten ez a színház.“ Hebegnünk sem leheo tovább. Sajnál bennünket nagyon a nyitott szemmel járó idegen, s mert mást nem mondhat, igy szól: „Ti szegények! Hát falaitok közt sohasem járt a Múzsa, hogy még emléke sem látható, hát sohasem volt művész hatok, hogy alkotásait nem mutathatjátok. Miért nem mentek hát ki akkor faluitokban tanulni, hisz a legnagyobb művész, a nép, itt lakik mellettetek, szomszédotok. Tehetséges, kedves, derék magyar nép lakik a szomszédban, miért nem kerítek el alkotásait ? Szívesen adná. Avagy nem tudtov gyönyörködni s ép üde lelkének alkotásaiban, színes, mesemondó képzeletet nem ismeritek, ügyességét ugye lenézitek, hisz nem gyüjtöttétek még össze dalait, meséit, babonáit de még köntöseit sem, sem művészi tárgyait keze faragásait. Gyüjtsétek pedig és hamar gyüjtsétek a magyar dolgokat, mert ez a nép van leg közelebb hozzátok, silány kozmopolitaságtok, sajnos, erre ragad át leghamarabb, az majd kipusztit belőle is minden szóp-t.“ „Jártam én — beszól tovább az idegen — az Avasban is, hosszú fekete hajú szálas legényeket gyönyörű lányokat láttam az ottani oláhok közt, páratlanul festői öltö- | zetben, ősi, primitív életviszonyok közt, tálán csak lesz 3—4 szekrényetek ezen nép kosztümjeinek kiállítására, én még- egyszer szeretném látni ezeket a gyönyörűen szőtt, tarkára hímzett daliás gúnyákat közelről, kiáltó módon feltűnőek ezek, ezeket tán csak összegyüjtöttétek ? „Nagybányán is jártam ón — folytatja idegenünk — ott sok festő van, köztük istenáldotta, igaz művészek is, azok festményeiből biztosan van gyűjteményetek oda menjünk el.“ Nincs. „Nincs?“ Hát oly szegények, oly fösvé nyék vagytok, hogy azóta semmit sem vettetek a mióta festő-iskola van Nagybányán ? Hihetetlen. Legalább olyanféle gyüj • teményetek mégis csak lesz tán mint a nagybányai „Városi Muzeum“, oda vezess engem jó szatmári emberem, — szeretnék méréseket tenni, ott a nemrégen föllelt kuruc sírok csontjain. Azokból sincs gyűjtésiek ?“ Dehogy van. Nincs, nincs és nincs, „Mi van hát ebben a városban, nem város ez álmodom tán — csodálkozik idegenünk — hiszen sokkal kisebb városokban is van valamiféle muzeum, sőt nagyközségekben is (Szegszárd, Sümeg.) Hát unicum csak Szatmár e tekintetben?“ Mint egy mentő eszme villan meg agyunkban ekkor, idegen barátunk csodálkozó kérdéseinek kellemes hatása alatt az az elmosódott emlék, hogy láttunk valahol egy kis szürke cégtáblát szerénykedni „A Szatmár-Németi Kölcsey kör múzeuma és könyvtára“ felirattal, a verebek vígan fészkelnek a tábla kopoO vászna megett. Ne csodálkozz idegen, van múzeumunk, most jut eszembe, van igaz hogy én sohasem láttam, (melyik szatmári látta ?) de van. Most jerünk, azonnal megnézzük már az is eszembe jutott, hogy a református gymnasiumban van — Nem lehet megnézni. — Csak vasárnap délelőtt van nyitva. (Ezért nem láttuk hát mi szatmáriak a múzeumunkat. A hivatalos korcsmaidőt, pláne annak délelőtti sörös részét csak nem fogjuk „vacak“ dolgok nézésével tölteni.) Idegenünk — tegyük föl — nem korcsmás ember, vasárnap délelőtt elmegyünk vele az ő k-dvéért a „Múzeumba.“ Sem ő nem szól, sem mi. Nincs is mit. Hallgatunk és szégyeljük magunkat. Szégyelhetjük is nagyon, hogy egy óriási nagy, változatos területű megyéből csak ennyit tudtunk összegyűjteni. Mégis botrány ez, hisz 2—B hónap alatt egy közép iskola többet, értékesebbet gyüjtethej be tanulóival a tanárok vezetése alatt. Értékesebbet, hiszen ha ,egy kezdő amatőr-fotográfus diák lefotograW. egy régimódi népies építményt, malmot, házat vagy ólatís rriellé egy alaprajz vázlatot rajzol, sokkal inkább múzeumba való képet készített mint például a „Vasutkórő bizottság a miniszternél“ cimü csoportkép, mely való egy rideg irodába, de nem a múzeumba, a tudomány, a művészet a nemzeti érzés szentélyébe. Kiállhatatlan, sablonos, fotografusdiktálta pózai, erősen retusirozott arcai miatt még anthropologiai becse sincs az ilyen naiv csoportképnek. Ilyen tárgyat ’helyes érzékű múzeumi ember legfeljebb kénytelensógből tűrhet, de nem szerethet. Rosszul írtam elől, hogy baj, mert nincs muzeum Szatmáron. Nagyobb baj van itt, mintha nem volna. Rosszabb hogy van mintha nem léteznék. Mi sem világoKristály gozmosá- és :: Vegytisztitégyár Kolozsvárit. Helyben képviseli: GOTTLIEB ZSIGMOND. Telefon: 268ivios, vasai és tisztit a legszebben és legolcsóbban Gyűjtőhelyek: Sichermann Sámuel Szatmár, Várdomb-utca 12. szám. Sichermann S. zsákkölcsönző-üzlete, Kinhorrt-ház. Minden megbizás a háztól el- és visszaszállittatik. Eegntolsá diVat »íSSn Weisz Sámuel angol női diVaUertnében Szatmáron,píáH-tér 7. $*. alatt käszülttetf. % \ y
