Szamos, 1910. április (42. évfolyam, 74-98. szám)

1910-04-17 / 88. szám

4. oldal SZAMOS '1910. április 17.) 87. szám. éppen a fogházőr szőrpapucsban csoszogó lépteinek zenéje mellett. Elzárva, elválasztva mindenkitől, aki szerető gonddal, gyöngéd ápolással ülne a haldokló ágyaszélén, elszakítva a esaládi környezettől, amelynek egy tagja sem siet hét oda a szenvedő, beteg, haldokló ember­hez, hogy a homlokán gyöngyöző verejték- cseppeket törölgesse. Ahol nincs senki, aki lefogja az elköltöző megtért szemeit. Ahol a siró, jajgató hozzátartozók helyett idegen, türelmetlenkedő, zord hiva­talos személyek állják körül a megüresedni készülő strohzsákot. Ahol nem az apa, nem a férj hal meg, hanem egy szám a statisztikából, a fogolylétszámból. * Hét hónapi börtönbüntetésre ítélte a szatmárnémeti kir. törvényszék okirathami- sitás miatt Haller Mátyás, mezőpetni lakost, aki büntetésének kitöltését meg is kezdette a helybeli fogházban. Büntetésének kitöltése köbben elővette szegény Haller Mátyást régi betegsége: a Bright féle idült vesebaj. És furcsa helyzetbe került a szegény fogoly. Mielőtt leülte volna az egész hét hónapot, máris többet töltött ki, mint a mennyire büntették. Ifcletfogytiglant töltött Haller Mátyás. A foglyokról vezetett nyilvántar ásba odaírták a neve mellé, hogy szabadult április 14-én éjjel 10 óra 30 perckor. Szokatlan, éjszakai időben hagyta el celláját Haller Mátyás Olyankor, amikor a fogházfelügyelő ur már nem enged ki embert. A nagy Szabaditó vitte el: a halál. * Otthon, Mezőpetriben két kicsi gyerek : egy fiú meg egy lány maradt, mikor Haller Mátyás összepakolta a tarisznyát, hogy be­vonuljon a törvénybe ülni az igazságért. Két kicsi árva, akiknek »z édes anyja már régebben elköltözött a férje szégyene előtt a mezőpetrii kis temetőbe egy szürke fakereszt alá. A jó emberek, a jólelkü szomszédok gondozására bízta a gyerekeket, mig az édes szüle eljön a városból. Két kicsi árva maradt Mezőpetriben, akik ha a tavaszi verőfényben kiunt játszanak az utca porában kettős tyúkokat, apró csir­kéket fabrikálva homokból a szekórutra, várják, egyre várják az „idős apámu-at, aki nemsokára hazajön a városból, mézeshuszárt, festett bábut hoz az ő két kis árvájának. Várják, lesik Haller Mátyást, akit tegnap délután feketére festett deszkako­porsóban, siratók nélkül, unottan, sietve tettek el föld alá a szatmári temetőben. És ha majd a nagy toronyban tizen­kettőt kongat az óva, kinnt a temető árka mellett megmozdul egy sirdomb és szellem­szárnyakon, gyors szellő paripán egy bo­lyongó lélek vágtat Mezőpetri felé, ahol egy kicsi, vézna parasztlány felritten, felsír az ablakrezzenésre : — Hazajön édesapám, hoz nekem bábut. Aztán elmosolyodik és álmodik tovább a festett báburól, amelyiknek igazi a haja, nem kukoricából fonták . . . redkedtség, köhögés és nátha ellen. Cukorbetegségeknél speciális gyógyszer. Főraktár Szatmáron: Kaufmann Dávid cégnél. Bernáthegyi egy éves nőstény kutya, gyönyörű szép pél­dány, külföldi származás, a legjobb és leg- éberebb házőrző eladó. Szathmáry József, Szatmár, Népbank. Színház. Heti műsor!: Vasárnap délután „Szulamith, Jeru­zsálem leánya“ daljáték. — Este újdon­ság másodszor „Az obsitos“ Bakonyi Károly és Kálmán Imre nagyhatású ere­deti operetteje, (Páratlan). Hétfőn zónaelőadás „Hajdúk hadna­gya“ Operette. (Páros) Kedden Herceg Vilmos jutalomjáfcé- kául „Mozgó fényképek“ Blumenthal és Kadelburg kitűnő bohózata. (Páratlan.) Szerdán harmadszor „Az obsitos.“ (Páros) Csütörtökön Barics Gyula jutalom- játékául „Iglói diákok“ Farkas Imre nép­szerű diáktörténete. (Páratlan) Péntek zónaelőadás „Szultán“ Ope­rette. (Páros) Szombaton uj betanulással „A bolond“ Rákosi Jenő és Szabados regényes ope­retteje. (Páratlan) Vasárnap délután „Csókkirály“ este újdonság itt először „A kuruzsló“ Földes Imre szensatiós színmüve. (Páros) Herceg Vilmos jutalomjátéka. Van a színtársulatnak nehány tagja, akikkel egész szezonban nagyon mostohán bánt a kritika. Azokról a tagokról vaß szó, akik ml már megszoktuk azt, hogy minden szerepükben elsőrendű alakítást nyújtsa­nak, hogy elegendőnek tartottuk a „jók voltak“ kezdetű mondatban beszámolni szereplésükről. Ezek kozott a saját érde­mük folytán nem nagydobozott művészek közt első helyen áll Herceg Vilmos, aki­től annyira egszoktuk, hogy legnagyobb szerepétől a legjeleutóktelenebbnek lát- szóig elsőrangút produkál, hogy a siker referádájának tartottuk azt, ha megírtuk, hogy Herceg játszott. És mindig az is volt, amit ő vett a kezébe : siker. Ezt a csöndes, de ambícióval és talentummal teli művészt fogja jutalmazni kedden este „A mozgó fényképek“ cimü darabban a szatmári közönség. Hisszük, hogy a Her­ceg neve, művészi ieputációja, komoly­sága — mint egész szezonban — most sem igényel reklámot. A köaönsóg nem lesz fukar az elösmerésben, amely kedden este egy igazi, komoly művészt lesz .hi­vatva jutalmazni. Az iglói diákok — Barics jutalom­játéka. Talán egy színésznek sem sikerült olyan jól és egyéniségének megfelelően megválasz ania jutalomjátókát, mint a tár­sulat nemrégiben szerződtetett baritonis­tájának Barics Gyulának. Az az óriási siker, amelyet az Iglói diákok címszere­pében pompásan érvényesülő hangjával, könnyed, élvezetes játékával elért, bizto­síthatja őt arról, hogy jutalomjátékán zsúfolt háza lesz. Az obsitos kottája 6 koronáért kap­ható Huszár Aladár könyvkereskedésében. ÓLOMZÁROLT MAG elsőrendű középminőség .. kapható s ±j 190 K 180 K ifj. Freund Sámuel termény- és magkereskedő, Szatmár. Iroda áthelyezés. A „Fonciére“ pesti biztositó intézet irodáit április hó 7-től Rákóczi-utca 36. sz. (Lengyel­házba) helyezte át. HÍRROVAT. Öreg ember — vén ember. A mi nálunk is aktuális ! „A hadsereg felfrissítése. A kö­zös hadügyminiszter és a magyar és osztrák honvédelmi miniszterek szigo­rúan bizalmas rendeletet küldöttek szét, amelyben utasítják a hadtestparancsnoko­kat, hogy az összes tábornokokat és törzstiszteket, akik a hadi szolgálatra nem tökéletesen alkalmasak, vizsgálják meg katonai judicium, gyors parancs­adás és fizikai teljesítő képesség szem­pontjából. A nem teljesen megfelelő ilyen tiszteket rögtön rendes felülvizs­gálatra kell utasítani. Ez a vizsgálat kiterjed a katonai hivatalnokokra ás a helyi alkalmazású tisztekre is. Az intéz­kedésnek természetesen az a célja, hogy az idősebb tisztek nyugdíjba kerüljenek, végül pedig valószínűleg megállapítsák azt a maximális életkort, amelyen túl senkit sem tűrnek meg a katonai szol­gálatban.* (A napilapokból,) Királyi oselekedet vallja nálunk ezt a régi mondást. Az osztrák-magyar had sereg öreg tábornokait nyugdíjba küldték. Egész sereg békés, totyogó, agg harcos kerül nyugalomba. Uj embereket szólíta­nak a vezérkedós legfontosabb pozícióiba. Nagy hordereje van ennek az intéz­kedéseknek ! Ez az intézkedés szellemé­ben, fejlődésében, anyagában újjá teremt­heti azt a hadsereget, melynek eddig sok­szor átka volt az öregek copfja. Mi sem m&kacsabb, mint az öregek hiúsága, vezérkedési törekvése. Ha ők nem érzik azt, hogy öreg korukkal, maradi fölfogásaikkal csak akadályai az örökifjú, rohanó életnek, őszinte, nyílt szóval érté­sükre kell ezt adui, ahogy az uralkodó értésükre adta öreg katonáiknak. És min­denünnen, minden pályáról nyugalomba kel) küldeni a 70 éven túl botorkáló öre­geket. Nem tiszteletlenség ez a munkában megőszült kor iránt. Nincs emberiesebb, vonzóbb, szebb érzés, mint amely a sok munkán, sok szenvedésen átesett s az ólet malomkerekei között porhanyóra őrölt szivek korát megbecsüli. De a becsülést legtöbbször bosszankodás, türelmetlenkedós, sőt gúny váltja fel, midőn az öregek ma­kacs magabizással a fiatalok munkaköré­ben motyognak és megrontják, hátráltat- ják a legszebb eredményeket, Az emberi természet fiziológiája megköveteli bizo­nyos koron túl a fólreállást, a nyugalomba vonulást. Franciaországban és Amerikában nem ismerik azt a frázist, hogy öreg em­ber nem vén ember. Ott meg van hatá­rozva az a kor, melyen túl hivatalban maradni nem szabad. Nálunk bottal sem lehet kiverni az öregeket állásaikból. A legtöbb pozi.ióból a teljes zsenialitás, demenoia. agylágyult- ság mankóin hordozzák ki erőszakkal az öregeket. A friss áramlatokkal szemben ott állanak és nincs törvényünk, mely a korhatárt nekik megmutatná. Omiattuk aztán holtponton van a városok, egyházak^ hadseregek, intézmények, sőt egész orszá­gok sorsa. Öreg ember vén ember ! Ne hí­zelegjünk, ne szépítsük a valót, mondjuk szemükbe az igazságot. Tiszteljük őket, de a fejlődés, haladás és az igazság érde­kében tegyük ártalmatlanná őket. Az öregek pihenjenek ! * Ez eddig általánosságban szól. Ami a fent elmondottakat nálunk is aktuálissá teszi, az a küszöbön álló né- metii református papválasetás. Nem akarunk személyek mellett, 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom