Szamos, 1910. március (42. évfolyam, 48-73. szám)

1910-03-15 / 60. szám

íá-ik oldal » Z A ML 0 í> 6Ö, szám. (1810. március 15. vármegye érdekeit munkálja, a közigaz­gatást tisztán tartsa. Nagy Béla ajánlatára ecutin küldött- aég ment a főispánért,. A küldöttség tagjai voltak: Kende Zsigmond oa. és kir. kamarás elnöklésével, Szuhányi Ferenc, bér. Kovács Jenő, Deb- reoeny István, Nagy Béla, gróf Teleky Sándor éa gróf Dógenfeld Sándor. Hangosan zúgó, lelkes éljenzés taps­orkán fogadta a lilásszürke, arannyal át­szőtt diszmagyarban belépő főispánt, aki •lőtt Péehy főjegyző felolvasta az eskü- mintát. A hivatalos eskü letétele után dr. Péchy István a követkaző beszédet in­tézte a főispánhoz: Méltóságos főispán ur! Ahhoz az ősi szokáshoz hiveD, mely a főispán beiktatás alkalmával a vármegye főjegyzőjének tette tisztjévé a vármegye elBŐ üdvözletének kifejezését, engedje meg, hogy mielőtt székfoglaló beszédét megtar­taná, rövid szavakban üdvözöljem. Könnyű feladat előtt állnék, ha ezen üdvözletem kifejezésénél a Méltóságod, mint e vármegye régi kiváló tisztviselő­jének, közigazgatási életünk kipróbált harcosáoak a vármngye kormányzói szé­kébe való emelkedése felett érzett örömöm érzetébe, öröincaeppkónt nem vegyülne azon hazafias aggodalom érzülete, amely- lyel a Méltóságodat e vármegye élére álli tott kormány céljai és törekvései elé te­kintek, mert azt hiszem, méltóan fejezem ki e vármegye közönségének gondolatát, amikor kijelentem, hogy ha a politikai harcokban kifáradt nemzeti közvélemény erőmmel várta és várja is egy békés ki bontakozás jótékony következményeit szent hitként msgmásifcbatian akaratként él ben­nünk azon tudat, hogy ennek a békének ára csak egy sebet, lemondás nemzeti as­pirációinkról, lemondás alkotmányunkban gyökerező jogaink érvényesítéséről. A minőn tehát Méltóságodat, mint & vármegye fiát, szeretett és nagyrabecsült tisztviselőjét a föispáui székben üdvözlöm, hangsúlyozni kívánom, hogy ezen üdvöz­let azon bizalmon alapul, mely bizalom Méltóságod eddigi közéleti működésén felépülve, azon meggyőződést oltotta szi­veinkbe, hogy Méltóságod sohasem fogja állásának súlyát és erejét egy oly kor­mányzat érdekének előmozdítására felhasz­nálni, amely kormányzat nemzeti jogsink elfojtására törekszik. Ezzel kifejezést adva azon bizalom­nak, amely Méltóságod személye iránt e vármegyében ól, biztosíthatom Méltóságodat arról, hogy a közigazgatási életben kifej­tendő tevékenysége elé a legnagyobb vá­rakozással tekintve mindazon alkvtásbau, amelyek e vármegye jelesének és modern fejlődésének előbbrevitelére irányulnak, e vármegye modern, nemes állást lelkesedő közönségében őszinte támogatóra fog ta­lálni, hogy egyesült erővel munkálkodva a törvényhatóság érdekében, egy össz- hangzatos, céltudatos munkásság áldásos eredményei tegyék emlékezetessé e vár megye történetében Méltóságod főispáni működését. Adja Isten, hogy úgy legyen ! (Általános helyeslés.) A főjegyző beszéde után általános, szinte feszült figyelem közepette Csaba Adorján emelkedett szólásra, aki az itt szószarint közölt beszédet mondta el: Tekintetes Törvényhatóság! Mély tisztelet é3 a vármegye törvény­hatóságával szemben érzett hódolattal vagyok eltelve, mielőtt azon helyet elfog­lalnám, melyre a magas kormány bizalma folytán ő felsége koronás királyunk kine­vezett S ha gondolataim kifejezésére nem találom meg azon szavakat, melyek ezen helyhez méltóak lennének, kérném elné­zéssel venni s annak tulajdonítani, hegy szónoki képességgel egyáltalán nem ren- delkeaem s a szavaknak és a nagyhangú frázisoknak jelentőséget nem tulajdonítva azoknak birtokában sem vagyok. ígérem azonban, hogy e téreni fogyatkozásaimat a közügyek terén teljes erőmből kifejten­dő munka és szorgalommal igyekszem elfeledtetui. Teb. törv. hat. bizottság! A várme­gye a régi Magyarországban tartalmas és igen vagy jogokkal felruházott szervezet volt, amely jogok a nemzet közórzületébe átszáiiva egy hatalmai és egységes erőt képeztek. A rendi korszakban a vármegyei élet volt a politikai iskola, ott szerezték e téren nagyjaink ismereteiket, olt értékesí­tették tudásukat, onnan áradt szét a ha zaszeretet szent tüze, mely átszivárogva a nemzet legalsóbb rétegeinek lelkületébe is képessé tett e hazát nemcsak a minden oldalról jött támadásokkal szemben meg­védelmezni, de oda is fejleszteni, hogy ma a müveit európai államok sorában méltó helyet foglalhat el magának. 1843-ban a parlamentáris államforma 8zerveztetvén, az akkori szabad szellem befolyása alatt a rendi alkotmány meg­szűnt, de ezen szabad szellem is belátta azt, hogy az a szervezet, mely 240 éven át képezte a magyar nemzet legerősebb alkotmánybiztositókát. másként pótolandó, mert jöhetnek idők, mikor az alkotmány ellen intézhető támadással szembeu bizto­sítékra van szükség s demokratikus ala­pon szervezte a vármegyei bizottmányt. A későbbi jogfejlődés és modernebb nézetek, a hatalmas erővel el'örő liberaliz­mus azonban a vármegyéknél agadtiatat- lanui meglevő bizonyos konzervativizmust látva, kezdte ezt is a haladás akadályá­nak tekinteni s különösen a szellemi pro letariátus hangoztatva azt, hogy a régi középosztály a vármegyei hivatalokat maginak valósággal kisajátítja, elkezdték a már különben is csonka bástyák ostro­mát s a parlament és sajtó egyaránt egy magát túlélt intézménynek igyekeztek feltüntetni a vármegyét, mely egy modern állam szervezetében helyet sem foglalhat. Emlékezhetünk, hogy ezen támadások behatása alatt 1892-ben az akkori kormány elérkezettnek hitte az időt arra, hogy a vármegyék egyik legsarkalatosabb jogát — a tisztviselők választását — állami kinevezés tárgyává tegye. Hogy mily szánalmas véget ért ezen, a vármegye autonomikus joga ellen inté­zett támadás, bizonyíték arra az azóta hatályon kívül hely ezett egy §-os Szapáry- féle törvény. Az én szerény meggyőződésem s a legközelebbi múlt tapasztalatai szerint is a vármegyei intézmény alkotmányunknak még ma is oly erős támasztéka, hogy azt jogaibau nem gyengíteni, de erősíteni kell. Egyetlen egy dolog van a vármegyei tisztviselői kar egzisztenciáját illetőleg, mely nincsen szerintem helyes alapra le fektetve akkor, midőn az állások hatévi időközökben automatikus módon üresedésbe jővén, njból kell azok elnyeréséért küz­deni. Feleslegesnek tartom részletezni — hisz mindenki tudja, — hogy a népszerű - ség keresése s az áliásérti örökös aggoda­lom mily bénitólag hat a tisztviselők mű­ködésére s hogyan keü egy-egy tisztvise­lőnek néha valóságos vesszőfutást végezni» csak azért, hogy egy külömbeu jól betöl­tött állást egy nagyobb összeköttetésű pályázóval szemben ismét elnyerhessen. Tajjon nem lenne-e célszerűbb s szo­ciális szempontból is helyesebb, ha a vármegyei tisztviselők életfogytiglan vá­lasztatnának? Hisz ezsel a vármegye tnunioipális joga nem szenvedne eiorbát. Tek. törv. hat. bizottság! Nehéz időket élünk. Hazánk felett sötét felhők tornyosulnak. A nemzet, ahelyett, hogy a hazaszeretet jegyében egyesülve, közöl elv mellett csendes és céltudatos munkál­kodással, fokozatos fejlesztéssel igyekeznék erőit konszolidálni, nagy része a rohamot és átmenet nélküli fejlődés jelszavai után halad. A nemzet teste széttagozódik. A talpkövét képező nép lába alatt inog a föld. Nem érzi magát jól ezredéves haaá- í jában s valami ismeretlen erő által hajtva egy más világrészben keresi boldogulását. S hogy mit talál ott, arra igen szomorú példákat lehetne felhozni. A nemiségeket egy része — eddigi nemzeti kulturális fejlesztésén tulmeuve — oly eszméket vetett fel, melyek alkaimssak az egységes állameszme megdöntéséi». Magyarországnak közjogiiag elválasztha­tatlan alkatrésze kikerekités és szuvereni­tásról ábrándozik. A felekezetek közé, melyek pedig évtizedek óta kölcsönös megbecsülés ói egyetértésben éltek, olyan jelszavak do­battak, melyek a féltékenység és megha- sonlás csiráját hordják magukban. Az ipari, gyári és földmunkások külön külön szövetkezve szervezeteket al­kotnak s együttesen a szociális izgabók befolyása alá kerülve rémkép gyanánt állanak, mert nem tudui. hogy egy adott jelre melyik percben dermesztik meg * társadalmi élet ereiben lüktető vért. Hogy gyenge erőm « tehetségei« mellett e nehéz időben ezen goedterha* és nehéz állást elfogadtam, erre bátorságát és erőt adott azon meggyőződés, hogy épen nehéz időkben kötelessége minden­kinek lelkiismerote és meggyőződése alap­ján ott és olyan szolgálatot teljesíteni, ahova és amilyen szolgálatra rendelik. Lehet, hogy a reám háramló toher alatt váilaim isroskadnak, de addig mig bírom s e hazának, e vármegyének szol­gálatot tehetek s a kormány bizalmát bí­rom, helyemen megállók. Egyet kijelentek — se kijelenté­semre múltam nyújthat legnagyobb bizto­sítékot, — hogy soha semmi körülmények között alkotmány s törvényellenes dolgot el nem követek. De hisz ilyet tőlem nem is követel senki, mert ha a kormánynak ilyen szándékai lennének, bizonyára engem e célra nem tartott volna alkalmasnak. Én nem szándékozom nagyobb sza­bású működési programmoc adni s kérem is eugemet ez alól felmenteni. Annyit azonban kijelentek, hogy a mindennapi élet követelményei, a vármegyei és városi a tavaszi újdonságok. Férfi-, fiú-, gyermek-öltöny és felöltők. Nagy választék. Yásárlási kényszer kizárva! Olcsó, szabott árak!! Szántó Mór és Társánál Szatmári színházzal szembe». Mérték utáni megrendelések a legújabb hazai és angol kelmékből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom