Szamos, 1910. március (42. évfolyam, 48-73. szám)

1910-03-30 / 72. szám

72 í:»tö. as re. 30., SUMOS 3 it cida-. tartozóiknak, akik elszállították lakásaikra vagy a vidékre. A hatóság ekkor összeadta az áldó- »átok szárnál. E szerint ismeretlen hulla volt 122 idegen falubeli felösmert hulla volt 45 öhöriíói felösmert hulla volt <54* Ezekhs«z nincs hozzászámítva azoknak az áldozatok­nak a száma, a kiknél? teljesen nyomuk veszett, a kik porrá égtek, a kik után egy darab rongy sem maradt ösmertető jelnek. De viszont hozzájön újabban azoknak a száma, & kik a 60 súlyosan sebesült közül ma meghaltak. Ezeknek száma 25 —28-ra tehető. A felösmert hullák elszállítása után kezdetét vette az ösmereilen halottak elte­metése­Ez a dolog természetéhez híven igen röviden csinálták. Először is sírról kellett részükre gon­doskodni. Egy közös sírról, amelybe mind a 122 hullát beletemették. Ekkor azonban előállott az a súlyos helyzet, hogy a faluban nem akadt sir­ásó. Senki sem akart menni sirt ásni. Minden háznál volt halott vagy sebesült s az életben maradott ember joggal hivat­kozhatott arra, hogy sem a halottját, sem a beteget nem hagyhatja e’. De szükség törvényt bont. A esendőrsóg végre mégis kénytelen volt, ha nem is sziveseD, de köteleség- böl halottaiktól elvinni az embereket sir- ásásra. Százhúsz ember dolgozott a közös sir elkészítésén, amelyet 9 méter szélesre, 6 méter hosszúra csináltak. A kirendelt cigányok akkor előállot­tak szekereikkel és a kirakott ösmeretleu hullákat tizenkettesével szekérre rakták és mint az alomszalmát szokás kih°rdták a temetőbe. K-t sor halottat, illetve hullaroncsot raktak le egymás tetejére a közös sírba, amelyet azután eiföideltek. A hashoz szállított holttestek teme­tése szintén még hétfőn kezdetét vette. Az ev. ref. lelkész egész nap huzattá a torony harangjait és ha a temetések között ideje volt, akkor fekete zászló alatt a kántus élén gyászdalokat énekelve járta a falu utcáját. Ez az első nap szomorú képe. * A második nap. A keddi nap riportját ez úttal kell elkezdenem. Éjfélután egy óra volt, amikor bér­kocsira üitem másodmagammal Szatmáron és elindultam Ököritóra. Még sötét volt, mikor Komlódtót- faluba értünk, ahol az utszélsn álló egyik «sörből világosság áradt és vig muzsika hangja hallatszott. Nem akartam hinni sem szememnek, sem fülemnek és már hajlandó voltam ae álmatlan éjszaka, előző napi borzalmak szülte lázálmának tulajdonítani az egészet. Megállítottam a kocsit leszáilottunk utitársammal és benéztünk a csűrbe, amely ikertestvére a Weisz Abrahám borzalmas emlékű tánctermének: alacsony, vályogfal, nádtető. És Komlódtótfaluban, a harmadik községben Ököritótól, a rettentő pusatulás szomszédságában, a hova szinte még érezni véltem az ököritói rémes éjszaka perzselt szagát, hallani véltem a haiálerdi- tást, ott a legények és leányok vidáman járták a csárdást — huszonnégy órával azután, hogy az orruk előtt egy hasonló csűrben, hasonló zeneszó mellett, ugyan­azon lampionok világánál a másvilágra táncolt 300 magyar testvér ! Tessék, egy darab magyar népélet! * Szürkült a reggel, mire Ököritóra értünk. Jobb szaglásu utitársam és kocsisunk már két kilométernyire a községtől érez­ték á perzseltemberhus szagát. Cseud volr a faluban. Egyenest a Weisz-fóle koresma elé hajtattunk, a csűrhöz, A csűr romjain, vértől és üszőktől piszkos színes ruhadarabok között egész kutyafalka kaparászott. Hullának nyoma sem volt már, azo­kat hétfőn mind eltakarították, legfeljebb húscafatok, hulladékok vaunak még a ro­mok közt. Slkorgetíül? a kutyákat, amelyek közül egyik egy lábszárcsontot, másik egy kart, harmadik egy húscafatot visz a szájában. Az egyik kutya elejtette martalékát. Utánna mentem, felvettem. Égy teljesen kopaszra, osontraógett koponyadarab volt. Eltettem a zsebembe, a fölét elosz­tottam a később érkezett fővárosi kollé­gák között. Visszamentem a romok közé. Ott valami furcsa, taplószerü tárgyra léptem. Felvettem azt is. Csakugyan tapló. Meg­töröm. Emberi hús. A később előkerülő orvos megállapította, hogy valamelyik hulla kieseit szive volt a husdarab, amely megsült. Feltettem a szivet egy üszkös ge­rendára s csak akkor vettem észre, hogy egv siró öreg ember áll a gerendához támaszkodva. Selyebi Eleknek hívják » szegény öreget, aki az egész éjszakát agerendáhaz támaszkodva töltötte. Keservesen zokogva moidja el, hogy a felesége, egy 21 éves, egy ló éves és egy 7 éves leánygyermeke veszett a tüzbe. egy fia pedig haldoklik­Csak a haldokló fiát találta meg, családja többi tagjait nem. Most azt keresi, hogy ha legalább egy Kis rongyot, vagy bármi apró tárgyat találna, ami tőlük ered. De nem talál. Megyünk tovább. Egy helyen egy csomó összeégatt szétlaposott. narancsot látok, mellette egy elégett kosár apró darabjai, közelebb me­gyek kendödarabok és félig épen maradt ruha. Megbontom a ruhát — test vau benne: a szegény zsidó asszony fej, kéz és láb nélküli törzse, a ki Mátészalkáról jött naranssot árulni & bálba. Ócska midar darabok, csattok kösött ogy borzalmas leletre bukkanok' egy csú­nyán össaeégett, de mégis felismerhető női kéz, amely csak csuklótól kezdve van meg és görcsösen szőrit a kezében valamit. Jobban megnézem egy férfikar kb. 10 cm hosszú darabja. Majd egy keztyüt találok, feltűnik a keztyü, mely a bilétás bálból maradt. Ugyan ki táncol hatott, itt keztyü- beu. Est is megnézem, hát a keztyüa köröm is van egy embernek a dulakodás­ban csuklótól kezdve egy darabba lehúzták a bőrt, úgy mint a keztyüt szokás. Lassan megnépesül a Weisz Abrahám világhírűvé vált csűrjenek fekete, üszkes romja Kétségbeesetten, szivettópően jajve- székelő, kezeiket tördelő emberek, asszo­nyok jönnek. Megismétlődnek a tegnapi jelenetek. Mindenki keresi a hozzátartozókat, ott az üszők közt, aho. már nincs csak por, csak hamu, csak rongy, csak szemét 300 ember nyomaképpen tíerens Gyula 46 éves gazdálkodó ember hét tagból álló családját keresi, akik közül csak egy 18 éves súlyosan se­besült leánya maradt meg. Egy őszbe csavarodott ember áll meg a romok közepén. Néz, néz az üszkök kézé, a lábával kapargál, aztán lemondóan int: — Nincs, Aztán hirtelen, vadul, magából ki­kelve, égnek emeli mindkét kezét és csúnya, durva istenkáromló szókat harsog. A velünk levő szatmári csendőrök csittitják szép szóval, jóakarattal, — könnyes szemmel a szegény családapát, aki egyedül maradt a családjából, mint az égnek emelt ujja. Kajus György, aki öt tagú családját vesztette el a lángok között, jajveszékelve, haját tépve futkos a szerencsétlenség szin- helyéről a temetőbe és vissza. Ő is esak egyetlen darabka ruhafoszlányt keres már, amely nyomra vezesse, hogy hol feküsznek a hozzátartozói. Egy összetört, öreg ember egyre azt jajgatja: — Pongó huszár, huszár Pong®, lelkem fiam, hol vagy ? Ennek a szegény embernek Kassán szolgált a fia a szekerészeknél, husvétra szabadságra jött haza és öccsével elment a bálba. Az öccse megmenekült, huszár Pom- gónak csak a csákója meg a kardja került elő. Meglátogattunk a szatmári csendőrök előzékeny vezetése alatt nehány halottas házat és sebesültet is. Szenvedés, nyomor, borzalom min­denütt. A köny ki nem fogyott szemeinkből se nekünk, se a csendőröknek, akik min­denütt barátságos, jó szóval vigasztalják az embereket. De leket Ököritón vigasztalni valakit? Kimentünk a temetőbe is. Csupa uj sir, — a nagy, a közös sir körül. Futva, jajveszékelve közeledik egy őse ember (csupa ősz embert láttunk, a fiatalja a bálban volt, ott is maradt.) A görcsösen zokogó öreg ember rá­borul az első friss sirhantra. Sir rajta egy sort, azután tovább megy. Minden friss sirhantra ráborul, ngy ja jveszékel: — Édes, drága, jó feleségem, három szép lányom, hátha ebben vagytok, hátha itt feküsztök, legalább sírok mellettetek. A szegény ember nem tndja, hol feküsznek a felesége és lányai, mindenütt megsiratja őket. Azután halljuk azokat a dolgokat, a mikről nem tudunk. Pótor Sámuel, községi biró, egy in­telligens, jóképű magyar ember maga me­séli el, hogy a bálban odaveszett a* édes anyja, négy gyermeke (négy, hat, nyole én KRÄMER bútoráruháza m-Legjobb minőségű bútorok. KLEIN és TSA HÁM JÁNOS-UTCZAT GYAPJUSZÖVBT- ö"© ÁRUHÁZA SZATMÁR. c~ö | Figyelmébe ajánljuk kishiv«ta nokok és iparos uraknak azon körülményt, hogy üzletünkben egy teljes öltönyre való divatos j szövet a hozzá szükséges bólésnemüekkel már 25 koronától kezdve kapható. Ajánlhatjuk azonkívül a legfinomabb angol j szöveteket, melyek női eostümökre is a legdivatosabbak. J Vajay-utca 30. sz. telek eladó, értekezhetni Klein és Társénál, Hám-János-u. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom