Szamos, 1910. március (42. évfolyam, 48-73. szám)
1910-03-30 / 72. szám
3HI. wíetyaa. Szatmar, 1910. márems hé 30., szerda. 72. szíri. Előfizetési dij . Hsjfben: 1 évr« 12 K, Vs évre 6 K. V« évre 3 K, 1 hóra t!' Wffökre:.. .. IS 8 „ .4 ..........1-50 Eg y sxám éra 4 Szerkesztőség és kiadóhivatal Rékőczi-utcza 9 szám 52! Telefonszám: 107. Mindfinnemtt dijak Szfttmáron, si tap kiadóhivaUiiban fii'etem! fik Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a Icgjntinyoaabb 4rb*n telnek. — Az apróhirdetések közdtt minden szó 4 fWér. NyiUtir sora 20 tiller. Az ököritói fekete bál. Tánc a halálba. — Saját kiküldött tudósitónktól. Mikor a tudósitó valami jelentősebb eseményről számot ad, újságírói szokás szerint kommentárt fűz hozzá. Véleményt, tanulságot, hangulatot kommentál, mielőtt a tényeket közli. így szokás ez azoknál az eseményeknél, a melyeket a nap krónikája ad a riporter tollára. De a miről most beszól a világ, a ■ait most jajgat, ordít az emberek fülébe a múlandóság figyelmeztetőjeként a gyászos ujju, a feketehangu sors, az fölötte áll annak, hogy a véges emberi elme kommentálhassa. Olyan világraszóló szerencsétlenség az, amiről számot kell adnunk, amit nem lehet kommentálni, amely beszól maga helyett s amelylyel szemben az embernek csak annyi a teendője, hogy megkísérelje a valóságot megközelíteni. Hivon visszaadni, arról szó sem lehet. Nincs az az emberi toll, nincs az a leírási képesség, amely hanggal, színnel bírja azoknak a borzalmaknak a hü visszaadását, amelyekkel a világhírű események, a nagy tragédiák, a mérhetetlen sors- •sapások gyászos könyvébe egyik vármegyénkben községnek, egy színtiszta magyar, szorgalmas, józanóletü falunak a neve a tegnapi nappal beiktatódott. Ezért mi nem is törekszünk többre, mint arra, hogy lehetőleg megközelítsük az igazságot. A szomorú, a sötét, a gyászos, a szivettópö igazságot, amelyet leírni, elképzelni, visszaadni nem, hanem csak látva lehet átérezni. De azt azután lehet. Nincs az a vastag, kérges szív, amelyik könny nélkül megállja ezeket a borzalmakat. Eddig szándékosan nem bocsájtottuk közre az ilyen ügyekben szokásos, sőt kötelező rendkívüli kiadásunkat. Olyan óriási arányairól beszélt a fáma a sötét szerencsétlenségnek, a melyről lelkiismeretlenségnek tartottuk volna a híradást «sak a levegőből kapva, anélkül, hogy a tényekről a legaprólékosabb részletekig személyesen meg ne győződtünk volna. Fáradságos éjszakai utak, szívfacsaró borzalmak kényszerű megtekintése után összeállítottuk a tehetségünktől telhető képet, a melyeket itt teljes részletességgel közlünk. Ököritó. A tan és ismertető könyvek szerint Ököritó szatmármegyei kisközség, Mátészalka és Porcsalma közt fekszik. Lakosai száma 1616. a mely tiszta magyar, józan- életű, dolgos népből áll. Itt történt a világszerte szenzácziót keltett nagy szerencsétlenség, mely elhagyott temetőt csinált a virágzó kis községből. A bilétás bál. Husvéttal végződik a keresztény világ nagyböjtje és megkezdődik az úgynevezett „zöldfarsang.“ Faluhelyen majdnem mindenütt biló- tás bállal köszönti a fiatalság a zöldfarsangot. így volt ez idén Ököritó községben is, ahol a zöldfarsangon kivül más ok is volt a bál rendezésére A fiatalság ugyanis fúvós, rezes zenekart alakított. Ennek a tiszteletére, vagy költségeinek fedezésére volt rendezve a husvét másodnapjának, 1910. március 28-ának estéjére kitűzött „zártkörű tánc- vigalom“, amely — mint a meghivó szövege jelezte — a Weisz Ábrahám csürjébe volt megtartandó. A bált óriási, szokatlan nagy méretekben rendezte a fiatalság. Belevonták Porcsalma, Kisszekeres, Pusztadaróc, Czégénydányád, Gebeijén, Hérmánszeg, Ecsed, Koesord, Csenger- ujfalu, Osengerbagos és Mátészalka községek fiatalságát, akik “szép számmal voltak képviselve a biiétásbálon. A mulatság — mint már említettük — a Weisz Abrahám csűrj ében volt megtartva. Amolyan „Vigadó“-féle, állandó tánc helyiségül szolgáló szálló volt a Weisz Abrahám csűrje, amely a mindenkori mulatságok színhelyéül szolgált. A csűr három utca torkolatán állott, egy bekeritetlen közös telken a Weisz Ábrahám sárgára festett korcsmájával. Amint az üszkök, romok által jelzett határok felméréséből mégfilapitottam. 25 méter hosszú, 10 méter széles épület volt ez a „szálló“, amelynek falat vályogból épitvék, teteje pedig náddal volt fedve. Minthogy pedig a csűrnek gazdasági célja nem volt, a takarmánytartáshoz szükséges padlása sem volt meg, hanem közvetlenül a nádtető fedte az egész alkotmány belsejét, így egymagában azonban dísztelen és sivár a csűr ahhoz, hogy a mulatság kedélyes, vidám hangulatának a színével is megfeleljen s ezért a bálok előtt a fiatalság költséget és fáradságot nem kiméivé feldíszíti a szállót. A fiuk friss, zöld gályát tűzdelnek a tetőbe s a csűr oldalaiba, ami a mostani bálon azért hiányzott, mert még nincs zöld ág. így meg kellett elégedni a tavalyról ottszáradt régi ágakkal, a mik-t nem is szedtek le. Annál több volt azonban a szép, színes, zöld és piros papirosból font papir- lánc, a mit a lányok ragasztottak a bálterem feldíszítésére. Két hatalmas nagy kapuja van a csűrnek, akkora, hogy egy-egy szénás szekér is befér rajta. A biléta megváltásának ellenőrzése céljából ezeket a kapukat kivül-belül eleövekezik, hogy ki-be ne járhassanak rajta az emberek s közlekedésre csupán a kis, alacsony kapuajtót hagyták nyitva. E mellett volt féld itva a pénztár is. Mivel pedig a kapuk Ilyenformán az egész bál alatt ki nem nyitódnak, a rendezők ülőpadokat, lócákat csinál ak a kapuk elé. A lócákat meg úgy csinálják, hogy a földbe cövekeket ütnek s arra deszkát szegeznek, a miken aztán szépen és nyugodtan lehet ülni. % Hát ebben a szállóban volt a szomorú nevezetességű ököritói bilétás bál. Elkezdődik a bál. Pont 7 órára volt kitűzve a mulatság kezdete, amikor a bál közönsége az újonnan alakult 12 tagú fúvós és 8 tagú vonószenekar felváltott muzsikája mellett meg is kezdte a ropogós csárdásokat. Rózsás arcú, egészséges, tiszta, ün- neplöruhás hajadonok, feketemándlis, ro- gyósszáru csizmás fiatal legények, egy-egy büszke uniformisos szabadságos katona a terem közepén, leányaikra őrködő anyák, az otthon nem hagyható apró pulyákkal karjaikon vagy az ölükben, — ezek voltak a bál közönsége. Férfiember — már mint feleséges férfi — minél kevesebb, merthogy annak semmi keresnivalója ott, a ki se táncra nem való, se lányőrizésre. Kilenc óra tájban 400 korona volt már belépti dijakból a kasszában, a mi — egy korona lóvén az ántró személyenként — azt jelentette, hogy 400 táncoló ember van már a szállóban, — a zenészeken, gyermekeken, rendezőségen és öregeken felül, akik nem fizetnek. Pont 9 óra volt, a mikor kiütött a rémes katasztrófa. A csürterem világítását színes papiros lámpák (lampionok) és petróleum lámpák látták el. Egy ilyen lampion okozta a szerencsétlenséget. Az egész rémes és borzalmas, gyászos katasztrófa, az egész rettentő tűzvész mindössze 12 percig tartott.
