Szamos, 1910. február (42. évfolyam, 25-47. szám)
1910-02-16 / 37. szám
JUL Mt*». Jutná, IUI. íikHr I4 Ifi., szerda. 3?. szán. wiiG&wmum poumii sapilap. Előfizetést dij : Halben: 1 évrs 12 K. V» évra 6 K, ll, ívre 3 K, 1 hóra i K Vidtkr*:.. .. 18 „ „ 3 150 Egy sum Ár» 4 fíllAr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékóozi-ulcza 9 szám tn Tetefonszém: 107. Mindennemű dijak Szatináron. a lap kiadóhivalatAhan IWetendAk Hirdetések : Kesípónzfweté*melleit, » trgjntAnyosabb árban kbsSt leinek. — Ai sprtVliimrlA».k köaólt mtadso oao 4 #W*r. Nyilllíe sora 70 Nlér. Komoly frázisok (T ) A«t reméltük, hogy Tissa István gróf .szózatában meghalljuk végre a kormánypárt kinyilatkoztatásait, politikájának hitágaeatait és határozott állásfoglalását azokban a kérdésekben, ameiyek a válság örvényeiben rejtőinek és onnan idézik fel ar. egész közélet hány forgását. Miutáu a saját szivüket aa emberek rendszerint félreértik, tegjék egymás szivére egymás kesét, az uralt, akik vakon állanak Tisza István mellett és mondják meg iga< lel kükre: volt-e okuak csalatkozni ebben a reményben, miután a nagy kiáltváuyt végígel vastuk ? Megfogja-e a gyökerét bármelyik problémának is es a szózat, amely agyon- nivellál mindent és Tisza István gtófra sehogy sem valló kerülő utakon jár, ahelyett, hogy toronylránt venné a közvetlen •élok exponált végpontjait? A koalíció siralmas leszerapléséuek igaz és helyes méltatása után a kiáltvány röviden érinti a magyar közélet két, legégetőbb aktualitását: a katonai kérdést és a gazdasági kérdést. S megoldani is véli a köve<kej5Ökópen. A katonai kérdést visszaengedjük a királynak. A gazdasági kérdést pedig mi magunk úgy találjuk jónak, ahogy van és nem beszélünk arról, hogy mi állana elő, ha nem úgy találnánk jónak, hanem másképpen, például úgy, ahogy a király rosznak találja. Pedig ezt nem nehéz megbeszélni, mert bissen a közelmúlt jó példánál oktatott ki rá. A parlament, többsége akarta a gazdasági önállóságot és még sem haladt egy lépést sem felé, mert Őfelségének nem eloszlatható természetű aggályai voltak. Dacára azonban a kérdés siralmas világosságának, as a nagyterjedelmü szózat mégis kétség ben hagy afelől, hogy vájjon tisztán a nemzet elhatározásán muióuak tekinti-e a gazdasági önállóságot, avagy tudomással bir arról, bogy ehez más tényezők is arro- gálnak beleszólást dacára annak, hogy alapvető törvényenk tisztán az ország elhatározásának tartja fenn a gazdasági kérdések rendezését. Röviden szólva, a katonai kérdést nem bántjuk, mert a király nem akarja, a gazdasági kárdést nem bántjuk, mert mi nem akarjuk és ezzel a velőtlen rövidséggel el van intézve az a két csekélység, amelyeknek egyikén a magyar nemzet jövendője fordul. A gazdasági önállóság kérdésére azt mondani, hogy azt, mint célszerűségi kérdést „a mindenkori tényleges viszonyok és konjunktúrák alapján kel! eldöntenünk“ e-t mondani és semmi egyebet, nevezetesen semmit abból, hogy mit tart hát „cél *zerü“-nek az alakulandó párt és kormány, amelyet támogat, szóval kikapcsolni az egyetlen problémát, amely reális, amely még élni bir, sőt most kél életre, mig a többi jelszavak végleg kiaszva portának ki nemzeti fejlődésünk jelenéből, eltekinteni a gazdasági kérdéstől Magyarorsrágou, ez la án mégis csak kissé sivár politika annak az érának, amely újjászületésként akar feszíteni a közelmúlt kudarcai után S h* ettől eltekintünk, mi az, amire még tekinthetünk? Egy végtelen sorozata a komoly, puritán és bizonyára jóhiszemű frázisoknak, amelyeknek csodás tanúsága a*, hogy Tisza István gróf passzív alanya volt az első koalíciónak s most aktiv alanya lesz a másodiknak Mi volt mégis a legjelemzőbb a koalíció teruiészstraj» iban ? Az a csatakiáltás, hogy férre kelt tenni raiuden meggyőződést minden programmot, mellőzni minden kérdésben az állás foglalást — és minden „igissi“ magyar emoernek össze kell állam, hogy a hazát s'.eress > és mentse a végkimerülésig. És rai * programmja a nagy kinyilatkoztatásnak ? Az, hogy megint az „igazi“ magyar emberek ideje vau itt, hogy megint össze kell fognia mindenkinek, hogy súlyos helyzetében & hazát megvédelmezze Már megint ostromállapot vau, ismét kivételes és nagy időket élünk, a reális ellentéteket már megint el kell törölni a közó létből és egy képzelt, egy rabolt egységet kell a helyükbe csempészni. El eunek az ostromállapotnak, eunek a második hadjáratnak is megvan ugyanaz a hadisarca, nevezetesen, hogy névszerint deszignáiva vannak azok, akik a haza megmentésére „különösen“ elhivatnák, mig a többi „igazi* magyarok közlegónyi sorban szolgálják a haza óriási veszélyben forgó ideálját. Korteseknek és balekeknek szabad ezt meg nem érteni. De mindenki másnak koncedálni kell, hogy az igazi politikai jellegnek ugyanaz a szándékos levetkezése, a politikai színeknek sz .ndékos elkenése és mindeu közvetlen, valódi politikai érdeknek a közéletből való kiirtá-a i-ehol olyan pregnánsan nem mutatkozott, mint abban a koalícióban amelyet Tisza eben szerveztek, és abban a másik koalícióban, amelyet ő szervez meg f. hó 19-én. Hát mi sem a koalíció alakulásakor, sem most nem tartjuk indokoltnak, hogy a magyar politika fontos nézőpontjait sürü ködbe vonják, egy olyan ködbe, amely végtére is csak orgántülből készült mint az operai felegek. Kifenyegeti ezt az országot, annak államhatalmát? A királytól nem félhet Tisza gróf, mert a szózatában is megerő *iti. hogy kiváló példája az alkotmányos uralkodónak. A néptől pedig nem félünk bí és azt hisszük, hogy aki a néptől félti az államhatalmat, hasonlatos az auyáhoe, aki leánya házait sajnálja a saját vejótől. A népét és a hatalmat egymásnak szánta az Isten. Hadd t&láljauak egymásra és álszemérem az, amely egotverő nászukban gyönyörködni fél. Nincs tehát semmi ok agyouszáritott, komoly frá«isokba fojtani vis-za a magyar po i ikát, változatosság kóppen a< üde és léha frázisokkal szemben, amelyekkel a koalíció dolgozott, mert akkor aztán igazan csak ennyi lesz a változatosság és semmi más. No meg az k nagy fene politikai becsület, amely olyan min Magyarország. T, i nem volt, hanem lesz ! Gr. Tigza István manifesztálna a kormánypárt megalakulásáról. — A „Szamos“ eredeti távirata. — Bpest, febr. 15. Tegnapelőtt jelent meg gróf Tisza Istvánnak a kormánypárt megalakulásáról szóló manifesztuma, mely szószerint igy hangzik : Felhívás! Az a vihar amely királyával való összeütközés küszöbére sodorta a nemzetet, arra indította a koalíció vezetőit, hogy a katasztrófa elhárítása céljából átmeneti programra alapján vállalkozzanak a kormány vitelére. Tették ezt abban a reménységben, hogy helyreállíthatják a nemzet és királyuk között a teljes összhangot és ezzel újból lerakhatják a zavartalan alkotmányos élet, a nyugodt fejlődés és at igazi erőt n ajtó nemzeti politika állandó alapjait. E munkát a nemzet bizalmának letéteményesei veszik kezükbe, oly férfiak, a kiknek sem hazafiságát, sem egyéni rátermettségét nincs okunk kétségbe vonni. Mögéjük áll majdnem az egész nemzőt és vérmes reményekkel néz kormányzatuk eredményei elé. Megindult a munka és annak legelső eredményeként letűnnek közéletünk láthatáráról mindRÓth Simon nagy választó ku cipóraktárát ajánljuk a t. fcfflßziisfgn't, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. ^ íönetlén & „Pannónia“ szálloda mellett. - Szatmár és vidéke legnagyobb cxipőrakta. Vlgyelmeartetés 11 Az Söre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az jóval olcsóbban kaphatók. eddigi árnál
