Szamos, 1910. február (42. évfolyam, 25-47. szám)

1910-02-15 / 36. szám, Rendkívüli kiadás

Rendkívüli kiadás.

Xilt. évfolyam.

Szatmár, 1910. február hó 15,

Ára 10 fillér.

36. szili.

KröceB'S'iiKM a»OKiiggm ai mapblai*.

Előfizetési dij :

Helyben: 1 évrs 12 K. */3 «vrs 6 K.»/. évre 3 K, 1 hóra 1 K

VKrefcre :.. .. 16

........... 3.......... A.........150

E|

i szán ára 4 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákóczi-utcza 9 szám ta Teiefonszám: 107 Mindennemű dijak Szatmáron, a iap kiadóhivatalában fizetendők.

Hirdetések:

Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban kdzW temek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér.

Gróf Tisza István manifesztuma

a kormánypárt megalakulásáról.

Tegnap este jelent meg gróf Tisza Istvánnak a kormánypárt megalakulásáról szóló manifesztuma, mely szószerint igy hangzik:

Felhívás!

Az a vihar amely királyával való összeütközés küszöbére sodorta a nemzetet, arra indította a koalíció vezetőit, hogy a katasztrófa elhárítása céljából átmeneti programm alapján vállalkozzanak a kormány vitelére.

Tették ezt abban a reménységben, hogy helyreállíthatják a nemzet és királyuk között a teljes összhangot és ezzel újból lerakhatják a zavartalan alkotmányos élet, a nyugodt fejlődés és az igazi erőt nyújtó nemzeti politika állandó alapjait.

E munkát a nemzet bizalmának letéteményesei veszik kezükbe, oly férfiak, a kiknek sem hazafiságát, sem egyéni rátermettségét nincs okunk kétségbe vonni. Mögéjük áll majdnem az egész nemzőt és vérmes reményekkel néz kormányzatuk eredményei elé. Megindult a munka és annak legelső eredményeként letűnnek közéletünk láthatáráról mindazok a közjogi követelések, a melyek a 48-as és függetlenségi pártokat az 1867-iki kiegyezéssel szembeállították és ellenzéki programmjuknak sarköveit, az 67-es Kormányok ellen vehemens támadásaiknak gerincét alkották.

A 67-iki közjogi alap a függetlenségi párt többségre és kormányra jutásával véli legteljesebb diadalát, mert e párt programmjának közjogi tartalmát éppen akkor kénytelen az ország jól felfogott érdekében félretenni, midőn a hatalom birtokával együtt reáhárul elvei megvalósításának kötelessége is.

Ezzel a ténynyel és az ebben fekvő minden szónál ékesebb beisme— A Szamos eredeti távirata.*—

réssel bezárul legújabb történelmünknek a közjogi ellentétek és harcok által betöltött időszaka. A közjogi kérdés leszorul a gyakorlati politika színteréről, nem élő valóság többé, történelmi re- miniscencia csupán mindaz, ami a 48-as pártok közjogi álláspontját az 1867-iki közjogi alaptól elválasztja.

Tartalmukat vesztett üres jelszavakkal játszanék frivol játékot az, aki ezekkel a jelszavakkal hivná újból romboló munkára a régi pártszenvedélyt.

A 67-iki kiegyezés közjogi alapjára helyezkedve keresnek a koalició vezérei uj alapot egy a nemzet és dinastia közötti ' állandó összhangot biztosító uj pártalakulás számára, de ezt a hadsereg szolgálati nyelve körüli oly újabb reform által kívánják a függetlenségi pártra nézve elfogadhatóvá tenni, amely a magyar nyelv mérsékelt újabb térfoglalása által egészítené ki a szabadelvű kormányzat utolsó éveiben biztosított katonai reformokat.

Minden számottevő politikai tényező segítségükre jön, hogy e megoldás Htjából elhárítsák az akadályokat.

A feladat nem könnyű, de nem látszik reménytelennek mindaddig, amig az idő előrehaladása a bankkérdést nem állítja előtérbe. Az önnálló bank köve- tólése szétrobbantja a koalíciót, majd pártszakadást okoz magában a függetlenségi pártban is, amelynek éppen legintranzingensebbnek látszó cseportja a bankkérdés sürgős megoldása fejében az ossz s katonai reformok elejtésére késznek mutatkozik. Ezzel megszűnik bárminő újabb katonai reform elérésének minden reménye, de egyúttal megoldhatatlannak látszó állandó válság sodorja magával egész közéletünket s magában a képviselőházban oly mérvet ölt az anarkia, hogy a Ház többségét alkotó pártokból alakult kormány —

Budapest, február 15.

az indemnitás tárgyalását sem tudja kieszközölni — és a költségvetés nélküli állapotba kénytelen juttatni az országot.

Reménytelen útvesztőbe jut egész közéletünk, a koalició végleg felbomlik szervezetlen, tehetetlen állapotban minden ellenségünk szabad prédájára hagyva a nemzetet. Ennek sorsa nem maradhat ilyen gazdátlanul. Uj alapra kell helyezkednünk, utat kell mutatnunk, amelyen visszanyerhesse akcióképessógét a nemzet és újból felvehesse az építő, produktiv nemzeti politika megsaakadt fonalát.

Kell-e sokat magyaráznunk minő égető sürgős szükség van erre ?

Minden téren, minden irányban züllésnek indultak az ország közállapotai, pénzügyeink egyensúlyát komoly veszély fenyegeti, közgazdasági fejlődésünkre ólomsullyal nehezedik a bizonytalanság és a reánk leselkedő ezer veszélytől való félelem társadalmunkat vallás-felekezeti, szociális és nemzetiségi ellentétek szaggatják ellenséges táborokra. Politikai súlyúnk, hitelünk a magyar nemzet belátásába, megbízhatóságába, hazafiui áldozatkészségébe, államalkotó erejébe vetett hit veszendőben.

Tehetetlen vergődésünket mind nyíltabb kárörömei gúnyolják s mind vakmerőbben használják nemzetünk kisebb nagyobb ellenségei, pedig még ma kezünkben van a nemzet sorsa, ma még egy csapásra visszaszerezhetjük a nemzet számára a sikeres védekezés a nemzeti erőgyűjtés és fejlődés biztos talaját.

Nincs semmi másra szükség, minthogy bátor kézzel elhárítsuk irtunkból a nemzet és király között szükség nélkül felidézett ellentétek utolsó maradványait.

Három hosszú keserves századon keresztül nyögött a nemzet ezen ellentétek súlyos átka alatt, végre annyi