Szamos, 1910. január (42. évfolyam, 1-24. szám)
1910-01-09 / 6. szám
2-ik oldal SZAÜOS 6. szám. (1910. jan. 9.) Keztyük, legyezők, harisnyák, disztük, fejdiszek, öv-ujdonságok és legdivatosabb kézi táskák, különlegességek illatszerek és manicürökben, Ragályi Kálmán Szatnmr, Deák-tér 8. GiUyén-liáz. Farsangi báli újdonságok: Úri divat. Báli különlegességek : Frakk és smoking ingek, selyem és piqué mellények, nyakkendők, keztyük, cilinderek és zsebbe tehető puha kalapok. Selyem és cérna zsebkendők Divat harisnyák és gombok. Ragályi Kálmán, Deálc—tér' 8. (Gillyén-ház.) TÁVIRATOK. — Saját tudósitónktól. — A helyzet Budapest, jan, 8. Minthogy a koalíciós pártok az in* denmitás dolgában egy-két nap óta ingadozó álláspontot foglaltak el, Lukács jónak látta a parlament legnagyobb pártjával, a függetlenségi párttal felvenni a tárgyalásokat. Evégböl kereste fel a mai napon Justh Gyulát. Éttől a találkozástól a politikában fordulatot vártak, amennyi' ben Lukács remélte, hogy a függetlenségi pártra támaszkodva sikerül kabinalját megalakítania. Justh nyilatkozatából, amit Lukács előtt tett, még mindig csak arról győződtünk meg, hogy Lukácscsal és terveivel nincsenek tisztában Távirataink a következők: Lukács Justh Gyuláról. Lukács László ma délelőtt 10 órakor megjelent Justh Gyula Reviczky-utczai lakásán, ahol már előbb megjeleutek Holló Lajos és Batthyány Tivadar gróf. Tanácskozás után Justh Gyula a következőket jelentette ki a Magyar Távirati Iroda munkatársának : — Lukács indemnitást kórt tőlem raagalakitaugó kabinetje részére. Éu erre azt válaszoltam Lukácsnak : — A függetlenségi 48-as párt álláspontjánál fogva csak olyan kabinetnek adhat indemnitást, am ly iránt bízató mmal viseltetik és amelynek programmját ismeri. Lakács e kijelentésem után eltá- vosott. rias kézmozdulattal, de emellett sehogysem akart az arca megtetszeni. A kellemetlen ntitárs pedig folytatta: — Mit csinálna öu, ha ón most Önre rohannék, kábítószerrel itatott kendőt tartanék az orra alá s kirabolnám? Kidobhatnám az ablakon . . . sohasem tudná meg senki . . . kirabolnám ... a koffert átána hajítanám, . . . két perc alatt kész volnék Azon fáradoztam, hogy a borzasztó tréfát humorosan fogjam föl s nevessek, de éreztem, hogy mialatt Sveiez sötét hegyei közt robogtunk, hosszasan vizsgái- gat, mintha tervet eszelne ki s erőmet mérlegelné. Végre a határhoz jutottunk. Egy osztrák vám hivatalnok jött a csupénkba. Utitársam kinyitotta a táskáját, hol a bécsi ajándékoknak kellett volna lenni, — a hivatalnok bólintott s a táskára ragasztotta a készentartott czédulát : „N ám mentes.11 A vonat elindult s mi pár perezig csöndben voltunk. — Úti társam törte meg a csendet: „Most az * * *-i állomáson vagyunk. Ha én most rabló vagyok, — egy-kettőre kész volnék. Érdekes . . . nem ismerjük egymást s együtt alszunk . . . hm . . . hm . . Bejött a kalauz s ágyat vetett; úti- társamnak a baloldali első emeleten, nekem jobb oldalt lent. Justh kijelentései. Justh Lukácscsal ma tartott értekezlete után kijelentette az újságíróknak : a párt Lukácsnak nem adja meg az indemnitást. A költségvrtés megszavazása ugyan nem bizalmi kérdés, de az appropráció igen, ezt pedig magában foglalja. Lukács bécsi útja. Lukács holnap délután Becsbe utazik, hétfőn megjelenik az uralkodó előtt. Az uj igazságügyminiszter. Vavrik Bála, a Kúria tanácselnöke ma moglátogatta Lakács Lászlót és kijelentette, hogy a neki felajáuit igazságügyi tárczác elfogadja. Kavarodás a 40 ezer korona körül, Csak nyoicz ezret szabad felosztani- Adtál nran segélyt, nincs ^szünet benne. Nagy volt a gaudium a városi tisztviselők körében, mikor az állam rég vajúdó karácsonyi ajándéka, a 40 ezer korona segély megérkezett. Régóta hitegették a tisztviselőket ezzel az állami segítséggel és mivelhogy a legtöbb városi tisztviselő nem a tőkéje jövedelméből él, bizony egyik-másik tisztviselőnél erősen be is volt táblázva már az a summa, a mely reájuk jutand. Utitársam hamar levetkezett s mialatt én éjjeli toiletíemmel foglalkoztam, lát1 am, mint huzza föl hosszú lábait, mialatt feje már a párnán nyugodott. Irigyeltem azokat, akik hatan, vagy heten utaznak együtt egy II. osztályú cupsban. Dacára e gondolatoknak s a vonat dübörgésének, nagy nehezen elaludtam. Hirtelen felébredek. A vonat őrült sebességgel robogott s fölöttem orditás hallatszott; — Tűz van ! Tűz van! Utitársamnak kopasz feje az ágy szélén lógott, lábaival kapálózott, ki akart ugrani s ha meg nem fogom a következő pillanatban lezuhan. Eszméletre hoztam. — Pár perez múlva ismét erőt vett rajtam az álom. Alig aihattam egy negyedórát, mikor ismét ordítást hallok : „Jaj ! Jaj ! Végem van ! Megfogott!“ Kiugróm az ágyból s látom, hogy utitársamnak lábszára ielóg s mint egy élettelenül himbálózik, a vonat minden lökését követve, mint egy szabadon lengő inga. Szent Isten, gondoltam, „ha ezt a guta megütötte, még nekem lesz belőle kellemetlenségem.* Felmásztam az ágyához, —- Horkolt. — Felemeltem a himbálózó lábszárt s a másik mellé tettem. Körülbelöl egy óra lehetett. Ismét elaludtam. Azaz csak jutott volna. Mert abból a borravalóból, amit a bölcs belügyi kormány a tisztviselők közt felosztani engedélyez, legfeljebb ha a kamatait kifizetik annak az adósságnak, amit a 40 ezer korona reményére csináltak. Már aki csinált rá adósságot. Aki nem hitelezett előre az állami ajándék bőrére, az sem fog a falnak menni a sok pénztől, amit kap. Mert az állam atyailag gondoskodik arról, hogy a derék tisztviselők neki ne menjenek a falnék a nagy jómódtól. A jobb kezével ugyanis szépen leadta a 80 ezer kronesit azzal a boldog re- mónynyel kecsegtetvén a tisztviselőket, hogy lesz újévi ajándék. Lesz ám macska fülé ! Mert a jobb kezével adakozott a derék kormány, a bal kezével ellenben odanyomott a pénz mellé egy rógiát, egy olyan törvényjavaslatot, amit csak balkézzel lehetett megszerkeszteni. Ennek azután az a következménye, hogy a tisztviselők itt érzik az orruk alatt a 40 ezer korona ínycsiklandozó szagát, de ha kinyújtják érte a kezüket, silány könyöradomány számba menő borravaló hull beléje. Már pedig erre önérzetes tisztviselők, akik nem cigarettára valót, várnak az államtól, nem reflektálnak. Azt már megírtuk, hogy az ország összes megajándékozott városai azon törik a fejüket, hogy' miképpen lehetne a nekik jutott tekintélyes summákat úgy felo sztani, hogy a felosztás megfeleljen a pénzhez mellékelt törvényjavaslat intenciói nak, de erre nem sikerült módust találni. Tanácskoztak egymás között és egyÖt óra felé egy sajátságos dolog ébresztett föl. Utitársam kiszállt az ágyából, óvatosai! lamászott a lépcsőn s — meglepetésemre, — a bundámhoz közeledett. Egy belső hang azt susogta: „Ha hozzányúlsz, agyonüt, mert ez kétségkívül betörő.“ Láttam, amint kivett valamit a bundámból. Bátorságom győzött A legnagyobb negligében kiugrottam az ágyból s rákiáltottam: — Mit csinál ön ? — Az ajándékaimat az ön bundájába dugtam, válaszolt mentegetőzve. „ Nem akartam meg vámoltatni.“ S kivette a bronz csizmahuzót, a legyezőt, albumot és a tajtékpipát a bundám zsebéből. Restelkedve mászott (vissza ágyába, de öt perez múlva ágyudörgéshez hason ló horkolása elárulta, hogy lelkiismerete meg van nyugtatva. — Reggel, — mikor együtt regeliz- tünk, — ismét bocsánatot kórt a bunda históriáért. — Ön mégis jól járt, — monda „mert lássa csak, ha én tényleg betörő vagyok, — ki felel önnek azért, hogy nem vagyok-e az ? — ha tehát tényleg betörő vagyok, agyonütöm önt, —- s ön már rég halva van.“ Most nevettem rajta, — de éjjel, a Építőmestereknek előnyár. Karteien kívüli fával égetett !WW ^ jutányos áron szállít a hosszurévi ■IfMMJá & MáMJé M (Szolnok-Doboka megye) telepéről Krassó Miksa fakereskedő Szatmárnémeti.
