Szamos, 1909. december (41. évfolyam, 274-298. szám)
1909-12-28 / 295. szám
XLi. évfolyam. Szalmái, 1909. deeember bő 28., kedd. 295. szám FÍT€!£}13riil!M POUKIE1I MAFiUUP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, l/i évre 6 K. */< évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:., .. 16 „ „ „ 8 .. „ .. 4„ „ „ 150 Egy szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RákóczJ-utcza 9 szám to Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmöron, a lap kiadóhivatalában fizetendők Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. RyHítér sora 20 fitiér. Metropolisok. As amerikai, romániai és nyugati országok felé irányuló kivándorlás mellett agy más nápmozgalom is sorvasztja ennek az országnak a gazdasági és társadalmi erőit. E népmozgalom alatt értjük a vidék lakosságának folyton fokozódó tolulását a főváros felé, ahol a képzelet még mindig megrajzolja a száraz lábbal elérhető Amerikát, az érvényesülést, a jólétet, a vagyonosodé* forrását, egyszóval mindent, amit a vidék ma még nem adhat. Nem nj keletű a magyarnak ez a népmozgalma. Az immár négy évtizedet túlhaladt alkotmányos életnek a legelején kezdődött. A közjogát visszaszerzett nemzet parlamentje és kormánya a hetvenes évek elején már kezdte megalapozni a nagy, erős és hatalmas központot. Később kezdődött a munkáselem tömeges vándorlása a központ felé, majd amikor a főváros fejlődése amerikai arányokat vett, a hajótöröttek, a kalandorok, a veszedelmes elemek raja lepte el a fővárost. Megszületett népességre, külső ragyogásra, belső romlottságra nézve ebből a mekanikus és legkevósbbé sem természetes nópszaporodásból a magyar metro polis, amely még mindig vonzza s magában felemészti a vidék népességét s mindeddig sem kormány, sem törvényhozás nem tudta, nem akarta észrevenni, hogy a főváros rermészetellenes és igy nem egész séges gyarapodása, a vidéknek munkaerőkben való csökkenése, a merev központosításból származik. A főváros a maga szörnyű ember- hullámzásával, a benne öszpontositott mér- hetlen mozgótőke érvényesülésének minden •saifa ösvényével leginkább azért vonzza magába a vidék lakosságát, mert évtizedes mulasztások a vidéken a megélésnek sokbevesebb lehetőségét tudták megteremteni, mint * fővárosban. Az egymást követő kormányok politikája, melylyel a vidéki városok, nagyközségek belekergettetteb az óriási pótadókba, szintén ok volt arra, hogy pftDgott az élet a vidéken s feltünedeztek a főváros felett azok a délibábok, amelyek a Budapestre irányuló bevándorlásra csábították nemcsak a reményt vesztetteket, a modern kalandorokat, hanem a jó sorsra igazán érdemes elemeket. Arra nézve, hogy a vidék mekanikus utón, vagyis bevándorlással a természetes ás szükséges arányon túl ne szaporítsa a főváro* lakosságát, hogy a vidék ilyen természetellenes utón ne fogyjon, a vidék gazdasági és társadalmi életét kell njjá teremteni. Ehhez pedig okvetlenül szüksége* az, hogy szakítván a merev központosítással, térjen át végre a törvényhozás és kormány arra az egyedüli helyes útra, hogy elősegíti az erős vidéki centrumok alakulását, megadván a vármegyéknek és városoknak *z erre való eszközöket. TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — Justh Gyula előtérben. Budapest, dec, 27. Justh Gyula meghívása ismét előtérbe kerül--, valószínűleg csütörtökön fog megjelenni a király előtt. A függetlenségi párt értekezlete. Budapest, dec. 27. A függetlenségi párt ma este rövid értekezletet tartott, melyen a haszonegyes bizottságba 5 tagot jelöltek. Egyéb fontosabb politikai momentum nem történt. Pártér- tekszle’et csak akkor fognak tartani, ha a Lukácsceali tárgyalások befejeíést nyernek. A főispán balesete. Vadászaton megsebesült. — Saját tudósítónktól. — Nagykároly, dec. 27. Könnyen végzetessé válható baleset érte a karácsonyi ünnep előtt, csütörtökön dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánját. A baleset szerencsére nem súlyos kimenetelű, de mégis Budapestre kellett miatta utaznia, miután nagykárolyi orvosai nem tudtak segíteni a bajon. A baleset egy vadászaton történt gróf Károlyi Gyula „Halmos" nevű tanyáján. A gróf nagy körvadászatot tartott, amelyen mintegy negyvenen vettek részt a vármegye előkelő urai közül. Köztük volt a főispán is. Vadászat, közben egy fegyver elsült és egy nagyobb sörét a főispán arcát érte, abba belefuródott. A főispán nyomban behajtatott Nagykárolyba, ahol orvosi kezelés alá vették, az arcát fel is vágták, de a sörátet nem sikerült kivenni. Ezért aztán a főispán orvosai tanácsára Budapestre utazott, hogy ott Röntgen sugarak segélyével kerestesse meg és távolittassa el a sörétet. A baleset külömben egyáltalában nem komoly és veszedelmes. II. Lipót. A „Szamos” eredeti tárcája. Páris, deczember hava. Ritkán találkozunk oly egyénnel, kinek lényegében az ellentétek és meg- hasonlások osak úgy kergetik egymást. Ha Lipót király uralkodására és életére visszapillantunk, úgy ezen ellentétek szembeszökően fognak feltűnni és meghason- lást fogunk mindannyiszor tapasztalni, valahányszor — többnyire családi ügyet — érzelmi alapon akart elintézni. Negyvennégy évig uralkodott. Hatalmas, hosszú idő, mely alatt Lipót király nem egyszer ébredt annak öntudatára, hogy mily áthidalhatatlan ür tántongott közte és népe között. Az érzelmek gyakran csoportosultak ellene, s hogy nagyobb kitörésre még sem került a sor, az csak a belga nép nyugodt és értelmes felfogására vezethető vissza. Nem akartak királyuk ellen törni. Inkább elnézték emberi mivoltából származó hibáit, melyek talán el is mosódtak Lipót király kitűnő tulajdonságai mellett. Páris Brüsszelitől négy órányira van Nagyon természetes, hogy egy uralkodó, kinek bőséges hajlamai voltak a lilasziuü ólet iránt, vonzódott Parishoz Sokszor megesett, hogy egy-egy komolyabb belga ügy, egy kevésbé komolyabb, de annál barátságosabb párizsi mulatóhelyen nyert elintézést. Lipót király imádta Páris levegőjét. Szemei felragyogtak ha a boule- levardok aszfaltját mérhette és legboldogabb volt akkor, ha félredobva uralkodói gondjait, polgári módon élvezhette *Páris nyújtotta örömöket. A lapok állandóan Írtak a fehérszakállu gáláns lovagról. Az élcziapok képei között mindig lehetett vele találkozni. E mellett azonban, azt mondják, nem volt népszerű. Bő erszénye csak ott nyílt meg, hol azzal saját önző céljait szolgálta. Mesélik azt is, hogy imádta az inkognitot, mint minden olyan uralkodó kiket az etiketta irtó szabályai feszélyeztek Istenem, be sok uralkodó unatkozna, ha nem volna az a jó inkognito. Lipót király ebben a tekintetben nem volt szerencsés. Ismert magas alakja, közmondásos fehér szakálla alaposan megnehezítette azt, hogy nyugodtan járhasson, kelhessen ott, hol a mindennapi halandók sietnek foglalkozásuk után. A boldogtalan családi élete okozta volna Lipót király Párizs iránti rajongása? Vagy talán a családi meghasonlások kónyszeritették öt arra, hogy Párizsban keressen megfelelő vigasztalást. Ezt nem tudjuk. Apa és gyermekei között hideg barátságtalan érintkezés volt. Sőt ez a rossz viszony az évek folyamán oda fejlődött, hogy a király gyermekeit nem is fogadta. Szinte hihetetlenül hangzik az, hogy leányait halálos ágya mellől teljes öntudatossággal visszautasította. A belga nép előtt a király ezen magatartása nagy visszatetszést szült, mely csak fokozódott, mikor közhírré volt az, hogy Vaughan bárónó (az egyszerű polgárieányból lett királyi hitves) a király válságos perczeiben állandóan közelében tartózkodott. Ez a tény, melyről eddig csak suttogva mertek beszélni, immár közismertté vált és érthető elkeseredést szült nem csak Belgiumban, hanem egész Európában. Mindeme hibákat elnézte a belga nép, Elnézte, mert el is mosódtak azok a csodás alkotások mellett, melyek nevéhez fűződnek. Midőn 1867 trónra lépett, Belgium jelentéktelen, nem számitó kis ország volt, némi kis kereskedelemmel és iparral. Negyven éven belül, tehát alig egy
