Szamos, 1909. december (41. évfolyam, 274-298. szám)

1909-12-01 / 274. szám

XLL évfolyam. Szatmár, 1909, d cember hé 1., szerda. 274, szám ffXFGGETIiEM MAPIUF. Előfizetési dij: H»tyb«n: 1 évre 12 K, */, évre 6 K, >/* évre 3 K, 1 hóra 1 K VWékre:.. „ 16 ............ 8............ 4„ „ 150 Eg y tzám évm 4 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a k ivetkezők: Justh előtérben. —Véres kardpárbaj. A ciankális mérgezés. — A szabadkai ügyész. — Gyilkos féltékenység. — Justhék előtérben. Mint feltétlenül megbízható forrás­ból halljuk, a tegnapi miniszteri érte­kezleten a kabinet tagjai között ismét nagy differenciák merültek fel. W^kerle azt indítványozta, hogy a kormány maradion meg minden engedmény nél­kül és kérjen indernnitil. Kossuth és Apponyi ebbe nem mennek bele s kér­ték a miniszterelnököt, hogy tegyen előterjesztést a királynak az ő azonnali felmentésük iránt, mert ők semmi áron ae maradnak tovább. Wekerle ezt tu­domásul vette és most csak Andrássy hazajövetelét várják, hogy egy újabb, kél-három nap múlva tartandó minisz­ter-tanácson a végleges lemondási alá­írják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utoza 9. szám. a Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetorrdfik. Ettől a kormánytól tehát végre meg fog az ország szabadulni. A jövő határozottan a Justh-párté. Már tegnap a Kossuth-pártban is be­szélték, hogy Justhék közel állanak a kormányra jutáshoz. A korona a Justh- pártban garanciát lát arra nézve, hogy az áliam feldúlt rendjét helyreállítja és konszolidált állapotokat fog teremteni. A király a jövő héten Justh Gyu­lát kihallgatáson fogadja. Tervbe van véve Lukács Líszló kihallgatása is, aki a Justh-kabinetben a pénzügyminiszteri tárcát vállalná eh Kilátás van arra, hogy Justhék Kossuthot is megnyerik a maguk részére, mig Apponyinak, aki az első Justh—Lukács kombinációt meghiúsította, félre kell áilania. Ha alkalmi ajándéktárgyat vagy gyermekjátékot akar venni, úgy ne mulassza el a KORONA-BAZÁRBA bemenni, mert ott most mind0-1, egészen uj és friss áru, az olcsósága pedig versenyen kivül álló. Deák-tér 7. szám. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntiayanb& itten ktsSS- tetnek. — Az apróhirdetések kőzett minden ró 4 fSMe. Nyilttér sora 20 fiffér. TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — Politikai hírek. Budapest, nov. 30. Andrássy ma este Betiórről Buda­pestre érkezett. Holnap, vagy holnapután minisztertanács lesz. A politikai körökben azt beszélik, hogy Tisza a Nemzeti társas­körben Lukácsnak azt mondta volna: „ue ugrasd tovább Justhékat az önálló bank­kal.“ Hofrichter Adolf. Egy vezérkari tiszt a ciánkáli-ambarröl. Budapest, nov. 30. A bécsi hadbíróság börtönében egy ember ül vizsgálati fogságban, akire rá- terelödik az egész világ mohó figyelme. Hogy követhette ei a szörnyű bűnt, a gyáva gaztettet, orozva, postán át legyil­kolni kollégákat, akiket talán soha nem is látott. Tisztára azért, hogy a katonai rangsorban minél ham .rább előbbre jusson egy fokkal. Már megint van kezdett Congré futó vagy milieux anyaggal 2 IC, ugyanoly készen 3 K 50 f. Felöltő és kabát monogram magas himzéss 1 darabja 1 IC UNGER «■■■■ami kézimunka üzletében. Almok. Irta: Kárpáthy Andor. A nagy beteg nyugtalanul hánykolódik puha, finom párnái között, mozgolódik, amennyire ke »és ereje még megengedi. Se­hol nem találja helyét. így sem jobb, mint amúgy. És tekintete — az a halódó két szürke, homályos szem is izgatottan láza­san fut, fut végig a szobán. De hasztalan, nem látja nem találja azt, amit keres. Ágya mellett egyetlen gyertyaszál ég és legalább a beteg közvetlen közeléből riasztja hátrább a komor, fekete sötétséget. De alig van belőle egy kicsiny darab, fél óra múlva kialuszik — és ki tudja, hogy lát-e még va'aha fényt a haldokló aggas­tyán e szomorú sártekén. Nyugta anul mozog lágy nyughelyén. A párna nem áll jól feje alatt C-öngetni fog, gondolja magában . . . de hát érdemes-e? Elképzeli a jelenetet. Bejö majd a szolga és teszesen, ki­mérten sz >1 : — Parancsol uram? Aztán hidegen, gépiesen végzi el mun­káját és szó nélkül, mélyen meghajolva távozik . . . Nem, nem, nem érdemes. — Inkább nem csönget . . . nem érdemes. Lehanyatlik az ősz mély fájdalomtól eltorzult feje és lehunyja kőnyes, beesett szemét. * Édes madárdal száll hirtelen felé s enyhe, illatos tavaszi levegő öleli körül megifjult tadjait. Mi ez . . . ? Mily csodás, bűbájos égi varázs ? Nem gondol most erre ő, csak éhezi az örömöt, csak szívja a mennyei kéjt. ... De szép az élet, milyen szép, gyönyörű a világ! Csupa fény és derű. Mondja-e valaki, hogy élni nem érdemes, hogy az élet nehéz teher is lehet, mely gyakran súlyos küzdelemre hiv és ezer csorbát ver Ha küzdeni mersz vele ? . . . Aki igy szól, csak bolond lehet. A pacsi ta dalánál még sokkalta éde­sebb zene csendül most fe é. Megismeri a szép hangot, hogyisne ismerné meg. Siet, siet arra, honnan hallik a dal és hamarosan megleli a dalos kis madarat. Az­tán együtt szól az ének és együtt csendül a fiatal szivek kedves, derűs kacaja, az illatos rétek, mezők fölött. . . . Mily gyorsan múlik néha az idő és épeD, mikor ráérne pihenni is, * A beteg föleszmélt. Borzasztó szom- juság gyötri. A pohár viz ott állott asz­talán. Milyeu kincs néha az a pár csöpp hűsítő ital, mikor ajkunkat és lelkünket egyaránt égeti, perzsá i a láz. Feléje nyúl, de gyönge karja erőtlenül hanyatlik le és nem éri el az előtte álló pohár vizet Csöngessen? . . . Oh, nem érdemes. Szeme újból lezárul és ő tovább ál­modik. Tovább álmodja, a régi, régi éveket, melyeket vissza hozni többé nem lehet soha ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom