Szamos, 1909. november (41. évfolyam, 250-273. szám)

1909-11-14 / 260. szám

4-lk oldal. SZAMOS 260. »in (1ÜU0. november 14.) Bútor vásárlók azives figyelmébe ajánlón Kazinaay-utaa #. ««ám alatt levő dús választékkal felszerelt kutorraktáranat, kai teljes I.úlé szoba, ebédlé és aalen baranda- zéaak « legjutúnyoaabb úrban kúphatók. Tieetalettal Goldstein Ábrahám ■ batorkoroakeáé. ------­első számú vénasszony, Uhercsik Kata, a felső szomszéd második számú vénasszony. Sétáló Antalné, a Maris bánatos szivü mamája.) — Lelkem szomszédasszony mit lát­tam az éjszaka? — Mit? — Én nem mondom. Látta az Uhercsik Kata is. Mondja ő. — Ne szólj szám nem fáj a fejem. Aztán megesik az olyan fiatalok között. No de ón nem szólok. — De hát már mondják csak mi történt ? — Isten ments. Dehogy mondom. Nem vagyok ón olyan pletyka természet. Tegnap is láttam, hogy Borcsa nénit ugyancsak ölelgette a lódoktor, azt sem mondom meg senkinek. Pedig azok már nem olyan fiatalok, mint a Maris leányzó meg a Jani gyerek . . . Nem ón nem szólok. — No hát mi volt velük, kivele ? — Dehogy mondom. Lehet, hogy készakarva történt. Véletlenül kigyütt a a Maris az utcára és véletlenül gyütt arra a Pásztor Jani. Mögesik az. Az ilyesmit nem való elárulni, ugy-e Bartosné ? — Nem hát. Aztán ha csalódtak is. Mi van abban ? Fiatalok. Nem szólok ón egy szót se róluk, Nem vagyok én min­den lében egy kotty. — No ón se. Elmegyek haza. Isten vele. — Én is. Isten áldja. III. felvonás. (Szereplők: Sótálónó, a bősz anya, Maris a megijedt lány. Hely és idő alig változik.) — Maris jöszte csak. — No mia? — Hon voltál a tennap? — Józsi a hibás. Ő az oka, hogy szeretem. (Pofozás.) — Azért csak szeretem. (Még egy pofon.) — Szeretem. — No ha még most is szereted, ak­kor el kell menni Rozi nénihez a szom­szédba, majd ő kigyógyit a nagy szere­lemből. Befejezés. MINTHOGY ez a cikk mégis csak riport, elvégre itt az ideje, hogy a drámai forma helyett áttérjünk a komoly prózára s úgy fejezzük be a komoly történetet. És itt mindjárt át is adjuk a szót egyik kör­nyékbeli csendőrőrsnek, aki a történet be­fejezését a következőkben mondja el: Megjelenik az őrsön Sétáló Antalné és panaszolja, hogy özv. Bodocz Mihálynó született Kisantal Róza nevű asszony 32 koronát tőle kicsalt. Sétáló Antalné Maris nevű leánya szerelmes volt Pásztor János nevű legénybe. Sétáiónó és Sétáló Maris hallván, hogy Bodocznó kuruzslással fog­lalkozik, átmentek. Bodocz Antalné 16 forintot kórt, hogy annyiért kigyógyitja Sétáló Marist a szerelemből. Kijelentette, hogy vele alkudni nem lehet. Sótálónó lefizette a 32 koronát s erre Bodocznó a leánynak 17 csöpp angol keserűt adott be, majd ingót elkérte és arra ráimádko­zott. Sótálónó panaszolja, hogy visszatérve, lánya még szerelmesebb lett Pásztor Já­noshoz. A megejtett házkutatás alkalmá­val Bodocznónál szalmával kevert földet és angol keserűt találtunk. Íme, igy kell kigyógyitani a szerelmet. Színház. A megnyitó előadás. „A hlvatalno k urak“ bemutatója. „ . . . A munkások bére felment, a differenciát be keli hoznom a tisztviselő­kön, azok fizetésén.“ Ezt mondja Glohzer ur, a dúsgazdag gyáros, akinek a színpadon szereplő hiva­talnokai képezik az eleven alakjait annak az éles, erős fotográfiának, amelyet élesen retusirozva mutat be a mai darab. A fenti citatum az egyik háborut- viselö fél álláspontja, alig a darab végén elesett harcosok, a vasalt-nadrágos prole­tárok álláspontját, egy el nem ösmert, de az életben létező igazságot Róth bácsi körvonaloz, mikor kijelenti: — Ét* becsapom a gazdánkat, a dús­gazdag gyárost De azért én, 5 gyermekes családapa, nem vagyok gazember, mert én olyan embertől veszek el, akinek milliókat tesz ki a fölöslege, A gazember a gyáros, aki olyan embereket uztoráz, akiknek nincs meg a betevő falatjuk sem. Ennek a két citátumnak a háború­sága a mai darab. A hadviselő felek : a lelketlen, dús­gazdag gyáros és vele szemben a kiszipo­lyozott, gyatrán fizetett úri koldusok, a tisztviselő urak, az ő minden cifra nyo­morúságukkal, adósságaikkal, bűneikkel, átkaikkal. Az egyetlm tiszta elem benne a kor­mos képű, rongyruhács munkáscsapat, amely mint egy ember áll talpra két társa érdekében és akiket a tisztviselő urak nem tudnak utánozni. Az egész pedig egy pompásan sike­rült fotográfiája a világot megváltó szociál­demokrácia áldásos nagy harcából, melyet a tőkével viv. Színészeink kitünően játszották meg szerepeiket és hivatkozással a kritika kö­rül követendő elveinkre is, el kell ismer­nünk, hogy Szilágyi Ernőben a társulat egy szimpatikus, kiválóan intelligens szi- nószt nyert, akitől még igen sok kellemes estét várhatunk. A közönség megtöltőbe a színházat és a felvonások végén zajosan tapsolta különösen Markovits Margitot és Szilágyit. Heti műsor: Vasárnap délután: „Tatárjárás“ Ope­rette. Este másodszor „Hivata nőj: urak“ (Páros bérlet.) Hétfőn zónaelőadás. „Bőregér“ Ope­rette. (Páratlan bérlet.) Kedden, újdonság. Itt először : „Elvált asszony* operette. (Páros bérlet.) Szerdán, másodszor: „Elvált asszony“ operette, (Páratlan ) Csütörtökön: „Kis pajtás“. (Páros.) Pénteken, zónaelöadás. „Bob herceg“. (Páratlan.) Szombaton, harmadszor: „Elvált asszony“ operette. (Páros.) Vasárnap d. u. „Varázs keringő“, este : „Svihákok.“ (Páratlan.) HÍRROVAT. A színházi kritika. Szatmár, nov. 13. Elérkezett a sokak által várva várt nap, megjöttek Thália papjai, papnői, ma este megnyílik a színház és a lapokban az uj rovat: a színházi kritika. A színházi kritikus kezébe veszi a hatalmas fagy vert: a kritizáló tollat, | bele­martja a férfi szereplő veséjébe, lefatus- kózza, leesetlenezi, — azután gyönyört fakaszt az énekesnő „mesésen iskolázott* hangjából, amely minden jól társalgó, barátságos, ám többé-kevésbbé gyengén éneklő hölgyikónél sablonszerűig „külö­nösen a magas regiszterekben bámulatos, csodás, fenomenális.“ Ne vegyék rossz néven a hivatásos kritikusok, valljunk szint valamelyest a kritikának korlátlanul meghódított birodal­mában. Éppen tavaly és éppen Szatmáron olvastam színházi kritikát, amelyben egyik helyi kritikus kegyetlenül lecsepüli, a sárga földig ledorongolja szegény Hercegh Fe­rencet, akin valósággal megesett a szivem. Szegény Herczegh Ferenc, igazán nem érdemli meg, hogy ilyen csúnyán lerántsa valaki Oiyau, aki életében talán nem is olvasott annyit, amennyit 6 irt. Én rám valami kacagtatóan humoros hatást gyakorolt az a látvány, hogy Helyi, érdekű Dávid az ő keskenyvágányu tollá­val miként hajítja el gyilkos parittyáját Hercegh Góliátnak, a Dolovai nabob, a Gyurkovics lányok stb. nagynevű szerző­jének homloka mellett. De különösen kacagtatóan hatott rám az eset annyival inkább, mert ugyanakkor valami émelygősen ömlengős, gyomorkava- ritóan hízelgő „kritika“ Íródott egy olyan szereplőről, akit a közvélemény egyáltalán nem taksált semmire sem, de mindenesetre sokkal kevesebbre, mint a nagy belüket kitünően ösmerő s e réven irodalmi szak- tekintélylyé vedlett kritikus. Egy bizonyos. Az, hogy az Ízlések különfélék és ami nekem nem tetszik, az a mellettem ülő nézőnek esetleg megnyeri a tetszését és viszont. Ergo kritizálni csak annak az ember­nek szabad, aki eléggé képzett ahhoz, hogy minden személyi tekintetet félre­téve, kritikusi magaslatról nézze és bírálja a darabot, a szereplőket és főként számolni tudjon azzal az ezer Ízlésű nézőtérrel, amelynek minden egyes vendége más igénynyel, más Ízléssel megy el a színházba. Azt tartom, hogy az egész újságírói mesterségben legfelelősségteljesebb, leg. csapó lajos a: a SZATMAR, Deák-tér 7., (I, emelet.) Magyar díszruhák, papi öltönyök, reverendák, ozimádák, palástok, fövegek, polgári ruhák, libériák, szarvasbőrnadrágok, bőrkabátok készítését elvállalom. Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, amellett teljes kezességet vállalok szállítmányom valódi színe és tartóssá­gáért. Nagy raktár hóm és angol szövetekben. Tisztelettel Csapó Lajos, szabó. «lytijztitájt, fclaefestfct, fizstsist, fftyVasilist Jgj J Szatmár, Várlomb-itca 12. Fwivétsiak ■ Atiila-ataa 1. Magyar Áruház. — Kazincy-utea 14. Gattmau palets

Next

/
Oldalképek
Tartalom