Szamos, 1909. november (41. évfolyam, 250-273. szám)

1909-11-30 / 273. szám

(1909. november 30.) 273 szám. SZAMOS 8-ik oldal, riumi nap, amelyen a bank szabadalom most lejár, kivételesen nem alkalmas az önálló banknak felállítására, ám állapítsanak meg más olyan napot, amikor az önálló magyar ban­kot felállíthatjuk. És ha nekünk megfelelő biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy abban a k .sőbbi időben a bank valósággal fel fog állíttatni, legyenek meggyőződve róla, hogy a mi állítólagos merev ellenállásunk nyom­ban engedni fog. Ám t. barátaim, annak a hirdetését nem engedhetjük meg, hogy a bariknak felállítása i ein volna kalendáriumi naphoz kötve; mert hiszen soha a közös banknak a szabadalma másként, mint egy kalendáriumilag meghatározott napon le járni nem fog. Ha már mos valaki már eleve azt hirdeti, hogy megbatározott ka- íendáriumi napra a bankot felállítani nem lehet, akkor ez nem más, mint a bank önállósítás elvének leplezett szavakkal leple­zetlenül való feladása. (U^y van ! ügy van !) így önálló bankot sohase fognak csinálni, legföiebb csak — kalend? ,jmot. Előkészületeit. De nem mentség az sem, hogy az elő­készületeket a bankkérdésben nem lehetett volna megtenni. Amikor az Ausztriával való kiegyezésiek a kérdése és ezzel kapcsolat­ban a vámterület önállósága került napi­rendre, joggal szólhattunk arról, hogy kötött kezekkel megyünk a kiegyezés elé; mert hiszen az előző kormányok a közös vámte­rület alapján már megkötötték a külkereske­delmi szerződéseket. Ámde a bankkérdésben más a helyzet. Az önálló bank dolga nem most merült föl. A kormány már négyedfél év előtt, amikor a kormányzást vállalta, jól tudta, mikor fog a közös banknak a szabadalma lejárni. Kö­telezve volt az önálló bank előkészőleteinek megtel el re programmja alapján, amely ma­gában foglalta a gazdasági önállóságnak előkészítését, de kötelezte őt a törvényho­zásnak iiy irányú határozata i*. Annak a kormánynak, amelynek mód­jában volt az előkészületek megtétele és ezt mégis elmulasztotta, át kell adnia a helyét azoknak, akik az önálló bank megvalósítá­sának dolgát és az előkészületek megtételét komolyan veszik. (Élénk helyeslés ) Mert lelkiismeretünk dolga ugyan, hogy elveink legyenek, de hogy elveinkért helyt álljunk és éreitök küzdoni tudjunk: ez gerincünknek a dolga. Az országnak pedig lelkiismeretes és gerinces politikusokra van szüksége. (Za­jos tetszés és helyeslés.) Hagyjunk tehát, t. barátaim, békét a talajnak és a légkörnek; mert méltóztassa- nak elhinni, sem az ég, sem a föld, sem a csillagok nem okai annak, hegy az önálló bank megfelelően előkészítve nincs. Taktika. A felfogásoknak e lényeges ellentétét azzal kívánja áthidalni a tőlünk elszakadt kisebbségi párt, hogy mindez csak taktiká­nak a dolga; a taktika megállapi ása pedig a vezérnek feladata. Hát lássuk mindenek előtt, miben áll ez a taktika)? E taktika alapelve gyanánt Kossuth Ferenc azt hirdeti, hogy a királyi ellenzés előtt meg kell hajolnunk és egy most már közkeletű szólammal élve, nem szabad fejjel neki menni a falnak. T. barátaim! Annak az elvnek a hirdetése, hogy a nemzetnek kötelessége, hogy a királyi ellenzés előtt letegye a fegyvert, a legmezitelenebb abszolutizmus­nak proklamálása. Autokratikus államok­ban, aminő Oroszország, ilyet talán lehet mondani, de alkotmányos államban ha­sonló elvnek a felállítására nem ismerek példát. (Igaz, úgy vari!) Igaz, hogy a király és a nemzet az alkotmánynak két egyenjogú tényezője, de ha két egyenjogú tényezőről van szó, akkor talán szabad fölvetnem a kérdést, miért állítja fel Kossuth Ferenc mereven azt a tételt, hogy ezek közül mindenkor a nemzetnek kell engedni és a másik félnek soha. Olyan esetekben, amikor azokról a kérdésekről van szó, amelyeknél a királyi és a nemzeti jogoknak határvonalai vitásak, amikor azon támadhat összeütközés, — amiként támadt volt a múltban, — hogy vájjon azok a jogok, amelyeket a nemzet a maga számára igényel, valójában nem az uralkodót megillető külön jogok-e: ilyen elveket még csak lehet vallani. Ámde ahol magának a Felségnek az álláspontja szerint is vitátlan az, hogy a gazdasági önállósághoz és ennek előkészítő állomásához az önálló bankhoz, törvényben lefektetett, kétségbe nem vonható jogunk van, ott a nemzeti akarat feltétle a meghódolásának hirdetése a királyi akarat előtt, nemzetellenes poli­tika. (ügy van! Úgy van!) De olyau há ó ez az elmélet, amely­ben azok, akik felállítják, végső eredmény­ben önmagukat fogják mg. Kossu h Fe­renc és pártja is felállított bizonyos mini­mális követemén^, eket, amelyek nélkül — úgy hírlik — a kormányzást tovább vinni nem hajlandók. Ám e élekéi a követelmé­nyekkel is szemben ál! a királyi ellenzés fala. Ha tehát igaz, hogy a királyi ellen- zéss 1 szemben be kell hódolni, akkor Kossuth- saját álláspontja szerint engedni kénytelen ezekből a minimális követelések­ből is, mert hisz ezekkel szemben is meg i.yiiitkozik a királyi ellenzés. — Az ilyen veszedelmes elv szükségszerűen oda vezet, hogy a Felség minden n mzeti kiván dóm­mal szembe helyezkedik, hiszen a függet­lenségi pártnak a nemzeti követelések és a pirációk pártjának vezére hirdeti, hogy a királyi ellenzés falát meg keli kerülnünk. Más alkotmányos államokban is van arra példa, hogy összeütközés keletkezett király és nemzet közölt. Az első feladat ilyenkor az, hogy igyekezzünk meggyőzni a királyt álláspontunk helyességéről és ha a törvényből merített okok daczára ez a meg­győzés nem sikerül, akkor a kormánymk az a feladata, hogy ellenzékbe menjen, a nemzetnek és képviselőinek pedig az a kö­telességük, hogy kitartsanak a nemzet aka­rata mellett és meggyőzzék az uralkodót ennek az akaratnak a szilárdságáról. Le- he'etlen, hogy az újból és újból megismét­lődő nemzeti akarattal szemben eszébe ne jusson a királynak, hogy vájjon nem köte- lessége-e a nemzet akaratát teljesíteni akkor, amikor ez az akarat a nemzet belső berendezkedésére vonatkozik és séma királyi külön jogoknak körét nem érinti, sein tör­vény szerint, Ausztriának hozzájárulását nem igényli. (Élénk helyeslés). Az ellenkező elvnek és ellenkező eljárásnak alapjan valóban eljutunk arra a lejtőre, amelyről Apponyi Albert gróf azt mondta, hogy ezen a lejtőn nem lefelé csúszunk, hanem fölfelé haladunk. Hát én elismerem, hogy ez egy olyan különös 'ejtő, amelyen fölfelé is lehet csúszni, fel, fel egészen az udvari politi­káig; de aki ezen az utón halad, elhagyta maga mögött a nemzeti jogok termő völgyét. (Zajos tetszés és helyeslés.) Taktikai hibák. De nem fogadhatom el azt a tételt sem, hogy a taktika megállapítása kizárólag a vezér dolga. A taktikát háború esetén is a vezér nem egy maga állapítja meg, ha­nem együttesen a vezérkarral. Mert jól tudja, hogy taktikát talán megállapíthat a taktikus, de ha nem sikerül, nem őt verik meg, hanem a hadsereget. Senki sem kí­vánhatja, hogy a párt vezére minden egyes dolgot megbeszé jen minden egyes választó­val, de a pártvezérnek, aki taktikát akar megállapítani, kötelessége azt megbeszélni pártjának intéző bizottságával. És vájjon valóban olyan volt-e az eddigi taktika, hogy annak alapján vak bi­rodalommal követhetjük a tőlünk kivált ve zért ? Mindnyájan tudjuk, hoyy annak idejé­ben, amikor a kiegyezéssel együttesen az ország a kvóta felállításának súlyos áldoza­tába belement, a kormány kifejezetten meg mondotta és ezt most Kossuth Ferenc a függetl. nségi pártkörben tartott és a kivá­lást megelőző beszédében megismételte, hogy fél százalékot, de állapítsuk meg egészen pontosan: hat tized százalékot a kvótából kizárólag azért vállaltunk el, hogy a bank kérdésben szabad kezünk legyen. Most Kossuth Ferenc bevallja, hogy minden fen a nem álló akadályt elhárított a bank kérdés utjából, csak egyre nem gondolt, arra, hogy a király hozzájárulását is bizto­sítani kellett volna. A gondatlanság az oka, hogy belevittük a nemzetet a súlyos áldozatok viselésébe és nem hoztuk meg számára a megígért ellenértékét. De ott látjuk e szerencséden taktiká­nak további következését a párt mostani ketté osztásában. Én megértem azt, hogy ha Kossuth Ferenc és a kormány bizonyos engedmé­nyüket kap, egyelőre ezzel a helytelen ki­fejezéssel élek, — helyesebben, ha jogain­kat bizonyos téren és bizonyos mértékig sikerül érvényesíteni, a párt elé áll és fel­hívja azt, nyilatkozzék : elfogadhatónak tartja ezeket a vívmányokat, vagy sem. Ha ilye» esetben a párt ketté szakad, ez bár sajnálatos, de a dolgok természetében rej­lik. De ketté szakítani a pártot, mielőtt kö­vetelményeivel szemben az uralkodó állás - pontját még csak meg is ismerte volna, az példátlan a politikai balfogások történetében, Fegyvereit letéve, pőrére vetkőzve és szinte kegyelemre kiszolgáltatva áll most uralkodója el Ht a kormány és „a legnagyobb pártnak vezére“ és egy rettenetes vesszőfutás az, amiben eddig részök volt. Egy irtóztató megalázkodás és megaláztatás, amely meg­alázkodásban megalázták a magyar nemze­HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely ledig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatását a mütrágyáK sohasem pótoljáK. A szárított hizósertéstrágyával kitűnő eredrnénynyeí, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPEST-KŐBRNYRI TRRQYRSZRRITÓQYRR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Sosányi, íc&ieirumpí és Társa cégtől Budapest, IX., Üllfit-út 21. száa

Next

/
Oldalképek
Tartalom