Szamos, 1909. november (41. évfolyam, 250-273. szám)

1909-11-23 / 267. szám

XU. évfolyam. Szaimár, 1909. november hó 23., kedd. 267 szám. rCGGETLEN POMTIHlAI MPÍLAP. Előfizetési dij: Helyben: 1 évre 12 K, l/j évre 6 K, >/. évre 3 K,1 hóra 1 K Vidékre.. 16 ............ 8............ „150 Eg y » zám ára 4 fiüér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákőczi-utcra 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivataliban fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntányMabb ériben tetnek. — Az apróhirdetések között Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkező.;: A válság. — A vezérkari tisztek merénylője. — Büntanya egy fürdő­ben. — Becsületsértésből valláshá- boritás. A pálmaág. Mint valami nagy égi eke, úgy szánt most végig a magyar humuson Kossuth Lajos halhatatlan szelleme. Az isteni lobogás, mely az első fellobba násától sem szunnyadóit, most szera- fikus fénynyel cikázik bele a lelkűnkbe és uj égésre éleszti nemzeti öntuda­tunkat: Vagyunk! Néha rá-rájövünk erre és mindig jó, ha magunkra esz­mélünk, különösen mikor olyan sokan vannak, akik a kétely magjait hintik el erősségünket illetőleg. S Kossuth Lajos mindig a helyén volt, amikor arról volt szó, hogy egy erős kéz megragadja a vállunkat és uj hitet és uj bizalmat adjon önmagunknak, önmagunkban. Még esztendők előtt nemzeti ese­mény voit, hogy 45 évi hontalanság után hazahozattuk őt, akinek egész élete a nemzeté volt s akinek élete és működése nélkül, szinte elképzelhetetlen állami kialakulásunk. Az esemény nagy­szerűségét csak növelte az a tény, hogy ugyanazon uralkodó alatt láthattuk őt viszont, akitől életében szinte áthidalhatatlan politikai különbségek választották el. Nagyjelentőségű ese­A legújabb magyar irodalom harca. Irta: Keres*ts»eghy Zoltán. Szegény országunk szegény irodalmá­nak történetében alig találunk példát arra a nagyszabású irodalmi harcra, mely a leg­utóbbi években foglalkoztatja az ébredni kezdő közvéleményt. „Előkelő* nek nevezett hírlapok hasábjain, a tudományos és iro­dalmi társaságok ülésein történnek nyilat­kozatok, melyekben „elismert* Íróink „a betolakodott nemzetietlen irány“ ellen szól­nak, és dicsérendő éleslátással észrevévén annak rájuk nézve veszedelmes voltát, azt minden áron el akarják némitani. A nagy- közönség, minden érdeklődése mellett is, oly naivul tájékozatlan a harc lényege fe­löl s oly könnyen vállalkozik azon nagy- képű frázisok lenyelésére, melyekkel ismert .nagyjaink“, gyakran tudatos roszhiszemü- ■éggel, vezetik félre, hogy hasznos munkát ▼élünk teljesíteni, ha az alábbiakban né­hány karaszterisztikus vonás kiemelésével a mozgalom megismerését és megértését meg- könnyitjük. mény volt ez, mely királyt és nemze­tet közelebb hozta egymáshoz, mint bármely más törekvés; akik ketten a néma ravatal előtt jobban megértették egymást, mint az élők bármikori aka­rásának hatása alatt. Akkor már a politikai fejlődés kipróbált utján haladt a nenuet. A nemzet neves és névtelen napszámosai teljes erővel dolgoztak az állam palo­tája nk betetőzésén s a hangyaszorga­lommal folytatott munka harmóniájába egyszerre csak a lelkesedés é.tető hul­lámai csaptak be. A nemzeti hála és hódolat milliókat hordott össze, hogy márványemlékkel is megörökítse annak az életét, akinek a legszebb, kincsen meg nem vehető szobrát, már a lelké­ben régesrégen aranyba öntötte. S künn, a kerepesi-temető halotti csöndjében büszke palotát emelt a nép millióinak kegyelete, hogy örök hajlékot adjon legnagyobb fiának, aki lángoló haza­szeretetével és zsenijével az ő fekhelyét is örökre biztosította. S hrzahozattuk Rákóczi Ferenczet, az elbujdosott fe e- delmet is. Történelmünk annaleseinek legéke­sebb lapjaira tartoznak azok a szép napok, amelyek egy nagyszerű tanul­sággal is gazdagítottak. Megtanultuk, hogy Kossuth Lajos nevének és szel­lemének tiszteletbentartása éppenséggel nem zavarja és nem bántja a politikai fejlődés azon irányát, amelyet a józanság diktált az országnak. Állami kialakulá­Bármily kevéssé is szokták az embe­rek észrevenni s felfogni azt a történelmi folyamatot, mely úgy szólván a szemük előtt megy végbe a figyelmes szemlélő előtt kétségtelenül nyilván való tény, hogy Magyarországon jelenleg egy rejtett fórra- dolom korát éljük, mely az alacsonyabb fej­lettségű agrárállamnak ipar állammá való átalakulásában áll. Az átalakulás folytán a társadalmi szervezet súlypontja a szűkén körülhatárolt nagybirtokos osztályról a tá- gabb szervezetű burzsoá osztályra fog áthe­lyeződni. Ezzel az ideológiai Überbau, tehát az irodalom is átalakuláson megy keresztül, Ismert dolog az, nálunk is van rá példa : Petőfi, Arany, Jókai és társaik, irodalmunk úgynevezett fénykorának nagy alakjai, a 48 iki forradalom nyomán á ltak elő. Azt hisszük, nem csalódunk, ha a Holnaposok fellépését, a huszadik század tudományos és a Nyugat szépirodalmi csoportján a fel­lépő magyar radikális burzsoázia jelentke­zésének előhírnökéül tekintjük. Az uj osztá­lyok fellépésével tudvalévőleg uj eszmék uj ideálok vetődnek felszínre, melyek köz­vetett vagy közvetlen támadások azon osz­tály ellen, mely eddig a gazdasági uralmat sunk óriási lépésekkel haladt a tökéle­tesség felé, melyre a müve t nyugat a maga állami életét kifejlesztette és Kos­suth Lajos szellemét glóriával övezte az egész nemzet, mely nem ismert pártokat, amikor arról volt szó, hogy a legnagyobb dicsőítésben egyesülnek. Most, e hónap 25-én ismét alkal­munk lesz arra, hogy összetartó erőn­ket az egész világ előtt dokumentáljuk. Ezen a napon országos ünnep kereté­ben fogják megnyitni Kossuth Lajos pompás mauzóleumát, amelyet ezen a napon legszen ebb bucsujáróhelyévé fog avatni a nemzet. S szájról-szájra jár az a gyönyörű hir, hogy a király kegye­lete az ünnepek ünnepévé fogja avatni ezt a napot. Ferencz József lelke és Kossuth Lajos szelleme találkoznak ezen a napon. A felség pálmaágat küld a mauzóleumra. Legendának is csuda­szép ez a gondolat, valóságnak pedig bűvös erejű, mert az egész magyar nemzet szivét íelme.egiti az a jelenet, mikor a király a béke pálmaágát teszi le Kossuth Lajos síremlékére. A válság. Budapest, nov. Í2. A magyar politikai világ figyelme most a holnap Bécsben tartandó korona- tanács felé fordul. Ma este az összes mi­niszterek Bécsbe utaznak. A koronatanáos a holnapi napon előreláthatólag véget fog érni, mig az osztrák kormáuynyal való tárgyalások a közbeeső Kossuth-ünnep és ezzel kapcsolatban a szellemi irányítást is a kezében tartotta: érth tő lesz, ha azok az irók, kik érvényesüléseket az eddig ural­kodó rendszer eszméinek és érdekinek el­fogadásával és terjesztésével érték el, g igy magukat az irodalom igazi képviselőinek tartják, a fellépő uj osztály uj irodalmát, mely igy ellenök is irányul, nem fogják iro­dalomnak elismerni, s mindent elkövetnek annak eluémitására. így keletkezik aztán az irodalmi harc, mely tehát, a fentiek szerint, nem egyéb mint e lappangó gaz­dasági forradalom irodalmi nyilvánulása. A legutóbbi 40 esztendő magyar iro­dalma nem volt képes nagyot, igazán na- gyo teremteni. Nem azért mert talán te­hetségben volt hiány ; hiszen egy bizonyos terjedelmű társadalom keretén belül a te­hetség mennyisége mindég ugyanaz. De a viszonyok nem voltak keavezőek arra, hogy az őstehetsóg a maga terrénumát megtalálja és igy kifejlődjék. (Folyt, köv.) Kristály gözmosógyár és vegyiisztitóintézet Szatmár, Kazinczy-utca II. Sáliért, kézelét mos hófehérre, vasal csontkeményre, akár mintha csak aj volna. Függönyök, férfi és női fehérneműnk gyönyörű kivitelben lesznek előállítva. Vegyileg tisztított az egyszerű szövettől a legkényesebb selyemig. Mérsékelt árak, pontos kiszolgálás. Vidéki küldemények gyorsan és pontosan eszközöltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom