Szamos, 1909. október (41. évfolyam, 223-249. szám)
1909-10-30 / 248. szám
XU. éyfslytt. kalmár, 1SII. október hé 30,, szombat. 248 szám * v.' nyy mwwwsuLSsm mukuum mjajtolap. Előfizetési díj : Helyben: 1 évre 12 K, ‘/i évre 6 K. */« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre: „ „ 1*............ 8 4 ..........150 Bmv hí m érc 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóeii-uteza 9. szám. m Telefonszám: 1®7. Mwiienn««a£ dijak Szatmftron, a lap kiadéhivataMfean fizetendők. Hirdetések:-Készpénzfizetés Kellett, a legjatányosabb árban tetaek. — Az apróhirdetések között, mieden sző 4 ffitl*. Nyilttér sora 20 írttér. Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkező,g A válság. Az uj kibontakozási terv ellen. — Szatmáriak a debreceni bank- gyülésen. — Hálátlan hálóvendég. önkéntes száműzetését és nem látja elkövetkezettnek az időt, hogy újra résztvegyen az aktiv politikában. Azt mondja, hogy a békát a függetlenségi párt tálalta föl, fogyassza el hát jó étvágygyal, nem kíván résztvenni a lakomározásban. Ez a felfogás lehet egy férfias önérzetében'megsértett ember felfogása, de nem lehet egy politikusé és egy olyan férfiúé, aki önérdek nélkül, őszintén, becsülettel és férfiasán dolgozott a haza javára. Mert most az ország legfontosabb érdeke kivánja és követeli, hogy ettől az uralomtól' megszabaduljunk. Ez a koalíciós négy esztendő kiábrándított mindenkit a frázisos politikából és olyan alaposan megnyomorította az országot, mintha négy száraz, szűk és jégveréses esztendő lett volna. Mikor pedig már nem birtak mit megnyomorítani, axkor felültek a vesszőparipájukra és politikai válságba kergették az országot. Azt mondták, hogy ők a nemzet, amely az önálló nemzeti bankot követeli és ebből nem engednek, hacsak nem kapják meg valamennyi bársonyszéket, föispánságot és egyéb igen kellemes hivatalokat. A király fönn akarja tartani a koalíciót. A függetlenségi párt egyedül akar enni a husosfazékból. A király két mód között választhat: vagy uralomra engedi a függetlenségi pártot, vagy kisérleiezik a hatvanhetes kisebbséggel, hogy ez egy uj választáson többséget szerezzen. A király a két mód között egyelőre a harmadikat választotta : maradjon együtt ez a literáló társaság és liferálj*, amit vállalt, a kötést nem lehet fölbontani. Ellenben a cég címének változását tudomásul veszi és nem bánja, ha a koalíciót fúziónak fogják nevezni, vagy akármicsodának. Egy hét eiőt tehát uj íolyamat indult meg a magyar politikában: a képviselőfogdosás. Kosiuth Ferencz meghívta a képviselőket cgyenkint. Kipuhatolta, hogy melyiknek a bátyja akar nagytraíikot, melyiknek az unokaöccsét kell kinevezni valaminek valahová. S ilyen pompás és a koalíciós kormányzat óta kitűnőm bevált eszközökkel dolgozott a fúzión, vagy amint ők Tisza István gróf visszatérése. „Tisza István gróf környezetéből határozottan megcáfolják azt & hirt, hogy Tisza részt venne a 67-eseknek mostanában emlegetett tömörülésében. Bizonyos az, hogy Tisza és Andássy kőit baráti közeledés történt, de Tisza nem akar aktiv szerepet vállalni. Arra a hírre, hogy Tisza meghívást kap kihallgatásra, Tisza barátai elölt, kijelentette, hogy a királynak most is csak azt a tanácsot adhatja, hogy ae alkotmányos többséggel keresse a kibontakozást.“ Ezt a híradást a legtöbb koalíciós újságból irtuk ki. Nincs rá okunk, hogy kétségeskedjünk benne s nincs jogunk, hogy cáfoljuk. Elhisszük. Mert ha ez a híradás merő föltevés lenne is, el kellene hinni, hiszen a tények megerősítik. Tisza István gróf még nem unta meg Louise böicsesége. Marie Louise a szó szoros értelmében a „ma“ fiatal leánya volt. Ragyogóan szép, kitűnő nevelésben részesült, értett a művészethez, megvolt az egyéni gondolkozása és értett — a szó tisztán pszihologikus értelmében a férfiakhoz is. Nem volt frivol. De tudta, hogy az igazi szerelem ritka, de rettenetes is s az életet sokkal kéayelme- sebb szerelem nélkül átélni. Talán ez a titkos ridegsége hódított. .. bizonyos, hogy mindig egész sereg hódoló járt a nyomában. Apja, a hirneves és dúsgazdag szobrász, minden fényűzéssel körülvette. Szép kis fején, büszkén viselte gyönyörű, barna hajkoronáját s a szemei különösen híresek voltak. Feketék, zöldes fénynyel, sejtelmesek ... oly sokat ígérők és mégis mindent megtagadók . . . Egy napon az apja, egész váratlanul, a következő kis beszédet tartá hozzá: — Gyermekem, itt az időpont, hogy komolyan gondolkozzál olyan dolgok felett, amelyekre eddig nem sok gondolatot vesztegettél. Ma, majdnem egyidejűleg, nálam járt Pierre de Frileuse és Jacques Lusig- nes. Mindketten a kezedet kérték. Kedvesem, magad határozzál . . . — Jól van, papa. Holnapig határozok. Ez este a két kérő náluk ebédelt és alkalmuk nyílt szabadon ragyogtatni előnyeiket, Louise ebéd után Pierre de Fri- leuse-t félrehivta az apai műterem egyik sarkába: — Nos, hát csakugyan ? . . . Feleségül akar venni? Pierre de Frileuse nagyon szép, harminc éves fiú volt. Előkelő származása, vagyona és tehetsége vetekedtek egymással. A legdivatosabb festő volt Párisban, portrait-jait kincsekkel fizették s az asszonyokért csak a kezét kellett kinyújtania. De ő hosszú hónapok óta csak Marie Louise után járt . . . — Tudja, hogy szeretem, hogy az éle tem függ válaszától — s a hangja «zenve dólytől remegett. — Ne játszón egy ilyei érzelemmel, mint az enyém ... Marii Loaise, az égre kérem, mondja ki az igen most mindjárt ... A leány gyöngéden bontotta ki kézé a férfi forró, reszkető ujjaiból. — Amit ön fölajánl, a szerelem. E; mindenesetre valami . . . Pierre egész testében megremegett : — Hogy beszélhet igy ! Nem érzi — a perzselő szenvedélyt ? . . . Feleljen mos mindjárt! — Nem, holnap reggel 1 És Jacques Lusignes-hoz csatlakozott Ez nem volt se szép, se csúnya, sí tehetséges, se tehetségtelen, afóle szürki ember, akire szürke jövő vár. Szobrász volt ő is sokat időzött Marie Louise atyjánál műtermében s ambíció netovábbjának tekintette, a mester vejévé válhatni. Most meg próbálkozott a szerencsével. — Nos, Jacques, beszéljünk kissé ko