Szamos, 1909. október (41. évfolyam, 223-249. szám)
1909-10-29 / 247. szám
2. oldal. SZAMOS (1909. ektóbar 89. 247-ik.) s»ám. Ötvenéves jubileum, A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület a jövő évben üli meg fennállásának ötven éves jubileumát. Az ünnepség előkészítésére egy nagyobb bizottság lett kiküldve, mely első ülését folyó hó 27-én d. u, 3 órakor tartotta Szatmáron, Falussy Árpád dr. főispán egyesületi alelnök vezetése mellett. Elnök lelkes szavakkal mutatott rá arra, hogy a rendezendő jubiláris ünnepségnek oly méretűnek keli lenni, mely minden tekintetben méltó legyen az egyesület öfcven éves múltjához. Nagy súlyt helyez arra, hogy az ünnepó!y programmja úgy legyen összeállítva, hogy az Szatmármegye összes gazdasági ágainak, valamint gazdasági iparcikkeinek s a gazdálkodás terén használatban levő gépeknek teljes és hü képét nyújtsa. Éppen azért indítványozza, hogy a jubiláris ünnepély Szatmár-Németibea 1910 évi junius havában rendezendő, 8—10 ■ api tartamú, vármegyei jeuegü általános gazdasági és egy országos jellegű gépkiállítás keretében tartassák meg, az ümse pély disz-közgyülóssel vegye kezdetét, továbbá lóverseny, műkedvelői előadás, táncmulatság rsndeztessék ; a rendezésbe úgy Szatmárvármegye, mint Szatmárnémeti •zab. kir. város törvényhatósága bevonassák. Felkéri a megjelenteket, szíveskedjenek az ügyhöz szóiani. A vitában részt vettek: Böszörményi Emil dr,, bér.Kovács Jenő, Rébay Dezső, Révész János, Luby Béla, Szalkay Sándor, Szaöke Barna, Világossy Gáspár, kik mindannyian öröm mel tették magukévá érdemileg az elnök javaslatát, azonban nshányan az 1911. évet ajánlották, mivel «z egyesület első gyűlését 1861. szept. havában tartotta. Az idő előre haladottsága miatt az ülés, a terminus kérdésében nem határozott. E nők ajánlatára a bizottság jegyzőjéül Riszdorfer Imre rendes tag lett megválasztva. Elnök, mielőtt az ülést berekesztené, meleg szavakban emlékezett meg Kerekes Ágoston és Szerdahelyi Ágoston tagokról, kik az egyesület első tisztviselői közül az egyedül élők. E két nesztor éltetés/ vei az ülés véget ért. Ä 48-as honvédekért. Az 1848—49. évi szabadságharcban részt vett s még élő agg bonvádak sorai egyre ritkulnak a azon kevesek kost is, akiknek életét a gondviselés napjainkig nyújtotta, vaunak, akik igen **egény sorsban tengetik öregségüket. És midőn a kórielhetlen halál egyet-egyet elazólit soraikból, szegényen, közömbösen hántolják el a nagy idők tanúit b nincs, aki aa emlékezetnek egy szerény virágát tegye ko- poreójokra. Az utókor pedig sokkal tartozik eze» névtelen bősöknek, akik a haza ssabadsá gáért és függetlenségéért véröket ontották és száz halállal szembeszállva segítettek megcsinálni Magyarország legujabbkori történelmét. Ez adta a gondolatot az iparos ifjak körének, hogy az elaggott hon 'ódák föise- gitésére s az elhunytak emléke iránti kegyelet lerovására egy 48-as emlékalapot létesítsen. Ennek javára rendez az ifjúsági kör Tankóczi Gyula elnöklet® alatt november 14-ikén a Vigadó termeiben táncmulatsággal egybekötött kegyelates ünnepélyt, amelynek műsorából kiemeljük Bagosay Bertalan főgimnázium tanár felolvasását, Zoltán Imre ur tárogató játékát, Simon Aurél ur szavalatát, Rád Ruben táscmes- ter növendékeinek palotás- és körtáncát, valamint a szabadságharc kiválóbb alakjainak élő képben való bemutatásár. A rendezőség az ünnepély védnökéül Dr. Falussy Árpád főispánt, diszelnökökül Dr, Vajay Károly polgármestert, továbbá Csomay Imrét, Dr. Kelemen Samut és Uray Gézát kérte föl. A rendezésben tevékeny részt vesz az erre fölkért hölgybizottság, amelynek névsorát it» közöljük: Asszonyok. Apjok Józsefné, Barna Józsefné, Bartba Ferencné, Benyó Andorne, Bilakovics Mihályné, Blatnicky Istvánná, Bölönyi Lászlóné, Csapó Lajosné, Dinkgreve Károlynó, Egry Lajo«né, Fábián Györgyné, Fehér Gusztáváé, Horváth Gyuláné, Joó Sándornó, Kakuszi Istvánná, Kerekes Istvánná, Konyárdy Józssfné, László Károlyné, Lénárd Károlyné, Lávay Józsefné, Laibiinger Mártonná, Litteczky Pálné, Markos Györgyné, Ráca Lász-lóné, ifj. Szabó Lajosáé, Szentiváayi Kálmánná, SíőUősy Gusztáváé, Taakóosi Gyu5áné, Tóth Vilmosné, Vánk Gergelyné, Váry Imróné, "Würstlein Józsefné. Leányok. Ajb Jolánba, Boros Margit, Balog Rózsika, Csathlós Mariska, Darida Mariska, Fehér Juliska, Fehér Erzsiké, Fieckenstein Irma, Hajdú Juliska, Harkácsi Róza, Harkácsi Erzsiké, Hatvani Juliska, Joó Margit, Kemény Sárika, Kerekes Ilonka, Keresztesi Erzsi, Keresztesi Ilona, Kókai Juliska, Kucsera Rózsika, Lányi Erzsiké, Litteczky Mariska, Markos Iréo, Márkus Rózsi, Márkus Bella, Májerosik Etelka, Mihálka Anna, Nagy Juliska, Nagy Piroska, Nagy Rózsika, Orbók Marisba, Oroszi Borisba, Orossi Juliska, Ováry Jolánka, Sáfrány Emma. Suráuyi Juliska, Szatmári Ilonka, Székely Etelka, T&rnagóczky Róza, Tasy Margitka, Téka Ilonka, Tóth Juliska, Újházi Bözsike, Uj- házi Teruska, Vad Ifenka, Varga Ilonka. Vér a tarlón. Paraszt párbaj. Véresre festette a mezei tarlót két ifjú vára, akik párbajt vívtak egymással amúgy paraszti módon kaszával. Nagy Ákos és Szoboszlai Mihály, a két fiatal paraszt legény egy leányt szerettek. Állandó volt köztük ezért természetesen a háborúság. Á leány — sem tudott, vagy n*m akart közü'ök választani g Egyformán szives volt mindkettőjükhöz. Nem csoda, hiszen egyformán szép szál legény volt mindkettő. A napokban találkoztak a ieáuynya! is, Szoboszlay úgy gondolta, mintha a leány Nagygyal szemben több figyelemmel, szívességgel viseltetik. Bosszút forralt tehát magában. Mikor beesteledett — a leány eltávozott, összeszólalkozott vetóly- t ársavai Sió-szót követett, majd előkerültek a csizmaszárból a bicskák s megkezdődött a paraszt-párbaj. Dühösen támadtak egymásra, de egyformán erős és ügye* volt mindkettő. Már több sebből véreztak, amikor Szoboszlai úgy találta fejen koppintani a kaszával Nagyot, hogy az menten kiejtette kezéből a rettenetes fegyvert. Nagynak a sérülése életveszélyes, mert nem lehetetlen, hogy koponyatöróst kapott. A gyilkos legény maga segített sebét bekötözni. A cseudőrség megindította a vizsgálatot.- — —■ ■- «w-T-nnnrnwm—r«iw— mii mi ie ■ mi mi mn mii i i 11 mi« n ■ n ■ n mm i in ........................ HÍ RROVAT. A fekete távirat. A vámospércsi vasúti állomáson szerencsétlenül járt Faragó Gyula haláláról szóló táviratot édes apja, aki az apai állomás elöljárója, maga vette le. A kis, apró, sárga állomás előtt egy galambősz, rokkant, öreg ember áll á sínek mentén és várja a közeledő vonatot. A kora regga i köd ráfekszik a kis állomásra, az öreg ember fázósan huzza össze magán az ezüet-zsinóros vasutas ruhát. Az állomásban egy-két ember ödöng, akiknek a főnöki, pénztárosi, távirdai és irodai teendőket végző öregur kiadta már a harmadosztályú bilétát. Az állomás másik hivatalos személye, a szolga szintén a sínek menten áll feszes haptákban és a jelzésre való pirss zászlót olyan büszkén tartja a kezében, mint a századot vezető tiszthelyettes a fényes kardját, A sűrű ködben feltűnik már a vonat, az állomás miniatűr épülete meg-meg rezzen a közeledő dübörgéstől és a galambősz bácsi nagy fürgén betotyog az irodába, hogy leadja a jelzést a következő állomásaik. Éppen agy, mint pár órával azelőtt egy fürge, magas, fiatal, aranyzsinóros vasutas a vámospércsi állomáson. Még a jelzés leadásával van elfoglalva az öreg ur, mikor a táviró nyugtalan, ideges masinája kopogni kezd. Egy rövid, egy bosszú, még egy rövid, még egy hosszú koppanás . — . —, ez az ő állomása, őt hívják. Ki az ördögnek olyan sürgős a dolga, hogy már korán reggel táviratoz? Bizonyára valamelyik terménykereskedő kapja a választ: veszek busát tizennégy ötvenötért áb Apa vagy ilyesmi lesz. De hát nincsen az embernek száz keze, az öreg ur is csak egy ember, nem lehet egyszerre vonatot is meneszteni, táviratot is levenni. Hadd kopogjon, zörögjön, hadd idegeskedjék az a masina, nem múlik el a világ, mig már a vonat elmegy. Ráér az a buzaseft áb Ápa pár perc múlva is. Megint kitotyog az öreg ur, fellép a kalauzkocsiba, leugrik, beszállás, kiszállás, lerakás, felrakás, rendben, mehet. A vonat elindul. Az öreg ur megvárja, mig elmegy. Mig a vonat előtte robog, ei-alnéai a sebesen kattogó kerekeket, elnézi, hogy hajlik meg a sin az óriási teher alatt. Valahonnan egy nádszálat fújt a szél az egyik sínre, a kerék széjjelnyomja, elvágja, mintha sohasem lett volna egész. így tenne az emberrel is, szakasztott igy, ez az öreg ur gondolata és fázósan félrebuzódik a vonat mellől. Nem jó annak a szele sein, veszedelmes. Mikor a vonat egészen elhalad, a főnök ur fogadja a zárfókező tiszteietteljes W Üv0g, porczeilán* tükör lámpa, képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök úgyszintén minden íényüzési és háztartási cikkek: legolcsóbban szerezhetők be ©YŐRY KÁROLY üvagkeposkedésében izatmáp-Németi, Dsák-tér. §/ ptypf jpÉr- beszerezhetünk" BENKŐ SÁNDOR Szatmár, Kazinezy-u^lÍ !\y Vul „Mokka keverék“ (igen HltSntcscssfgc 1 kg. 440 Utm, viilaay erővel pörkölve Mcjytlsztitíst, folaefcstfet, gízaosist, ftnyVasaUst w f ------ = fciíigfistiliifll csztizil J"" /»HHVI Sz atmár, láráonö-atca 12. Felvételek : Atilla-utca 1. Magyar Áruház. — Kazincy-utaa U, Guttmaq palota
