Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-03 / 174. szám
XU. évfolyam. Szattnár, 1909. augusztus hó 3., kedd. 174 szám. FUdcinriiiSM FaMimii mfimf. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, ‘/2 évre 6 K, 1U évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. 16 „ 8 ............ 4..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákőczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmárira, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések közölt minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkező c Hetven betörés tetteseit elfogták. — A szerelem halottja. — A kétnejü rendőr. — A csendőrpuska áldozata. A vad népek politikája. Kellenes csönd honol a közéletben. Nincs vérszag, nincs mire gyűljön az éji vad. Ilyenkor a méla csönd szárnyat ad a politikai képzeletnek, amelyre semmiféle valóság most rá nem cáfolhat. Elkalandozunk messze tájra, messze múltba és ott keresünk példát és okulást, adatot és hipotézist, hogy közállapotaink fejleményeit kimagyarázni megkíséreljük. Tanulmányos agyvelő irtózik attól az űrtől, amely az események láncolatában beállhat, ha az okok kimaradnak, az okozatok megváltoznak és valósággal kísérteties nekünk az a mostani helyzet, amely torzkitejezése a közvéleménynek és még azt a politikát sem fedi, amelyet maguk a vezető politikusok követni óhajtanának. A kormányzó szervek által kifejtett minden erő rendszerint azoknak az összetett érzelmeiből ered, akiknek véleményük van és azt kifejezni, is bírják. Az elnyomott fegyvertelen osztályoknak a véleménye és érdekei nem nyilvánulnak meg a politikai mozgalmakban, de annál inkább azokéi, akiknek van hozzá földjük és fegyverük. Congo-ról írják, hogy „a királyt, aki önkénynyel uralkodik népei telett, hatalma gyakorlatában gyakran akadályozzák hűbéres hercegei.“ Dahomeyben „minisztereket, kapitányokat és papokat megbüntethet egyen- kint a király, meg is szokta lenni. De mindnyájan együtt erősebbek, mint ő és mihamarább vége volna az uralmának, ha baráti közreműködésüket elvesztené.“ A magyar közéletben sem nyilvánult meg eddig más erő, mint a „minisztereké, papoké és kapitányoké.“ Magyarország sem vi’te még sohasem többre, mint az oligarkáig; vagy a főnemesség, vagy a köznemesség, vagy ezek együtt, de soha más nem birt erővel arra, hogy az ország közvéleményét és az abból eredő hatalmi kézrekeritse. 48 óta pedig pantallóba0, de változatlan lényeggel bírják ezek a vezető osztályok a közhatalom privilégiumát. Tőzséreknek, bankároknak és hasonló elemeknek leadtak annyit belőle, amennyi kellett. Szóval az evolúció nagy kereszt- metszetében politikai színvonalunk Congó és Dahomey telő gravitál. Most az ősszel fog eldőlni, hogy sikerüí-e az uralkodóháznak a magyar „minisztereket, kapitányokat és papokat“ megtörni. Ez az ősz történelmi idő lesz. Persze az országon nyoma sem lesz látható ennek a nagy átváltozásnak, ha ugyan sikerülni fog. A magyar nemzet egyetlen munkakilogramm segítséggel sem fog járulni ahoz az erőkifejtéshez, amely a magyar oligarkia megdöntéséhez szükséges lesz. így van ez Congoban és más hasonló államokban is, ahol a gyarmatosító idegenek verik le a „minisztereket, kapitányokat és papokat.“ A versírásról. Kisasszony, Örvendek, hogy végre rátért, De azt hiszem, rossz helyen jár tanácsért. Hogy kis szivében vers százszám ficánkol, Ez arra vall, bogy tüzet érez, lángol S hogy egyik-másik lármásan dörömböl, Hát biz a’ mind kikivánkozik önből. . . Ah, bökkenő ám: bárha mind kipattan, Hogy egy se lesz közöttük halhatatlan. Nem fél kisasszony: támadhat szeszélyem, Mit a kenyérirígység szít zsaráttá ? És válók intő, atyai baráttá S a versírásról végképp lebeszélem. Hogy igy, meg úgy: a versírás, az örvény, S örüljön, hogy innen van a veszélyen. Satöbbi. És pompásan meggyötörném. Igaz, hogy igy is csúnyául gyötröm meg, Hisz versben mondom véleményem önnek. S most arra van kárhoztatva kegyed, Hogy végigélvezze a versemet. Oh hallom én tiltakozó szavát: Hát erre képes maga, jóbarát! A régi gyöngédség ah, hát mivé lett! S látom szemét ijedt pillák mögül: Rimánkodóa esengi, hogy kímélet ! Nem! — szólok én könyörület nekül. Nem, nem I süvöltöm. S e nem !-ben a páthosz ügy mennydörög, mint zord erő, mely átkoz, Mely világot teremt, vagy száz halált hoz. Nem! — zúgom én, mint Garayban Konttúl Hallá a harminc, kik nagy honfigondtúl Körül vadül állták, mint szörnyű kontúr. Oh tény, hogy ön nem vétett énnekem, De költő csak kacag ily tényeken; Szentebb tény, hogy megkezdtem énekem. S ha írtam tiz sort, Írnom kell még százat, Tanúm reá az ég s a versirászat. Ha érti apró kölykök örömét, Szemükben milyen édes gyönyör ég, Ahányszor sánta verebet, vagy csókát Rángatnak táncra kócos madzagon S a madár kínjában vinnyog egy nótát — A költőt is megérti ah nagyon. A költő vékony vénájára fűzi Ricegve lépő sánta jámbusát, Kis kurta ötlet-ostorával űzi S úgy ujjong, mint a mocskos ifjúság: Ha a kis borzas furcsa táncra rezdül S nyápic dal is csörög csőrén keresztül. Nem volt való és százszor nem igaz ma, Hogy a dicsőség irat verseket — A halhatatlanság rossz cég, s mi haszna, Ha rendel nálam drága perceket, Szent perceket, amiket általélek, S fizet cserébe pár holt ezredévet. A hátam mögött ne dicsérjen engem, Ki szembe vélem böcsmöl és gyaláz. Ködös jövők dalát hiába zengem, A holnap tarlóján még nincs kalász. Sarlóm ma hasztalanul fenem én, Jöhet utánam keményebb legény, Ki rengve lép, ki ércesen dalol, Ki egyet vág és mindent letarol. 0 verset Írni magáér’ a versér’, Táncolva szökni egy csöpp fény után, Utat találni, mely száz helyt is eltér, És egy irányba’ haladni csupán; Hatolni néma, sűrű rengetegbe, Hahó! Hahó! És fát dönteni egyre, Hogy rím pattogjon a fejszénk nyomán, És hallgatni a csákánytól zenét: Gyönyörnek ez magában is elég. Valóságos pompa! Kilátás Bécs legszebb parkjára, mely bővelkedik tavak, szigetek, hidak, barlangok, hattyúk, vízesések, szökőkutakban. 200 szoba, 1-töl 8 koronáig, kiszolgálás és villamos világítás beleértve. Átmeneti és minden nagyobb elszállásolások megegyezés szerint, A Schneeberg Aspangbahnhofnál. Szembe a Staatsbalwhoffal, AfSenallal ís a SMbahflboMal. Landstrasse-Gürtel 27. Telefon ga6a.
