Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)

1909-08-13 / 183. szám

XLI. évfolyam.

Szatmár, 1909. augusztus hó 13., péntek.

183 szám,

SZAMOS

FfrCOBTMBW POLIT1H AI HAfaAg.

______________'

Előfizetési d

ij :

Helyben: 1 évre 12 K. */j évre 6 K, V* évre 3 K, 1 hóra 1 K

VicfSkre:„ 16 8 .. 4...........150

Eg

y s zám ára 4 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107.

Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Hirdetések:

Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér.

Lapunk mai számának főbb cikkei a kővetkezői:

A sah öngyilkos akart lenni. — A fiumei bankrablás. — Véres szerencsétlenség. Munkások a leomlott fal alatt. — Lepüfölt követelés. — A Fehér-ház rejtelmei.

A dolgozó Magyarország.

Kiadták a napokban a jelszót: szokjék hozza az ország előbb a komoly munkához és azután törekedjék a gazdasági önállóságra. Az első dolog a munka s azután következik a politikai követelések kivívása. Aki a dolgok lényegét nem látja, könnyen megszédülhet ettől a jelszótól, a látók azonban csakhamar észreveszik, hogy mindez féligazság, ami valamivel enyhébb a hazugságnál.

A 67-es politikusok akarják 1918-ra — legalább látszólag akarják — a vám- sorompókkal védett önálló vámterületet, de 1911-re nem akarják az önálló magyar jegybankot. Köztudatban él azonban az a hit, hogy abban az esetben, ha 1911-ben nem lesz önálló bank, 1918-ban nem lesz önálió vámterület sem, ra.rt a kettős monarchia teljes gazdasági különválását a pénzügyi önállóságnak kell megelőzni. Aki tehát 1918-ra akarja az önálló vámterületet, annak 1911-re akarnia kell az önálló bankot is.

De még nagyobb az ellenmondás a 67-eseknek abban a kijelentésében, amely védvámos politika nélkül, tisztán csak munkával akarja Magyarországot elsőrendű ipari áliamá tenni. Erre az abszurd kijelentésre egyik neves politikusunk és közgazdászunk a következőképpen nyilatkozott tudósitónk előtt:

A 67-esek szerint nem leszünk képesek az önálló berendezkedést érvényre juttatni és nem leszünk képesek 1918-ban az önálló vámterületre átlépni, ha addig komoly munkával, erős gazdasági politikával az országot meg nem alapozzuk úgy, hogy egyenlő versenytársakként, egyenlő felek gyanánt álljunk szemben Ausztriával.

Ámde azért kell-e Magyarországnak sok pénz, nagy tőke és virágzó ipar, hogy ezekkel, mint gazeasígi eszközökkel megteremthesse az önálló vámterületet, — vagy azért kell-e az önálló vámterület, hogy ez legyen az eszköz a sok pénz, a nagy tőke 8 Magyarország iparának megteremtésére ? Gél-e tehát az önálló vámterület, vagy csak eszköz a cél elérésére ? Mert a sok pénz és a

nagy ipar csak eszköz, az egyedüli cél, a vámsorompók elérésére.

Ez azonban teljesen abszurd logika, mert ha már Magyarország védvámos politika nélkül, tisztán a saját munkájával elsőrendű gazdasági alapot teremthetne, ebben az esetben Magyarországnak éppen úgy nem volna szüksége Auszt riával szemben vámsorompókra, mint ahogy nincs szüksége Angliának a a kontinenssel szemben. Lánccal és kötéllel oda vau kötve a nemzet egy oszlophoz, Ausztriához — és akkor még a 67-esek azt mondják a nemzetnek, dolgozz, szerezz sok pénzt, gyújts nagy tökét, csinálj virágzó ipart, mert amig gazdag nem leszel, addig nem szabadulhatsz meg sem a lánctól, sem a kötéltől, még kevésbé az oszloptól.

Á rendészeti szakbizottságból.

A rendészeti szakbizottság tegnap délelőtt Tankóczy Gyula főkapitány elnöklete alatt tartott ülésében többek közt a Vajay utcából a Pázmán konviktus mellett nyitandó utca kérdését tárgyalta. Berta Károly és Láday József érdekelt telektulajdonosok is jelen voltak a gyűlésen és miután hajlandóknak nyilatkoztak az megnyitási költségek egy részének a viselésére, a bizottság az ügyet pártoló javaslattal terjesztette a tanácshoz,

A németi mocsár fordulóban Dr. HelIVIárta.

A fiatal tanár mosolyogva sétált az osztályba. Tekintete néha-néha rásiklott a lányokra, akik könyveik fölé hajolva tanultak. De legtöbbet egy fekete ruhás karcsú szőke leányra nézett, aki álmodozva ült a helyén.

Negyedéves prepák voltak, akiknek a sok tanulás lekoptatta a fiatalságuk üde zománcát. A céljuktól alig néhány hét választotta el őket és most, a lelkűk mélyén egy kérdés rezgeti át valamennyiöknek.

— Érdemes volt-e átvirrasztani az éj szakákat és meglopni a hajnal rózsaszínű álmait ?

A szőke leány arca elborult:

— Nem — suttogta.

Csöngettek. A lányok felugráltak és karöltve mentek ki a folyosóra. Kezünkben könyv volt. A tanár a teremben maradt és egy leány: Antal Márta.

Dénes László odament hozzá és megfogta a kezét:

— Igen, Márta?

— Igen . . .

— Köszönöm — mondta a férfi.

Lehajolt és megcsókolta Márta remegő kicsi kezét. A tanár kilépett az osztály ajtaján és erre a leányok sikongva, gúnyos mosollyal szaladtak be. De valamennyien meglepedve álltak meg az ajtóban, amikor észrevették, hogy Antal Márta sötét szemében két ragyogó könycsepp ül.

A kacagásuk elnémult és a gúnyos mosoly megfagyott az ajkukon. Márta letörülte a könyeit é3 remegő ajakkal kérdezte :

— Mit néztek rajtam ?

Ezzel megfordult és kisietett a teremből. *

Egy órakor volt vége az előadásnak és Márta gyors léptekkel indult hazafelé. Jó öreg háziasszonya várta szűkös ebéddel.

Az öreg asszonynak feltűnt azonnal Mártának még a rendesnél is sápadtabb arca, kisirt szeme.

— Mi baj Mátrácskám — kérdezte.

— Semmi édes Ilma néni, csak Dénes László megkérte a kezemet és én ma elfogadtam.

— Nos . . . és . . .

— Nem érti ugye Ilma néni, mi azon a sírni való ?

—1 Nem.

A lány ridegen mondta :

— Én nem szeretem Dénes Lászlót és csak azért megyek hozzá, hogy ne legyek falusi iskolába piszkos gyermekek közé eltemetve. Vagy, hogy ne kelljen végigjárnom a nevelőnők kálváriáját.

A lány elhallgatott. Az öreg asszony csodálkozva nézett rá és szomorúan szólt:

— Az én fiatalságom más volt. Nekem nem voltak ilyen gondolataim. Én nem borzadtam a falusi iskola porától és az én időmben ahoz mentek a leányok feleségül, akit szerettek. Az én párom meg fogta a kezemet és azt mondta :

— Ne félj, én ezután veled leszek, ha könnyes lesz a szemed, lecsókolom. Bízzál bennem.

És mentünk beljebb az életbe. Sokat küzdöttünk, sokat szenvedtünk, de — szerettük egymást.

De milyen sors vár magára Mártám, akit nem a szerelem vezet a házasság révébe ? Milyen . . . Milyen . . . Hisz amit maga készül elkövetni, a bűn. Megcsalni, kijátszani egy ember legszebb érzelmét. Márta, hallgasson reám. Ma eljön Dénes

K ávpf ^°bbea^etLhÄ0b^S BENKŐ SÁNDOR s“ítX!!Snc|-^

iXClVol „Mokka keverék“ (igen 1 kg. 4-40 Korona, villany erővel pörkölve.