Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-06 / 177. szám
XLI. évfolyam. Szatmár, 1909. augusztus hó 6., péntek. ■* .x. *5?'' f ■}\ f 11 ■< 177. szám. ■VCWKEUEIV EWttUHJU SfflMP. ELőfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, ‘/2 évre 6 K, 1h évre3K,1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 „ „ 8 ............ 4..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákőczi-utcza 9. szám. tn Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szalmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk rrai számának több cikkei a kivetkezői: Megszökött a zágrábi pör koronatanúja. — Haverda Mária öngyil kossági kisérlete. — Mese a kisértet járásról. — A Lloyd-Express üzelmei. Rágódnak a kutyák. Ilyen cimü vezércikkben esik neki a „Botond Bárdjá“-ban Lahogi Lehel, Hajduvármegye szekulárizációs határozatának. Hogy mindenki megértse, Szatmá- ron jelenik meg „Heti Szemle“ címen ez a lap. Kiadja a „Pázmány-sajtó“ és szerkeszti egy tanár. így kezdi a cikket: „A tollas zsidók faiánk hada . . . ebek módjára készülnek a lakomározáshoz.“ És igy ir: „Különben az ágit ennek a prédára leső hadnak a debreczeni lóküpec és disznókereskedő kupaktanács volt szives megadni és felhívni becses figyelmüket.“ Tovább : „Debreczen bogár után jár.“ És: „Az az ur egy jó! megfizetett közönséges bérenc,“ — már t. i. én, az indítványozó. Azután elnevezi a határozat megteremtőit lókupeceknek, sertéskereskedőknek, szedte-vedte hadnak; idézi, hogy a zsidó bankár egy huncut garast sem ad jó célra, mig a kath. főpapok zsebe nyílt kassza, amelyben mindenki könyökig kaparász. Javasolja, hogy előbb a debreceni főiskola alapjait osszák ki. Fenyeget, hogy csak próbáljunk a kemény dióba beleharapni. Végül gloriafénynyel övezi a nagy 48-as vezért, Apponyit, „aki — mint írja Lehel — méltatlan a ti piszkos toliatokra.“ Minthogy a kuiturember viselkedésének esztétikáját Írásaimban mindig szemem előtt tartom, a reverendás szerkesztő ur, a népnevelő felelős szerkesztő fentebb jelzett keresztyéni szerető szivből jövő szelíd elmélkedéseit nem honorálhatom. Két megjegyzést azonban nem hallgathatok el. Reverendissime! Debreczen nem Hajduvármegye, ugyanis vannak vármegyei és városi törvényhatóságok és ezeknek felirati jógiik van. Debreczen a kérdéses ügyben még ezutáry fog határozni, — amit ott, a szép Szat- máron a kis diákok is tudnak. A megvesztegetést bizonyára a szentséges cikkíró atya végezte, mert az én szegény protestáns, szociálista, szabadgondolkodó, szabadkőműves elvbarátaim nekem egy fülért sem adtak. Reverendissime! A Jézus, az apostolok, az első keresztyének mind zsidók voltak, tehát azokat, akik az egyik nagy világvallást elterjesztették, nem ütni, hanem szeretni kellene és akkor lenne ön igaz keresztény. Nem abban a korban élünk, szent atyám, midőn jobb sorsra érdemes elmék köteteket irtak arról, hogy ha az egér megeszi a szent ostyát, üdvözüi-é ?! De az érdemben való vita embere lévén, aki érvekkel küzd, önnek, kedves páter, amit ön is bizonyára tud, de a közvéleményt magasabb helyről kapja, röviden bebizonyítom, hogy a kathoükus egyház kezében levő vagyon kétségtelen és elidegenithetlen tulajdona a magyar államnak. Mindenekelőtt olvasásra ajánlom Radvánszky Antal zólyomi követnek az 1844. évi országgyűlésen tartott fényes beszédét. Királyaink fizetésnek tekintették a főpapok javadalmait és ismételten megállapították az egyes főpapok legnagyobb jövedelmét, elrendelvén, hogy a megállapított jövedelmen felüli részt egy bizonyos célra kell fizetni. így rendelkezett III. Károly, Mária Terézia, I. Ferencz. Dehát ott van az egész Corpus juris, amelyből ajánlom az 1498. XV., Koldusvilág Olaszországban. Torinóban nem régen egy öreg gonosztevő halt meg, aki úgy látszik iró tehetséggel is meg volt áldva, mert jól megirt és igen érdekes emlékiratot hagyott maga után. A Stema nevű újság részieket közöl az öreg hátrahagyott írásából, a mely érdekes világot ver a kiirthatatlan és rendkívül elterjedt olasz koldus és gonosztevő szövetke- kezetekre. Olaszországban — Írja — a koldusok szervezete nagy és úgy lehetne mondani : mintaszerű. A koldusok között igen sok a gyermekkorban levő. Ha a mezei munka szünetel, vagy kevesebb munkásra van szükség, akkor a koldusügynök bejárja a falvakat és kisgyermekek bérel. A gyermeket megvizsgálják, hogy elégé tud-e szánalmat kelteni és a vizsgálat eredményéhez képest különféle osztályba sorozzák be. ' Egy-egy gyermekért legfölebb tizennyolc fillér bért fizetnek. A gyermek szülőivel szerződést kötnek és ebben a szerződésben mindig próbaidő van kikötve, valamint büntető határozatok arra az esetre, ha a fiú kötelességet nem teljesítené pontossan. De a koldulás céljára nem csak bé relnek, de meg is vásárolnak gyermekeket, Az ár 2—10 korona közt váltakozik. Magát az emlékirat szerzőjét is igy vásárolta meg hat éves korában egy öreg házaspár, a melynek azután hosszú éveken át dolgoznia kellett. A kolduláshoz szükséges fogásokon kívül első sorban a tolvajlásra tanítják meg a gyermeket, föltéve, hogy ilyenféle tehetsége van. Élőbbem munkaadóinak vendégein kell próbát tennie. Ha beválik, fölsza- szabadul és kiküldik az utcára. Kolduláskor a gyermeknek szánalmat keltő arcot kell mutatnia, vagy testi fogyatékosságot tetetnie és szivettépően kell könyörögnie és sírnia Egészen kis gyermekeket, akik még fiatalok a tanításra, kitesznek a hidegre és éheztet- nek, amikor természetesen sírásuk szánalmat kelt a járókelőkben. Ha a hideg és az éhez- tetés nem elég, abkor addig verik a gyereket mig sírva fakad. Egy vállalkozó, a ki egész sereg gyereket használt koldulásra, a szerencsétlenek honaaljába hegyes vasforgáoscsal töltött kis zacskót kötött, úgy, hogy a gyermek, ha könyörögve kinyújtotta a karját, irtózatos fájdalmat érzett és nem mesterkélt jajgaásá- val mindenkit meghatott. A tulajdonképeni koldusszolgálatra legszívesebben beteg gyermeket bérelnek, vagy vásárolnak, hogy már nyomorult külseje is figyelmet keltsen. Ha a kis koldust tolvajját is kiképezték, a szervezet felsőbb osztályába jut, és ettől kezdve nem használják többé koldulásra. Erejét, képességét nem pazarolják többé e mégis szűk keresetre. Most már a koldulás csak eszközül szolgál neki, hogy a járó-kelők közelébe férkőzzék. Megtanul egész sereg szomorú történetet szüleinek nyomorúságáról, a maga nagy bajáról, és mindig azt darálja, hosszú utón át elkisőri az utcán sétálókat, keze ügyesen és észrevétlenül belenyúl a zsebébe és kihalász belőle mindent, Az olasz gonosztevő világban nagyon szívesen alkalmazzák a gyermeket kémnek és utó állónak Mivel a szegény ember gyermeke Olaszországban amúgy is mindég az utcán tölti az idejét, feltűnés nélkül nagy területet kikémlelhet, hogy nincs-e a közelben rendőr és megbízóinak észrévétlenül hirt adhat. Egészen különös szolgálatra használta két gyermekét egy torinói öreg asszony. Ez az asszony a házasságtörés fölfedezésével foglalkozott. Ha a megcsalt férj bizonyítékot akart, fölkereste az asszonyt, aki elsőbben is kikutatta a szerelmes pár rejtekhelyét, azután a gyermekeit becsempészte a szobába, ahol a szerelmes pár találkozott, a gyermekek elrejtőzködtek a szekrényben, elbújtak az ágy alá és a bíróság előtt hitelos vallomást tettek mindarról, amit láttak és hallottak. A kis koldus csemeték felnőve, ritka ügyes, elszánt és gyakorlott gonosztevőkké válnak. S ez a kiapadhatatlan forrás is egyik oka, hogy miért nem lehet véget vetni az olasz bűnszövetkezetek, a kamotta, maffia garázdálkodásának.
