Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-05 / 176. szám
Szaltnár, 1909. augusztus hé 5., csűrtök. 176, szán. Y XLI. óvfilyti. FSJGCÍETM2* FMÄMIS. SAWLAP^ Előfizetési díj: Helyben: 1 évre 12 K. '/a évre 8 K. */. évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. 16 „ „8............. 4 ...........150 Eg y szán ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között mieden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk irai számának főbb ckkei a kivetkező;: Népgyülés az önálló bank mellett. — Egy kis diák öngyilkossága. — Öngyilkos ügyvéd. — Elrabolt kis leány. — Gyilkolt a pálinka. — A béres bosszúja. Levágta a haragosa fülét. — A napszurás áldozata. Nem úgy van már. Valamikor a népek a földhöz vágták magukat alázatosságukban, ha a királyukról volt szó, vagy arról a fejedelemről, akivel barátságban voltak. Ha látogatóba jött a fejedelmi vendég, szörnyű nagy volt a megalázkodás. S ma mit látunk ? Az angol király a brit vizeken fogadja vendégét, az orosz cárt. Ünnepli és ünnepelteti ugyan, de annyira nem mer menni az ünneplésben, hogy a fővárosába is meghivná. Ugyanigy van Fallióres is, aki Cherbourgban látta vendégül az orosz cárt. Faliiéres sem merte rneginvitálni A boldog pár. Irta : Nagy Endre. (Folytatás és vége.) . . . Egy vasárnapon elhatároztatott, hogy közös kirándulást, tesznek a szőlőbe. Négyen lesznek a szőlőben : a mama, leánya, a vőlegény és Churgai ur. Berger ur, amikor őt is meg akarták nyerni a kirándulás eszméjének, ridegen mondta: — Még munkaszünetkor is szaladgáljak. Ha akarok enni szőlőt, lehozatok magamnak és eszem. A vőlegény titokban szintén e véleményen volt, de nem mert nyilatkozni. Elhatározta azonban, ha majd megházasodik, ő sem fog megmászni egy magas hegyet néhány fürt szőlőért. Úgy esett, hogy Csurgai ur ment a Sára oldalán, mig a vőlegény Bergernó mellé került. A mama ugyanis jóval lasab- ban lépdelt és a vőlegény őrült, hogy nem kell megerőltetnie a lábait. Csurgai ur sem volt valami friss, bárha sok volt benne az igyekezet. De leplezni tudta a fáradságát. Ilyenkor megállóit, mintha túláradó érzések törtek volna őfelségét, a minden oroszok cárját, hogy tisztelje meg Párist. Különösen az angolok azok, akik cseppet sem szégyenük kifejezésre juttatni azt, hogy akkor szeretnék látni az orosz uralkodót, mikor a hátuk közepét. Nem mintha rosszindulattal volnának iránta, nem kívánnak neki semmit, se erőt, se egészséget. Ellenben nyilvánosan megtartott gyűléseken határozati javaslatokban hangsúlyoztak, hogy szivesen látják, ha otthon marad a cár imádott népe körében, mert nekik ugyan nem kell. Azt hihetné valaki, hogy ilyen öntudatra csak nagy és hatalmas népek játhatnak, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen erő lakik bennük és erejük tudatában mernek is valamit. Tévedés. Kis népek is kezdenek öntudatra ébredni. Éppen a mai napon olvasható egy igen nevezetes hir. Szerbiában egy biró bírói ítélet keretében kimondotta, hogy Péter király rosszul nevelte a fiát, a Györgyét. Ha pedig mulasztásokat követett el, amikor nevelte, akkor ne csodálkozzék azon, ha uíat a szivébe, kezével végigsimitotta méltóságteljes izzadt homlokát és szavaló hangon mondta : — Ah, milyen szép a szabad természet ! Milyen fönséges látvány az, amely szemeink elé tárul ! A kilátás valóban szép volt onuan a magasból. Még jóval magasabban jártak a várhegynél, amelynek romjaiba beláttak felülről. Lvnn, a hegy tövében pedig a Tisza kanyargott tiszta ezüst fehéren. Mikor fölértek a szőlőbe, Bargerné és a vőlegény fáradtan ültek le a borház árnyékába. De Csurgai ur összefonta karjait és hosszasan, megrengve nézett Sárára. — Miért nem lett ön művésznő ? Kegyedet az ég is arra teremtette. Sára elpirult, mert bárha tagadni szerette volna, titkos, rejtegetett álmaiba döftek e szavak. Mosolyogva mondta'. — Ön úgy gondolta Csurgai ur, hogy én . . . én . . . ezzel a termettel . . , — Szilfidi termet! Ilyen lehetett Lili, midőn szerelemittasan borult az ő trombitása keblére! Sára lenunyta a szemeit. Sóhajtva re- begte: a a sajtó orgánumai ezt szóvá teszik. S nem is engedte a biró, hogy azt a lapot, amely ezt szóvá tette, beszüntessék. Ki merte mondani, hogy a trónörökösök és királyi hercegek nevelése nem magánügy, hanem az ország ügye és ebbe a népeknek beleszólása van. így hát nagy országok és kis országok népei egyformán öntudatra ébrednek. Csak éppen nálunk maradt miyden úgy, mint régen. Itt még nem változott semmi. Itt még elvernék a port azokon, akik tiltakoznának valamely fejedelmi látogatás ellen. Legalább is a sorompók elé állítanák és móresre tanítanák. TÁVIRATOK — Saját tudósítónktól. — Népgyülés az önálló bank mellett. Budapest, aug. 4. Már hetekkel ezelőtt megírtuk, hogy a negyvennyolcas párt azon tagjai, kik az — A Lili ... Ez az én kedvenc darabom ! Ezt minden esztendőben megnézem, ha színészek jönnek hozzánk . . . Tudok is belőle nótákat. — Hogyan? ön énekel? Talán a kettőst, is tudja belőle. Dalosuk ei együtt! Csurgai ur hevesen összeszoritotta a két öklét, úgy esdekelt, Sára boldog ijedtséggel tiltakozott: — Dalolni önnek . . . Nem, nem, az lehetetlen volna. Én nem is tanultam énekelni — Annál szebb. Ah, itt a szabad természet ölében, e lombkoszoruzta völgyben ! . . . Igen, igen, ón már rég gondoltam arra, hogy kegyedben müvészlélek lakik. Nos, kezdjük e! tehát. Sára félénken nézett az anyjára és zavartau huzigálta a szoknyáját. Csurgai ur pedig egy-kettőt köhintve, féllábával előre lépve, elkezdte kissé rekedt hangon, de mély érzelemmel: „Oh hányszor nem jutott eszembe, A tábor csöndes éjein . . Sára bizonytalan hangon vágott bele, kissé korábban is, mint kellett velna, kissé el is térve az eredeti melódiától, amelyet a poótikus Hervó álmodott meg. Csurgai
