Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-24 / 166. szám

iNjCClOTIilSM POOlMAl MAPIIiAJP. Előfizetési dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések: Helyben: 1 évre 12 K, */s évre 6 K. >/« évre 3 K, 1 hóra 1 K Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­Vidékre:.. .. 16 „ „ 8 .. ,. .. 4.. Egy szám ára 4 fitter. .. 1 50 Mindennemű dijak Szntináron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk irai számának főbb cikkei a következő.;: A főrendiház ülése. — A politika kulisszái mögül. — Egy vonat bal­esete. — Egy altábornagy halála.— Életunt aratólegény. — Öngyilkos pintérmester. — Kiesett a vonatból. — Betörés a korcsmába. — Meg­büntetett magyarfalók. A politika kulisszái mögül. A Wekerle-kormány örökéletü akar lenni. A második kinevezését julius kilencedikén csak azzal a föltétellel vá- lalta, hogy szeptemberben, még a par­lament összeülése előtt iemét lemond. Ki is jelentette úgy hiteles kormány- nyilatkozatban, mint Wekerle bemutat­kozó beszédében, hogy — bár a kor­mány tagjai között, a bankkérdést ki­véve, teljes az egyetértés — éppen ezen átmenetileg ideiglenes jellegénél fogva nem érzi magát jogosítottnak a törvényhozás munkájának vezetésére. Erre az indokolásra határozta el a kép­viselőház, hogy üléseit szeptember hó huszonnyolcadikéig elnapolja s a poli­tikusok abban a tudatban oszlottak szét, hogy szeptember közepén a kor­mányválság ismét aktuális lesz. A kor­Skicc. Irta: Jávor Bella. Ma kint voltam a szántóföldeken. Na­gyon meleg volt; csak parányi helyet vont árnyékba egy terebélyes vadkörtefa' lombja. Alája ültem, igen kellemes, hüs hely- Frissen kaszált széna pompás szagával csapdosott köröttem a szél. Előveltem a magammal hozott könyvet s olvasni kezdtem. Tulajdon­képpen azért jöttem ki, hogy a földmunká­sokra ügyeljek : ne lopják a napot a léhák. S csodálatos. Oda se nézek, mégis olyan szapora a munkájuk, mintha korbácscsal állanék mögöttük. S én olvasom, nem, lehellem magamba Heine csodás költeményeinek’szentséges áhi- tatát. S úgy érzem, mintha az ő korában élnék s nekem is lenne valamelyes közöm hozzá. S engem is betölt első szerelmének romantikus illata. Fölnéztem; egy asszony állt előttem. Épp fölemelte kis háromesztendős lánykája ingét, hogy a gyerek testét megmutassa ne­kem. Azt mondta lázas és sokat sir, nem mány azonban máskép gondolkozik. Wekerle Sándor, gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, akik már egy­szer megcsinálták azt a tréfát, hogy a nemzetnek és a királynak tett Ígéretet (az általános, titkos és egyenlő szava­zati jogot illetőleg) nem tartották meg, most ismét azon mesterkednek, hogy a választói reform mégis esek az ő szájuk ize szerint, a pluralitás elvén, valósittassék meg. Ezt a sötét tervet a legjellegzete­sebben az a mesterkedés mutatja, ame­lyet most folytat Wekerle Sándor mi­niszterelnök a delegációk összehívása körül. Különösen kitűnik pedig a cél­zat, ha visszaemlékezünk arra, hogy Wekerle közvetlenül az április huszon- negyediki lemondás előtt rendeletet adott ki a költségvetési tervezetek ösz- szeállitása tárgyában és elrendelte, hogy az alsóbb hatóságok- julius tizedikéig terjesszék föl szükségleteik összeállítá­sát. Julius tizedikén Wekerle valóban ismét miniszterelnök volt, bár átmene­tileg ideiglenes jelleggel s igy volt joga átvenni a költségvetésre vonatkozó fel- terjesztéseket. Most a miniszterelnök ugyanezt a taktikát akarja követni a közös költség- vetésnél is. Abban reménykedik, hogy a kabalája most is be fog válni és ha dolgozhat tőle. Megvizsgálom a kisleányt, ujjakkal tapogatom ütőereét s fülemet ki­csiny mellére tapasztom. — Ne búsuljon jó asszony; vigye haza fektesse le és takarja be jó melegen. Azt hiszem, egy kis himlő lesz az egész. Ugye, hallott már valamit a himlőről ? A iámbor asszony kész rá megesküdni, hogy sose hallott róla. — Nagy baj nem lesz belőle. Gyere ide kislányom. A gyerek meleg szeretetet gyanit bennem parányi ösztön leikével s felém tipeg. Neki adom hazulról hozott vajas szeletkémet s valami belső kényszernek engedve, megcsó­kolom kis beteg ajkát. Az asszony olyan boldog; meg akarja csókolni a kezemet, én persze leltiltom, hogy: nem vagyok papné. A munkások közül kiválik egy ember és felém tart. — Na, gondolom magamban — nem tanácsos ezekhez túlságos jónak mutatkozni; most majd mindnek lesz valami baja, hogy hazarnehessek. Az öreg ember fé­lénken néz rám, azután megkérdi, ha nem-e láttam a vizes korsóját, nagyon szomjas. most kimondja, hogy szeptember havában megkezdi a tárgyalásokat a közös költ­ségvetés megállapítását illetőleg, akkor csakugyan miniszterelnök lesz még akkor is. A taktikája pedig az, hogy állandó érintkezésben lévén gróf Andrássy Gyu­lával és gróf Apponyi Alberttel a bank- kérdés megkerülésével olyan kibontako­zási tervet csinál, amelynek alapján az alkotmánypárthoz átragadni óhajtják a függetlenségi pártnak úgynevezett mérté- keltebb részét és igy negyvennyolcas alkotmánypárt néven megcsinálják a fúziót. Gróf Apponyira vár a föladat, hogy Kossuth Ferencet ennek a tervnek megnyerje. Wekerle pedig már a delegációk összehívásán és a költségvetés megálla­pításán gondolkodik, bízván abban, hogy a függetlenségi párt nem fogja meg­akadályozni tervének megvalósítását. Most azonban a kabalája csődöt fog mondani, mert sem Kossuth Ferenc, sem a függetlenségi párt nem engednek a függetlenségi elvekből és a kibontako­zásnak olyan módja, amely nem az önálló magyar jegybanknak 1911-re való fölállításán alapul, egyáltalában nem számíthat többségre. IKgf* Előfizetéseket kérjük megújítani! — De igen. Ide tettem magam mellé a fa alá, hogy hidegen maradjon. Hát minek teszi ki a napra, hisz ha meleg, nem oltja a szomjáf. — Eddig mindig odatettem, az árnyé­kosra, de az urfi e dobta onnat és megpa­rancsolta, hogy a napra tegyem. — Én meg kérem magát bátya, hogy ezentúl mindég a fa alá tegye. Az urfinak elhúzom én a nótáját, nem dobja többször. Ne féljen ! Hát nem borzasztó ? Az öreg ember is kezet akart csókolni! Összeszidtam, hogy nem szégyeli magát öreg ember létére kis lányok kezét Erre aztán nagy szégyenkezve elsompolygott. — Hisz ez egész kis királyság I Nem is olyan rossz itt lenni. Az embernek annyi haszna van, hogy megismeri a nép egyszerű gyermekeit és tanulmányozhatja bajaikat is, gondoltam, mialatt az égen úszkáló bárány­felhőket néztem. S minél tovább néztem, annál élén­kebben bontakozott ki előttem egy kép. Képzelődő lelkem odafestett az apró felhők Bútor vásárlók szives figyelmébe ajánlom Kazinezy-utca 6. szám, alatt levő dús választékkal felszerelt butorraktáramat, hol teljes háló szoba, ebédlő és salon berende­zések a legjutányosabb árban kaphatók. Tisztelettel Goldstein Abrahám — bútorkereskedő. ------

Next

/
Oldalképek
Tartalom