Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-31 / 172. szám

XU. ívfolyti.

Szafnár, 1909. Julius hó 31., szombat.

172. szám.

d J '

Előfizetési dij:

Melyben: 1 évrs 12 K, * */j évre 6 K, V. évre3K,1 hóra 1 K

Vidékre:„ 16 „8

.......... 4.. „ .. 150

Eg

y szám ára 4 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákóézi-utcza 9. s*ám. m Telefonszám: 107.

Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Hirdetések?

Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl- tetnek. — Az apróhirdetések között nflwden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér.

Lapunk mai számának főbb cikkel a kivetkező:

Meghiúsult rablás a Csokonay utcában. — Az ácsmester és az orvos párbaja. — Román nemzetiségi gyűlés N.-Somkuton. — 8 éves gyilkos. — Aki vasvillával fizet. — A fürdés áldozatai. — Nagy tűzvész a fővárosban. — A község szemeiét- tára kirabolt üzlet.

Wekerle levele.

Odakünn a földeken gyöngyöző homlokkal gondolkodik a földmives az adóreformról meg a progresszív adózásról, ha ugyan gondolkodik erről és nem azt szidja, aki egyenesen kitalálta az adózást. Benn a városban kereskedő és iparos üres üzletekben és műhelyekben tópelődik a mindennapi megélhetési gondok közepette, hogy milyen csapásokat hoz a holnap, amikor Wekerle Sándor úgy is, mint pénzügyminiszter, rendeieteket adott az ország vármegyéihez és pénzügyigazgatóságaihoz, hogy neki kell fordulni az adóhátralékok és esedékes adók behajtásának, mert üres az állam kasszája, a milliós beruházások nem várhatnak, továbbá a

Árulás.

(Maurice Leblanc.)

Éppen a színházba készültek. Louise így szólt urához :

— Légy szives egyedül menni, Marcel, egy kissé fáradt vagyok.

Nem szívesen egyezett bele, de a helyek meg lóvén váltva, mégis csak elment. Rossz kedvében mindent rossznak talált: a darabot, a színészeket, támlásszéüót. A második felvonás után nem bírta ki tovább. Kocsiba ült. ..

Kedve kerekedett gyalogolni. Leszabott s lakása felé indult. Vidáman szedte lábát. Boldog volt, hogy meglepheti Louise-t. Any- nyira szerették egymást!

Amint halkan belépett, a nagy előcsarnok végén egy férfi árnyékát pillantotta meg, amely az ebédlőben tűnt el.

Eleinte tolvajra gondolt s legyőzve ijedtségét, üldözőbe vette.

Az illető egyén már a kerthez ért. Marcel megdöbbenve látta, hogy egy magányos utcára nyíló kis ajtóban inasa, Édouard várakozik lámpással kezében.

Ekkor Marcel megértette felesége árulását !

A fájdalomtól őrülten volt még annyi lélekjelenléte, hogy elbújjék, a mikor az inas visszatért. Magára maradva, az ajtóhoz rokatonaság, anexió költségei s a delegáció őszi ülésén utólagosan megszavazandó dolgokra tömérdek pénzt kell költeni.

Sok tragikum, sok fájdalmas, eredménynélküli vesződség sir ebben a pár szóban. A história tejjel és mézzel folyó Kánaánról tud, egy dúsan, aranynyal fölbarázdált országról, és mi, ahogy esténkint letöröljük homlokunkról a verejtéket, nem látunk mást, mint szegénységet. Lassan pusztulnak el az energiák, sorjában sorvad el a dolgozó milliók minden munkabírása. Egy evangélium él a vágyakban: a pénz utáni tisztes éhség.

Mert disztingváljunk. A szédítő lendületeknek mindig idegen föld volt a magyar föld. Itt nem tudtak gyökeret verni a nagyobb stílben kivitt méretek, az erős középszerűség beleette magát az akaratokba és itt mindenki élni akar. Egy-egy erős főt megcsapnak olykor a nyugati stílek, néha-néha magyar vállalkozás is kevesli azt a keskenytávu vágányt, amelyen baktat előre lomhán, egykedvűen a hazai közgazdaság. De itt csak kivételes egyéniségeknek jut szerep; a szürke, a nagy milliók nem keresik a holnaputánt.

hant. Nála volt a kulcsa. Ujjai annyira remegtek, hogy alig tudta a zárba illeszteni.

Künn senki I

Átszáguldott a szomszéd utcákon, senki 1

Ez a futás megnyugtatta. Érezte, hogy lesz ereje higgadtan megfenyíteni a vétkest.

Feleségéhez ment. Louise aludt Ez kihozta sodrából. Egyébiránt tudta, hogy csak ezinleli az alvást. S mégis, ez a csend lerombolta ünnepélyes és tragikus megérkezésének hatását.

Közeledett. Látására dühre gerjedt. Gyilkolási vágy kisértette.

Vájjon mire gondolt? Mert nem aludt, biztosan tudta. Színlelte az alvást, nehogy ő csókjaival untassa.

Undort érzett. Csak egy vágya volt : ebből a szobából távozni. Kiment.

Idegei lecsillapodtak, de érezte, hogy élete végleg szétzuzódott. S hajnalig zokogott.

*

A reggelinél találkoztak. Marcel beszélni akart, de Louise megelőzte:

— Miért aludtál egyedül?

Arca és hangja, méla őszintesége zavarba ejtette. Milyen színésznő! így hebegett :

— Pihentél... Nem akartalak felriasztani . . .

— Igaz, feleié, oly fáradt voltam I

Beérik a holnappal, csak azt ne gyötörje azután el a bizonytalanság.

S mégis minden kisértés, minden vágyakozás: a pénz. Az a kevés, ami nincs meg. Ami ott él a százezrek vesződségében és nap-nap után egyre vadabbul tépi meg a munkakedvünket. Ami űrt üt a közgazdaság egységén, ami útját állja a merészebb ívben való fejlődésnek. S ahonnan sarjad minden szegénységünk.

A kenyér drága, a hús drága, az élelmiszereket kivétel nélkül nagy pénzért kell megszerezni, az agrárius tábor gondoskodik róla, hogy az általános drágaság valamiképpen ne csökkenjen, a román és a szerb búza, meg a szerb vágómarha beözönlése elé mindenféle akadályokat gördítenek, az ipar és kereskedelem nem lábalt ki a régi betegségekből, sőt uj intézményekkel sújtják és ha százszor elcsépelték is, de azért tán még sohasem volt olyan nagyon igaz a frázis: koldusszegény ez az ország.

S éppen most jön a bizalmas rendjelet, melylyel a kormány a fölgyülemlett adótartozásokat sürgősen akarja behajtani. Az indokot akceptáljuk: a pénz kell. Olyan kiadásokon ment és megy át a magyar államiság, hogy

Úgy tetszett neki, mintha gúnyt űzne belőle. De gyanúja nem izgatta fel. Vájjon, tréfált volna, ha bűne felfedeztetéséről tudott volna? S egyszerre csak, e tudatlanság, a szerető kilétének bizonytalansága miatt, érezte, hogy sohasem fog beszélni róla.

Gyávaságát önönmagaval szemben mentegetve, igy szólt keményen:

— Egyébiránt, ezentúl különválunk.

— Különválunk ? Csak nem beszélsz komolyan, Marcel ?

— A lehető legkomolyabban. Már rég ideje volt.

Tűrhetetlen hét kezdete volt ez. Pár nap alatt minden megváltozott. Marcel kegyetlen, halgatag, igaszságlalan, indulatos lett. Féltékenysége folytonos gonoszságokra, gyötrésekre ragadta. Néha el sem engedte hazulról. Máskor, a midőn hazajött, tórájaként vallatta ki, holléte felől. Mindenkit gyanúsított. Hátha vetélytársával fog kezet 1 Talán éppen legjobb barátja az áruló. Mindenkivel összeveszett. A ház üres lett. Nem fogadtak többé senkit.

Külön szobában hált. Sohasem ölelte meg Louise-t. Soha egy nyájas szót nem intézett hozzá. Hetekig el voltak beszélgetés nélkül. De fájdalma hathatósabb bosszúra terelte lelkét. Szeretőket tartott tüntetőleg s megfizette őket, hogy Írjanak neki leveleket, amelyeket ide-oda hányt el. Sokat éjszakáBútor vásárlók

szives figyelmébe ajánlom Kazinezy-utoa 6. szám alatt levő dús választékkal felszerelt butorraktáramal, hol teljes háló szoba, ebédlő és salon berendezések a legjutányosabb Urban kaphatók.

Tisztelettel

Goldstein Ábrahám

—— bútorkereskedő. -------