Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-31 / 172. szám

XU. ívfolyti. Szafnár, 1909. Julius hó 31., szombat. 172. szám. d J ' Előfizetési dij: Melyben: 1 évrs 12 K, * */j évre 6 K, V. évre3K,1 hóra 1 K Vidékre:„ 16 „8 .......... 4.. „ .. 150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóézi-utcza 9. s*ám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések? Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl- tetnek. — Az apróhirdetések között nflwden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkel a kivetkező: Meghiúsult rablás a Csokonay utcá­ban. — Az ácsmester és az orvos párbaja. — Román nemzetiségi gyűlés N.-Somkuton. — 8 éves gyil­kos. — Aki vasvillával fizet. — A fürdés áldozatai. — Nagy tűzvész a fővárosban. — A község szemeiét- tára kirabolt üzlet. Wekerle levele. Odakünn a földeken gyöngyöző homlokkal gondolkodik a földmives az adóreformról meg a progresszív adó­zásról, ha ugyan gondolkodik erről és nem azt szidja, aki egyenesen kitalálta az adózást. Benn a városban kereskedő és iparos üres üzletekben és műhelyek­ben tópelődik a mindennapi megélhetési gondok közepette, hogy milyen csapá­sokat hoz a holnap, amikor Wekerle Sándor úgy is, mint pénzügyminiszter, rendeieteket adott az ország várme­gyéihez és pénzügyigazgatóságaihoz, hogy neki kell fordulni az adóhátralé­kok és esedékes adók behajtásának, mert üres az állam kasszája, a milliós beruházások nem várhatnak, továbbá a Árulás. (Maurice Leblanc.) Éppen a színházba készültek. Louise így szólt urához : — Légy szives egyedül menni, Marcel, egy kissé fáradt vagyok. Nem szívesen egyezett bele, de a helyek meg lóvén váltva, mégis csak elment. Rossz kedvében mindent rossznak talált: a darabot, a színészeket, támlásszéüót. A második fel­vonás után nem bírta ki tovább. Kocsiba ült. .. Kedve kerekedett gyalogolni. Leszabott s lakása felé indult. Vidáman szedte lábát. Boldog volt, hogy meglepheti Louise-t. Any- nyira szerették egymást! Amint halkan belépett, a nagy elő­csarnok végén egy férfi árnyékát pillantotta meg, amely az ebédlőben tűnt el. Eleinte tolvajra gondolt s legyőzve ijedtségét, üldözőbe vette. Az illető egyén már a kerthez ért. Marcel megdöbbenve látta, hogy egy magá­nyos utcára nyíló kis ajtóban inasa, Édouard várakozik lámpással kezében. Ekkor Marcel megértette felesége áru­lását ! A fájdalomtól őrülten volt még annyi lélekjelenléte, hogy elbújjék, a mikor az inas visszatért. Magára maradva, az ajtóhoz ro­katonaság, anexió költségei s a dele­gáció őszi ülésén utólagosan megszava­zandó dolgokra tömérdek pénzt kell költeni. Sok tragikum, sok fájdalmas, ered­ménynélküli vesződség sir ebben a pár szóban. A história tejjel és mézzel folyó Kánaánról tud, egy dúsan, arany­nyal fölbarázdált országról, és mi, ahogy esténkint letöröljük homlokunk­ról a verejtéket, nem látunk mást, mint szegénységet. Lassan pusztulnak el az energiák, sorjában sorvad el a dolgozó milliók minden munkabírása. Egy evangélium él a vágyakban: a pénz utáni tisztes éhség. Mert disztingváljunk. A szédítő lendületeknek mindig idegen föld volt a magyar föld. Itt nem tudtak gyöke­ret verni a nagyobb stílben kivitt mé­retek, az erős középszerűség beleette magát az akaratokba és itt mindenki élni akar. Egy-egy erős főt megcsap­nak olykor a nyugati stílek, néha-néha magyar vállalkozás is kevesli azt a keskenytávu vágányt, amelyen baktat előre lomhán, egykedvűen a hazai köz­gazdaság. De itt csak kivételes egyé­niségeknek jut szerep; a szürke, a nagy milliók nem keresik a holnaputánt. hant. Nála volt a kulcsa. Ujjai annyira re­megtek, hogy alig tudta a zárba illeszteni. Künn senki I Átszáguldott a szomszéd utcákon, senki 1 Ez a futás megnyugtatta. Érezte, hogy lesz ereje higgadtan megfenyíteni a vétkest. Feleségéhez ment. Louise aludt Ez ki­hozta sodrából. Egyébiránt tudta, hogy csak ezinleli az alvást. S mégis, ez a csend le­rombolta ünnepélyes és tragikus megérke­zésének hatását. Közeledett. Látására dühre gerjedt. Gyilkolási vágy kisértette. Vájjon mire gondolt? Mert nem aludt, biztosan tudta. Színlelte az alvást, nehogy ő csókjaival untassa. Undort érzett. Csak egy vágya volt : ebből a szobából távozni. Kiment. Idegei lecsillapodtak, de érezte, hogy élete végleg szétzuzódott. S hajnalig zo­kogott. * A reggelinél találkoztak. Marcel be­szélni akart, de Louise megelőzte: — Miért aludtál egyedül? Arca és hangja, méla őszintesége za­varba ejtette. Milyen színésznő! így he­begett : — Pihentél... Nem akartalak fel­riasztani . . . — Igaz, feleié, oly fáradt voltam I Beérik a holnappal, csak azt ne gyö­törje azután el a bizonytalanság. S mégis minden kisértés, minden vágyakozás: a pénz. Az a kevés, ami nincs meg. Ami ott él a százezrek vesződségében és nap-nap után egyre vadabbul tépi meg a munkakedvünket. Ami űrt üt a közgazdaság egységén, ami útját állja a merészebb ívben való fejlődésnek. S ahonnan sarjad minden szegénységünk. A kenyér drága, a hús drága, az élelmiszereket kivétel nélkül nagy pén­zért kell megszerezni, az agrárius tábor gondoskodik róla, hogy az általános drágaság valamiképpen ne csökkenjen, a román és a szerb búza, meg a szerb vágómarha beözönlése elé mindenféle akadályokat gördítenek, az ipar és ke­reskedelem nem lábalt ki a régi beteg­ségekből, sőt uj intézményekkel sújtják és ha százszor elcsépelték is, de azért tán még sohasem volt olyan nagyon igaz a frázis: koldusszegény ez az ország. S éppen most jön a bizalmas ren­djelet, melylyel a kormány a fölgyü­lemlett adótartozásokat sürgősen akarja behajtani. Az indokot akceptáljuk: a pénz kell. Olyan kiadásokon ment és megy át a magyar államiság, hogy Úgy tetszett neki, mintha gúnyt űzne belőle. De gyanúja nem izgatta fel. Vájjon, tréfált volna, ha bűne felfedeztetéséről tu­dott volna? S egyszerre csak, e tudatlan­ság, a szerető kilétének bizonytalansága miatt, érezte, hogy sohasem fog beszélni róla. Gyávaságát önönmagaval szemben mentegetve, igy szólt keményen: — Egyébiránt, ezentúl különválunk. — Különválunk ? Csak nem beszélsz komolyan, Marcel ? — A lehető legkomolyabban. Már rég ideje volt. Tűrhetetlen hét kezdete volt ez. Pár nap alatt minden megváltozott. Marcel ke­gyetlen, halgatag, igaszságlalan, indulatos lett. Féltékenysége folytonos gonoszságokra, gyötrésekre ragadta. Néha el sem engedte hazulról. Máskor, a midőn hazajött, tórája­ként vallatta ki, holléte felől. Mindenkit gyanúsított. Hátha vetélytársával fog ke­zet 1 Talán éppen legjobb barátja az áruló. Mindenkivel összeveszett. A ház üres lett. Nem fogadtak többé senkit. Külön szobában hált. Sohasem ölelte meg Louise-t. Soha egy nyájas szót nem intézett hozzá. Hetekig el voltak beszélgetés nélkül. De fájdalma hathatósabb bosszúra terelte lelkét. Szeretőket tartott tüntetőleg s megfizette őket, hogy Írjanak neki leveleket, amelyeket ide-oda hányt el. Sokat éjszaká­Bútor vásárlók szives figyelmébe ajánlom Kazinezy-utoa 6. szám alatt levő dús választékkal felszerelt butorraktáramal, hol teljes háló szoba, ebédlő és salon berende­zések a legjutányosabb Urban kaphatók. Tisztelettel Goldstein Ábrahám —— bútorkereskedő. -------

Next

/
Oldalképek
Tartalom