Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-30 / 171. szám

2. oldal. SZAMOS (1109. jiiliu« BO.) 171-ik szám. három év alatt, mint azelőtt soha. Egyedül gépsegélyekre kereken 3,300,000 koronát fordítottak. Sokkal nagyobb ará­nyokban jelentkeznek ezek természetesen a gyáriparban, melyben a nagy arányok- kifejlesztett állami üzemek nélkül ezen három évi idő alatt kereken 85 millió korona befektetéssel létesültek, illetve kibővültek a gyárak. Kereskedelem. Majd kereskedelemre tért át az államtitkár beszédében. Valami nagyobb- szabásu alkotásokra ezen a téren — mondta — sajnos nem utalhat. Sőt ami történt, ez irányban, annak egy részt is maga ellen irányítottnak véli a keres­kedő osztály. Jeggal-e, vagy nem, itt nem kutatja, de a mennyire a leghatá­rozottabban állítja, hogy a kormánnyal szemben teljesen jogtalan a kereskede­lem ellenséges vádja ugyanoly őszinte­séggel megvallja, hogy a törvényhozás tekintélyes része nem |mondható valami nagy kereskedelembarát érzelműnek. A mértékekről ezek használatáról és ellenőrzésérül, vagy a külkereskedel­mi statisztikáról, vagy a csekkről szóló törvények bizonyára nem mondhatók kereskedelemellenesnek. Ellenben a ke­reskedelmi üzletek átruházásáról és a végrehajtási eljárásról szóló törvény mó­dosításáról alkotott törvények azok, me­lyeket a kereskedő osztály egy része maga ellen irányítottnak tekint. A tisz­tességtelen versenyről szóló törvényja­vaslat alkotmányos tárgyalásra szintén készen áll. Közlekedés. — Soci álpolitika. Sorra kerül ezután a közlekedés és a szociálpolitika. A vizi beruházások ismertetését a vasutak ügye követte. Hemcsak az államvasutakról szólott, ha­nem a többiről is. Kiemelte, hogy egész Az utolsó randevú. — Irta: Kiss Endre. — Magára gondolok, Jolánka édes, amikor ezeket a sorokat i,irom. Rágondolok a sötét hajára, a fehér arcára, a rózsaszínű mosoly­gására és a szivárványszínű lelkére. Magára gondolok és az én szegény barátomra, a kinek maga volt az élete és maga lett a halála. Talán ideálja, talán szeretője volt maga a fiúnak. Remélem, hogy mindakettő. Tudni nem tudom, mert ő nem tartozott azok közé az emberek közé, akik kedves kötelességüknek tartják az egész világnak tudomására hozni, ha egy-egy hóditási kísér­letük sikerül. Annyit tudok csak, hogy min­den vasárnap délután találkoztak együtt a Muzeum-kertben és hogy olyankor mindaket- ten nagyon boldogok voltak, mert nem kel­lett közönyös emberekkel közönyös dol­gokról beszélniük, mint egész héten át, mert láthatták egymásnak az arcát és hall­gathatták egymásnak a hangját. Hogy ilyenkor boldogok voltak, azt tudom, mert egyszer láttam is. Láttam kü­lönösen a maga sugárzó arcán, Jolánka és akkor azt hittem, hogy az örök szerelem glóriáját látom ragyogni a homloka körül. Akkor volt ez, mikor a Muzeum kertben találkozva, négyen rándultunk ki együtt a Zugligetbe : maguk ketten, én és nekem egy kis barátnőm, aki engem hűségesen szere­tett, majdnem egy teljes hónapon keresztül. vasútépítésünk történetében ez a három év volt a legtermékenyebb. Külön tesz említést a kassa-oder- bergi vasúton eszközlendő beruházásokra vonatkozó törvény megalkotásáról. Beszélt ezután a vasúti szolgálati rendtartásról, majd hozzátette, hogy a mily liberálisan rendezte a kormány az alkalmazottak jogviszonyait. Megtéve az elengedhetetlenül szük­séges intézkedéseket a forgalom zavar­talan lebonyolításának biztosítására és kielégítve a személyzet összes méltányos igényeit, a kormány legtöbb gondját az államvasutak teljesítőképességének biz­tosítása képezte. E részben a kormány igen nehéz feladat előtt állott. Egyrészről az előbbi években nem eszközöltettek a szükséges beruházások oly mértékben, mint azt a megnövekedett forgalom igényelte vol a, másrészt a forgalom hirtelen oly ará­nyokban növekedett, hogy erre számítást alapítani nem lehetett. Ennek természe­tes következménye volt a sok forgalmi nehézség, a melyet leküzdeni kellett. A kormány tehát a legsürgősebb szükségletek kiegészítésére kért felha­talmazást a törvényhozástól, mely előbb 1907-ben 90.090.000 koronát, majd 1909-ben 202 millió koronát bocsátott beruházásokra rendelkezésére. Csakhogy ezzel csupán a legégetőbb hiányok voltak, illetőleg lesznek pótol­hatók. Ezen állapoton kis részben segíteni fog az államvasutak árutarifájának re­formja, mely az érdekeltséggel egyet­értésben vitetett keresztül, de szemben a több mint 50 millió korowa jövedelem csökkenéssel elenyésző az igy fennálló 16 17 millió korona bevételi többlet, úgy, hogy mélyreható reformokra lesz itt még szükség. Beszédének következő része a kor­Elszorul a szivem, mikor arra gondo­lok, hogy ezt a maguk igazi boldogságát hirtelen megzavarta az Elemér betegsége. Egy régen lappangó, sorvasztó baj támadta meg nagy erővel a szegény fiút. Az arcán nem látszott semmi : piros, rózsás színe volt annak most is, az arca rózsánál csak az a vércsepp volt pirosabb, amit néha- néha kiköhögött a zsebkendőjére. Emlékszik rá, Jolánka, milyen szomorú volt maga akkor, mikor egy vasárnap délu­tán én vittem hírül magának, hogy a bará­tom most nem jöhetett, mert nagyon beteg, nem szabad felkelnie az ágyából? De a következő vasárnap el fog jönni, mert addig mindig magára gondol és mert az a gon dolat, hogy magát látnia kell, erőt ad neki és meggyógyítja a betegségét. Alig tudtam akkor megvigasztalni, Jolánka ; ón emlékszem erre, ha talán maga nem is emlékszik. Elemér nem gyógyult meg a következő vasárnapra és nem gyógyult meg többé soha. De azért a következő vasárnapon nem lehetett megakadályozni, hogy fel ne keljen a betegágyából. Délután felöltözködött, egy órahosszáig csinosította magát a tükör előtt, sárgarózsát tűzött a gomblyukába és felemelt fővel, egyenes tartással ment ki az utcára. Nehezére esett az egyenes járás, de azért nem görbült meg egy cseppet sem a teste, katonásan, peckesen lépkedett. — Hidd el, mondta nekem, mikor a Muzeum-kertben elváltunk, most már telje­sen egészséges vagyok. Ostobaság lett volna, mány és törvényhozás szociálpolitikai működésének méltatása volt. Behatóan ismertette a kormány szociálpolitikai tevékenységét a különböző területeken. Természetszerűen érinti a kivándorlás kérdését is. Ipari bajok. Majd rátér a törvény kapcsán arra a sűrűn hangoztatott panaszra, hogy a törvény tűrhetetlen terheket ró a kis­iparosokra és számszerű adatokkal bi­zonyítja be, hogy ezek a panaszok nem jogosak. Az ország kisiparosságának — saj­nos — kereken 62 százaléka a már minden segédszemélyzet nélkül dolgozik. Ezek természetesen semmiféle terhet sem viselnek. A többi 48 százalék túlnyomó része egy-két segédet vagy inast foglal­koztat. Ezek ezelőtt a járulék egyhar- mad részét fizették, ma a paritás bizto- sithatása érdekében, hogy a munkásbiz tositás kiragadtassék az egyoldalú hatal­mi körből, felét fizetik, de az ország­gyűlés által felvett módosítás alapján a törvénynek rendelkezése szerint öt éven át csak 2 százalékos. Azok a kisiparo­sok, kik ezelőtt 3 százalékos járulékkal voltak megterhelve, ma egyetlen fillér rel sem fizetnek többet, mint azelőtt. Azoknál ellenben, kiknél a járulék, ezelőtt is 2 százalék volt, tényleg je­lentkezik némi emelkedés a terhekben. Olyan-e az az emelkedés, hogy jogos panaszra adhat okot ? Csak a vidéki viszonyokat veszi itt alapul, mert Buda­pesten azelőtt is 3 százalékos járulék- kulcs állott fenn. A vidéki iparossegé­dek túlnyomó többségének átlag napi 2 korona munkabére. A legnagyobb része a vidéki kisiparosoknak a segédszemély­zet nélkülieket már figyelmen kívül hagyva — egy segédet és egy inast al­kalmaz. Egy ilyen kisiparos tehertöbble­ha hallgatok az orvosra és nem kelek fel. Hiszen nem bírnám ki, hogy míg egy hétig ne lássam Jolánkát. Ott hagytam a fiút az ismerős kis pádon ülve, amelyuéi szoktak mieden va­sárnap hasonló időpontban találkozni. El­határoztam, hogy nyakamba veszem a város"; járkálás közben inkább tudok szabadulni a gondosoktól: — már pedig a gondolatok az embernek legnagyobb ellenségei. A körúton végigmenve befordultam az Andrássy-utra és gyalog igyekeztem ki a városliget felé. Már az Audrássy-muak is a vége felé jártam, mikor egyszerre megdöbbenve állottam meg a sétáló emoer- tömeg között. Magát pillantottam meg nehány lé­péssel magam előtt, Jolánka. Magát és egy panamakalapos, csinos fiatal embert Szorosan egymás meilett haladtak a vá­rosliget felé, a kezük feje összeért és lát­hatóan nagyon jó hangulatban beszélget­ve és nevetgélve nem törődtek a körülöt­tük hullámzó sokasággal; —nem törődtek egymáson kívül semmivel és senkivel a világon. — Úgy gyűlöltem ebben a pillanatban az egész viiágot, hogy ki se mondhatom. — De hát nálam is csak hangulat dolga volt ez az érzés. Egy órával később már mosolyogva köszöntem a kis barát­nőmnek, aki, amint már megírtam, engem hűségesen és nsgyou szeretett — majd­nem egy teljes hónapon keresztül. Kávét óbbat és legolcsóbban beszerezhetünk BENKŐ SÁNDOR kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16 Mokka keverék“ ctguo KlilSnlegcssigt 1 kg. 4*40 Korona, villany erővel pörkölve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom