Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-13 / 132. szám
4-ifc oMsU SZAMOS 132. szára. (11C9 ,UDÍUS 13.) gával, hogy a fiatal asszonynak ricinus olajat is kellett szednie. Ez év március 13-án szombat nap volt, amikor a zsidóknál tudvalevőleg nem főznek, hanem már pénteken ilké- szitik a szombati eledeleket és aznap csak íölmelegitik. Erre való hivatkozással Róth Albert azt ajánlotta nejének, hogy mivel ma úgy sincs dolga az ebéd előkészítésével, maradjon ágyban és szedje a ricinust. Amig ő — úgymond — szombati istentiszteletre megy a templomba, addig nyugodtan ágyban maradhat. A gondos férj ezután ráparancsolt a cselédségre, hogy nejét ne merjék zavarni, mert gyengélkedik Majd ő maga vitte oda neje ágyához a ricinust tartalmazó üveget. Az asszony az üvegből kiáradó erős és kellemetlen szagott érzett, mire vonakodott abból bevenni. De a neje egészségéért aggódó férj azzal biztatta, hogy ha undorodik az orvosság szagától, fogja be az orrát és úgy hirtelen nyelje le. Az asszony engedett férje biztatásának és a férje által kanálba töltött folyadékot hirtelen lenyelte. Orvosság, vagy méreg? Amint azonban lenyelte a folyadékot, fájdalmasan felkiáltott: — Hiszen ez nem ricinus, ez méreg! összeégeti a gyomrom! Róth Albert azonban, aki meg volt nyugtatva afelől, hogy az üvegben csakis ricinus lehetett, ennek dacára elment a templomba, miután ismét ráparancsolt az asszony keserves jajgatására figyelmessé lett cselédekre, hogy nejét ne merjék zavarni. Azzal elment a templomba. A nyugodtan ájtatoskodó férj szombati imádságát azonban rettenetes dolog zavarta meg. Kevés idővel otthonról való eltávozása után kétségbeesetten szaladt érte cselédje a borzasztó hírrel, hogy neje meghalt. Röviden, alig egy óra alatt végzett vele a halál, mielőtt még orvosi segit ségre gondolhattak volna. Csak akkor hívták el az orvost a szerencsétlen asszonyhoz, mikor már rettenetes kínlódás után kiszenvedett. A háziorvos, aki egyszersmind a halottkémi és gyógyszerészi tisztet is betölti Lövőpetriben — mint azt már tegnap megírtuk — szivszélhüdést állapított meg a halál okául, minthogy — szerinte — a fiatal asszony előrehaladt szivel- zsirosodásban szenvedett. Erre a hatóság megadta az engedélyt a temetésre s a rejtélyes haláleset folytán gyanakvó rokonság sem vetett annak gátat. Az exhumálás. A karbolsav. A gyanú azonban mindinkább erő" södött s a testvérek végre is feljelentési tettek Dr. Ehrenreich Lipót szatmári ügyvéd utján a nyíregyházai kir. ügyészségen gyilkosság miatt ösmeretlen tettes ellen. Az ügyészség indítványozta a vizsgálóbírónál a vizsgálat megindítását, minek folytán e hó 9-én exhumálták a szerencsétlen fiatal asszony holttestét. Az exhumálásnál megjelent Kunfalvy István vizsgálóbiró, Dr Konthy Gyula és Dohnál József dr. törvényszéki orvosok, akik a hullát felboncolták és a nemesebb részeket az országos vegyészhez felküldték. Boncolás közben a nyeldeklő részeken, valamint a gyomorhoz vezető csatorna szervekben égési sebeket konstatáltak, majd mikor a gyomorhoz értek, az orvosok a kezükön erős maróhatást éreztek és orrukat a karbolsav kellemetlen szaga ütötte meg. így aztán megállapították minden kétséget kizárólag, hogy karbolsav mérgezés esete áll fenn. A család részéről Földvári Farkas az elhunyt fivére, Dr. Ehrenreich Lipót a család ügyvédje volt jelen, ott volt továbbá az elhunyt apósa is, aki aráay- lag nagy lelki nyugalommal nézte végig a szomorú aktust. A község népe majdnem teljes számban ott volt a boncolás színhelyén és amikor a mérgezés hire közéjük jutott mindnyájan erős zokogásra fakadtak, mert az elhunytat mindannyian nagyon szerették. Közülük ekkor többen jelentkeztek kisebb-nagvobb fontosságú adattal a vádhoz. Általános feltűnést keltett, hogy az özvegy férj, ki pedig állandóan és a boncolás napján is Lövőpetriben tartózkodott, nem tartotta szükségesnek a hivatalos eljáráson megjelenni. Folyik a vizsgálat. Az ügy jelenlegi állásában az ügyészség várja az országos v< gyász véleményét, inig a vizsgálóbiró lázas erélylyel folytatja a kihallgatásokat, Az bizonyos, hogy a szegény Weisz Irma nem természetes halállal halt meg. Az ügy eddig napfényre került adatai pedig teljességgel kizárják azt a feltevést, hogy öngyilkos lehetett volna, Kutatják, keresik tehát a gyilkost. Ez pedig csak olyan elvetemült gazember lehetett, akinek érdekében állott, hogy eltegye utjából a szerencsétlen úri nőt. Bosszú teljességgel ki van zárva, mert az elhunytnak nem volt ellensége s a férjével való gyakori összezördülésen, veszekedésen kívül mindenkivel jó viszonyban volt. A cselédség sem jöhet gyanúba, mértképpen a belső cselédség volt az, ameiv gyűjtötte, hordta a gyanút tápláló adatokat a mélyen suj'ott családhoz. Hogy ki volt tehát a gyilkos és micsoda aljas érdekek vezették gaztette végrehajtásában, azt a nagy erélylyel, minden legapróbb momentumra kiterjedő gondos figyelőn mel folytatott vizsgálat lesz hivatva kideríteni. Annyi bizonyos, hogy az eredmény most már nem késhet soká és rövidesen, a legközelebbi napokban, talán már a közeli órákban szenzációs meglepetések, esetleg letartóztatások történhetnek az ügyben, amelyek a Pittaval krónikák sorába fogják iktatni a szomorú esetet. Hol az orvosságos üveg? Egyik igen fontos bizonyíték lett volna az ügy rejtelmeiben, amely sok világosságot derített volna a mérgezés esetére, az üveg, amelyben a Róth Al- bertné által lenyelt folyadék volt. Abból még három hónap múltán is megállapítható lett volna, hogy mit tartalmazott hát: ricinust-e, avagy karbolsavat, vagy talán mindkettőt ? Erre vonatkozólag Kroó Hugóné, az elhunyt nővére még a temetés alkalmával kérdést intézett a cselédséghez, azonban nagy meglepetésére a cselédek válasz nélkül hátat fordítottak neki. A izsgálóbiró pedig a férjhez intézett ez iránt kérdést, Róth azonban azt válaszolta, hogy az üveg elveszett. A hagyaték. A napekban volt az elhunyt asszony hagyatékának tárgyalása a nyíregyházai kir. közjegyző előtt, amelyen a család képviseletében Földvári Farkas és Dr. Ehrenreich Lipót jelentek meg. A leltár felolvasásánál nagy feltűnést keltett, hogy bár a közszerzemény, — amely tudvalevőleg a házastársak közös vagyonát képezi s amelynek fele ilyenformán az elhunyt asszonyt illette volna meg — tekintélyes, körülbelül 100—120 ezer korona értékű vagyont tesz ki, a leltár mégis passivával végződik. Az elhunyt asszony vagyonaként ugyanis csak a kelengye és ezzel szemben töméntelen — állítólag koholt — követelés van felvéve. A hagyatéki tárgyalás lefolyásáról, amely nem mindennapi szenzációkkal bir, lapunk jövő számában referálunk, amikorra már valószínűleg egyéb meglepetések is lesznek. Tolvaj léggömb. Elrepült a tehén ára. Zeppelin III. Mátészalka, juniu3 12. Ha nem egy szegény ember 140 koronájáról volua szó, azt lehetne mondani, hogy komikus eset történt a napokban a nyirbátori vásáron. De így csak sajnálni lehet a szegény parasztembert, aki nem mindennapi módon vesztette el eiadott tehánkéjéae k árát, 140 koronát. Úgy történt az eset, hogy Nagy Károly szaimádi fn'dmives behajtotta tehénkéjét a nyírbátori vásárba, ahol az el Í3 kelt 140 koronáért. A tehén árát az asszony vstte magához és gondosan, paraszti módra bekötözte egy zsebbeli keszkenő sarkába. Megelégedetten ballagtak ház afelé a vásárból, mikor a véletlen egy színes léggömböket, úgynevezett „luftballont“ áruló tót embert hozott elóbük. A szaimádi atyafiak megcsodálták a levegőben ugrándozó színes gömböcöket s mikor kitapasztalták, hogy egy hatos egy darab, megvettek egyet a pulyának játszani. A tót atyafi leoldozott egy gömböt s átadta az anyjuknak, aki gondosan fogta meg a luft-ballont tartó spárga végét. Hogy a drága ajándék még jobban biztosítva legyeD, elővette a keszkenőt, amelyikbe a tehénke ára volt bekötve és egyik üres sarkára rákötötte a léggömb zsinegét. így bandukoltak nagy megelégedetten hazafelé, mikor egy váratlan baleset zavarta meg örömük,öt.
