Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-18 / 136. szám
S 'í> AM.OS 3-ik oldal. HÍRROVAT. Szatmártól— Bikszádig. (Útleírás; ajánlva a szatmár—bikszádi h. é. vasút igazgatóságának figyelmébe). Jó előre tiltakozom az ellen, hogy bárki is lekicsinyelje jelen útleírásomat a végállomások nevetségesen közelvolta miatt. Mert igaz ugyan, hegy Szatmár közel van Bikszádhoz, de csak akkor, ha az ember az utat gyalog teszi meg. Erről nem is lenne érdemes Írni. Egészen más azonban, ha az utasnak az a vakmerő és vállalkozó szellemet tanúsító gondolata támad, hogy vasúton jusson el Bikszádra. Ez már olyan nagyobb kaliberű utazást jelent, amiről — mint lelkiösmeretes újságíró — indíttatva érzem magam beszámolni. És be is számolok. Az úti kalamitások akkor keződtek, mikor az édes anyámmal és húgommal — akiket Bikszádra kisértem — be akartunk szállani az egyetlen másodosztályú félfül- kébe, amely a vasárnapi fürdőközönséget Bikszádra van hivatva szállítani. Egy fél fülke volt mindössze, mert a másik fele első osztály volt. A húgomnak uj divatu kalapja lévén megakadtunk. A nagy kalap ugyanis nem fért Le sehogysem a kis vasúti kocsiba. Nem volt más hátra, mint a kalap alá cérnából kiszedett, úgynevezett spulni- kari kákát rakni és a vonat után kötni. Ennek folytán azonban a kis vasút, amelynek külömben sohasem volt még kellemetlensége a gyors hajtás miatt, annyira meglassította menetét, hogy Batiztól Sárközig egész kényelmesen figyelhettem egy mellettünk eammogó csiga haladását. Sárköznél azonban elvesztettem a caigabigát szem elől, mert messze a háta mögött hagyott bennünket. De szórakozásban nem volt hiány mégsem. A töméntelen tolatás, kirakás, berakás, lerakás, felrakás miatt annyit állottunk minden állomáson, hogy az ut unalmáért bőven kárpótolhattam magamat. Újlakon például annyi ideig állottunk, hogy időm volt a vasúti őr kis fiát megtanítani Pósa bácsi leghosszabb versére. Egy másik állomásról addig nem indult el a — követséggel legyen mondva — gőzmasina, mig a főnök kutyáját ki nem oktattam, hogy kell apportírozni és szolgálni. Muzsdajon már m egösmerkedtem a vasút összes utasaival. Nem részletezem az ut többi, szórakoztató részét. Elég az hozzá, hogy elindulván Szatmárrói reggel 9 órakor délután 3 óra volt — egy perccel sem kevesebb — mikor Bikszádra értünk. Mikor a kalauz a jegyeket megvizsgálta és én a zöldszmü másodosztályú jegyeket átnyújtottam neki, általános meglepetés volt a fülkében. A meglepetés a barnaszinü jegygyei másodosztályon utazó passasok közt tört ki, akik később megmagyarázták nekem, hogy ezen a vonalon még akkor sem szokás zöld jegyet váltani, ha az ember első osztályon óhajt utazni. |A harmadosztályú jegy minden fülkére jogosit. Olyan kevés ugyanis a harmadosztálya kocsi, hogy ezek utasainak egy része állandóan beszorul a második osztályba. Ennek a jeles szokásnak köszönhetem, hogy néprajzi tudásom az utou a kocsiba özönlő harmadosztályos utasok révén tompa szaglásom dacára kibővült azzal a tapasztalattal, hogy az Avas derék oláhjai nem csokoládét reggeliznek és nem havanna szivart, de még csak nem Lis trabukkót szívnak. * Hát tréfa, ami tréfa, tisztelt helyi érdekű és igen keskeny vágányu részvénytársaság, de ez még sem járja. A személyvonatnak a teherszállítás miatt minden állomáson óraszámra való feltartóztatását ki lehetne kerülni, ha a teherszállítást a tehervonatobra bíznák. (1909. junius 18) 136 szám Mert az mégis hallatlan dolog és óriási skandalum, hogy Szatnaárról Bikszádra hosszabb idő alatt jusson el az ember, mint Budapestre, vagy Budapestről Béosbe! Sajnos, ahhoz már születésemnél fogva sincs jussom, hogy arisztokrata legyek, de azt mégis elvárhatom, hogy ha ón másod osztályú jegyet váltok, ne üljön az egész utón mindkét térdemen egy-egy avasi atyafi. Ennyire demokrata még sem tudok lenni! Tessék elegendő kocsit járatni, ha egy koron,, ár ülömbséggel distingválnak köztem és a harmadosztályú utas között. Hiszen az a tél másodosztályú fülke még a zöld jegygyei utazó közönségnek is kevés, nem hogy a harmadik osztály utasai is odaszoruljanak. A fülkéikében utazhatnak nők is, akiknek gyönge szervezete nem alkalmas arra, hogy rekkenö hőségben kiállja azt a levegőt, amelyet ha komprimálni lehetne, vetekednék a legérettebb camemberti sajttal! És végül Bikszád, ez a kedves kis üdülőhely sem érdemli meg, hogy részvény- társasági alapon megfosszák látogatóitól s egyszeri ut után mindenkinek elvegyék a kedvét attól, hogy felkeresse. Ha a vasúttársaság igy iparkodik könnyűvé tenni a fürdők hozzáférhetőségét, akkor nem az oláhoktól érdemli meg, hogy — amint legutóbb tették — eltorlaszolják a pályatestet, hanem a bikszádi fürdőtől. GD Hivatalvizsgálat. Porubszky Jenő, a debreozeni kir. Ítélőtábla elnöke, a szatmári kir. törvényszéknél a hivatalos vizsgálatot befejezte. Dr. Róth Fereucz kir. törvényszéki elkökuek a tapasztalt rend és az ügymenet gyors elintézése felett teljes megelégedését nyilvánította. Egyúttal köszönetét fejezte ki úgy a bírói karnak, mint a kezelő és segédszemélyzetnek a a közreműködésért. „Dorbézol az ifjúság“ címen a Polgárok Lapja f. évi június 13-iki számában kellemetlen hangú emlékezést tesz a ref. főgimnázium nyári mulatságára vonatkozólag. Magában a rövid és igen kicsiny közleményben olyan időrendi ellentmondás virít az olvasó szemébe, hogy első pillanatra világosan áll az olvasó előtt az a tény, miszerint az erkölcsi mezőkön való eme iegelés céljában rosszakaratú, végrehajtásában pedig igen felületes. Érett ifjakrói beszél, holott ilyenek a ref. főgimnázium május 22. vigalmán meg sem fordulhattak. Mindenki tudja, hogy a nevezett intézetben az érettségi vizsgálatok csak e hó végén fognak befejeződni és a kikerült érett ifjak junius 26-áu rendezik báljukat, a mikor majd telíteni „fogják“ magukat a magnum áldomás „borgőzével.“ A ref. főgimnázium nyári mulatsága nagyon régen volt — az érett ifjakó még sokára lesz. Fel kell tennünk, hogy a cikkíró nemcsak úgy hasból beszélt a levegőbe, hanem tapasztalását valóságosan szeme előtt lezajlott tényekből mentette, csak a tényben szereplő személvek fogalmi meghatározásában tévedett. Érett ifjak csak junius első napjain dor- bézolhattak, aminthogy dorbézoltak is, de azok nem a ref. fögimn. növendékei, hanem talán egy más intézet növendékei lehettek, amely intézetben junius első napjaiban volt az érettségi s a mely napokban reggel 8—9 között, vasárnap tisztességére is tényleg hangos volt az utca heje-huja, bandaszó és eget-verö orditozás- tól. A németii öreg templom öreg fala tompán verte vissza ez alvilági hangokat. A „Polgárok Lapjáénak cikkírója kérdezze meg. Hátha segít az emlékezésben?! M. Angyalcsinálás a Dehennában. A rendőrséghez a tegnapi napon egy kusza irásu, durva hangú levél érkezett, melynek írója felhívja a hatóság figyelmét egy asszonyra, kit azonban nem nevez meg,— aki rendszeresen foglalkozik egy nagyon jól jövedelmező, de lelketlen manipulációval, az angyalcsinálással. Számos esetet sorol fel, hogy mennyire nyilvánosan és régebb idő óta űzi a gonosz asszony operációit, melyeknek indító oka nem is anynyira a „bűnbe esett“ leányok szégyenének elpalástolása, mint inkább a nyomorúság. A rendőrség erélyesen nyomoz az asszony kiléte iránt is remény van rá, hogy rövidesen át is adják az igazságszolgáltatásnak. Kifosztott szövetkezet. A kőszegremetei fogyasztási szövetkezet virágzó ve- gyeskereskedósét egy szép reggel alaposan megdózsmálva találtak. Az üzletből jóformán minden értékesebb árucikk hiányzott. Mint a nyomozás megállapította, a több száz korona értékű árut Szilágyi Lajos odavaló illetőségű lakos szállította el az üzletből és magával vitte valahova Mára- marosvármegyébe. Közelebbi tartózkodási helyét nem sikerült mindezideig kinyomozni. Betörés. Á napokban Gödényházán Katz Abrahám korcsmájába ismeretlen tettesek éjnek idején betörtek és a pénzét elrabolták. A tettesek nem elégedtek meg a zsákmánynyal, hanem ráadásul összetörték a korcsmáros minden bútorát. A esen- dőrség erélyesen nyomoz ez ügyben és amint gyanítják, nemcsak a rablási szándék, de rég táplált harag is irányította a bűnös kezeket. Csalfa tűz. Teguap éjjel a mecsetből tüzet jelzett az őrszem, mire a készenlét gyorsan kivonult a jelzett helyre a Kinizsi- utcába. A tüzet azonban nem találták meg, amennyiben az meglapult valahogyan és csak akkor tört ki teljes erővel, mikor a tűzoltóság visszavonult a laktanyába. Alig érkeztek meg, nyomban már az őr világos jelét látta a veszedelemnek a hosszú lángnyelvekben és ismét ki vonultatta az őrséget. Nehéz két órai munka után sikerült elfojtani a veszedelmet, mely Koós Gábor Kinizsi-utca 33. számú házában .pusztított és 6000 korona kárt okozott. Az épület biztosítva volt. A tűz oka ismeretlen. Hirtelen halál. Schwartz Sámuel, deszkaraktári munkás Pirosberek 1 sz. a. lakásán hirtelen rosszul lett s pár perc alatt meghalt. Az orvosi vizgálat «zerint Schwartz szivszélhüdés következtében halt meg. A legújabb esőd. Schön Mór, szatmári kereskedő ellen a helybeli kir. törvényszék a csődöt elrendelte. Csődbiztos Riedl Gyula kir. törv.széki albiró, tömeggondnok dr. Lengyel Alajos, helyettese dr. Fekete Antal. A követelések bejelentésének határideje 1909. julius 26., a felszámolási idő aug. 23., a csődválasztmány megalakul aug. 26-án. Születés, halál, házasság. A szatmár- németii I. kér. állami anyakönyvi hivatalban e hó 17-én a következő bejegyzések történtek : Meghaltak: Schwartz Sámuel, izr,, 61 éves, szivbénulás. Bongee László, g. kath., 36 éves, idült veselob. Üvegáruk vásárlására legmelegebben ajánljuk Weis» Albert szatmári céget, Szerkesztői üzenet. S. Miklós. Válaszával azt a kis poé- zist, amit Önben felfedezni véltünk, lerombolta. Főszerkesztő : Dr. Tanódy Endre. Felelős szerkesztő : Ifj. Litieczky Endre. Segédszerkesztő: Dénes Sándor. Munkatárs: Nagy Vincze Délután 5—7-ig a Bácstopolyai — — tambnrásoK hangverseny! renieznek a gróf Károlyi-kertben.
