Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-03 / 124. szám
123. szám. (1909, junius 2.) SZAMOS 3-ik oldal. Ma azonban válságosra fordult a helyzet a szerencsétlen emberrel. Délután kitört rajta az őrület és leöléssel, felgyujtással fenyegette a Batthányi utca 32. számú ház lakóit. A dühöngő embert hozzátartozói nem tudták megfékezni s hamarosan a mentőkért teleíonáltak. A gyorsan elő került mentők kocsira ültették Kamukát és kiszállították a városi közkórházba. Itt azonban nagy meglepetés érte őket: a dühöngő őrültet nem vették fel a kór’.iázba Azt mondották, hogy nincs hely. Erre a mentők kénytelenek voltak beszállítani a rendőrség fogdájába. Nem hagyhatjuk szó nélkül az esetet. Mégsem járja, hogy a rendőrségi fogházból őrültek házát csináljanak. Ennek nem az a rendeltetése, de a szerencsétlen beteg szempontjából sem alkalmas erre a célra. Sem a rendőrség, sem a csendőrség nem betegápoló személyzet, nem ért hozzá, de még kevésbbé köteles azzal foglalkozni, mint a kórház személyzete. Ismerve a helyzetet nagyon jól tudjuk, hogy a kórház a jelen állapotban tultömött, de utóvégre is megtörténhetik, hogy a fogdában sem akad hely, akkor hova szállítják az őrültet? Egyszer csakugyan ideje volna már, hogy a régi idő óta vo ódó kórház építés ügye a megvalósulás elé kerülne. Szabadalmazott kézi mangorlógépek és szabadalmazott jégszekrények, mü- kőlap burkolattal, miáltal 50 százalék jég takarítható meg, úgyszintén m. kir. állami gazdasági gépek, u. m.: cséplö- garniturák, vető-gépek, millenumi fűkaszálók, resicai ekék és ahirneves Kalmár-féle rosták beszerezhetők Szatmáron kizárólag MELCHNER TESTVÉREK vaskereskedőknél. A gópraktár a Korona- ópület-ben van, hol minden »gyes gép megtekinthető. Csendőr van, de nincs Hajsza világos nappal. Egy kisdiák panasza. Régi nóta másutt is, de különösen nálunk, hogy rendőr, csendőr, amikor igazán szükség van rá, sehol sincs. Sajnos napról-napra nyílik alkalmunk meggyőződést szerezni: mennyi keserű igazság van ebben a panaszban. Egy kis gyönge szervezetű diák fordul most hozzánk s elpanaszolja, hogy a múlt héten élete több mint félórán keresztül valósággal veszélyben volt, csak azért mert sehol csendőr nem mutatkozott, aki szorult helyzetében segítségére sietett volna. Világos nappal d. u. 2 óra tájt történt hogy Kaufman Sándor a kath. gimnázium IV. osztályú növendéke egész gyanútlanul sétált a Szamospartnak a vágóhid melletti részen, amikor egy züllött külsejű részeg alak rátámadt. Azt hajtogatta egyre, hogy a fiú pénzt lopott el tőle s a szegény védtelen gyereket alaposan elverte. S amikor ez nagynehe- zen kiszabadította magát kezei közül kést rántott s utána szaladt a vézna testű kisdiák után. Vagy egy félórai keserves hajsza után sikerült a fiúnak elmenekülnie. Csendőrt hiába keresett, azonban nem talált, amikorára már talált volna, támadója eltűnt. A kisfiú testén súlyos ütlegek nyo- ii ai tanúskodnak állítása valódiságáról. Elevenen a kútba temetve. Nagybányáról jelenti tudósitónk a következő érdekes esetet. Horovitz szabómester a kútját tisztitatta s e célra felfogadta Lupucz Gergely napszámost. Lupucz lement a kútba s már majdnem befejezte munkáját, mikor észrevették, hogy a kút felülről omlani kezd. A megrémült ember ijedten kiabálni kezdett, mire a házbeliek figyelmessé lettek s hirtelenében egy létrát bocsátottak le a kútba. Lupucz a felülről *mló kövek miatt már nem tudott a létrán feljönni, hanem hirtelen az az ötlete támadt, hogy a létra mögé áll s igy menekszik meg attól, hogy a hulló kövek betörjék a fejét. A létra csakugyan el is hárította a köveket., a porond azonban csakhamar derékig eltemette a szerencsétlen embert. A baleset hire hamar elterjedt és csakhamar nagy tömeg sereglett a kút köré, akik hamarosan meggátolták, hogy a kút felső része tovább omolják, azután pedig egy kis üveg rumot dobtak le Lu- pucznak, hogy megerősítse magát vele. Segíteni is próbáltak a bajba jutott emberen, de minden kísérletezés hiábavalónak bizonyult, hogy veszedelmes helyzetéből kiszabadítsák. Csak délután 5 órakor értesítették az esetről a hatóságot, ahonnan gyorsan segítségére siettek Lupuoznak. A mentési munkálatokat Fábián főmérnök és Smaregla rendőrkapitány vezették. Este 9 órakor még mindig eredménytelen volt a mentési kísérlet s igy lapunk zártáig arról sem kaptunk hirt, hogy mi történt Lupucz Gergelylyel. Kitett leánygyermek. A mindennapi szomorú nóta. A leányt űzi, hajtja a vére, sok a csábitó szó is, mely bűnre hívja s mikor jelentkezik az apró siró-rivó ártatlan kis „szégyen,“ — a szerencsétlen anya, akiben a társadalmi előítélet elfojtja az anyai szeretet szavát, menekülni igyekszik tőle. Még já ha kétségbeesésében nem öli meg a kis törvénytelent, hanem csak kiteszi, elhagyja, rábízza a jó sorsra, hogy hányja-vesse, ahova akarja. A múlt hó közepe táján egy ilyen apró, gőgicsólő, elhagyott kis „szégyenére akadtak a Máv. szatmári állomásán. Egy hordár találta meg egy félreeső helyen a 4—5 hetesnek látszó, egészséges, pufók kis leánygyermeket. Mellette egy cédula volt, amelyen meg volt írva, hogy Máramarosszigeten született a kis bünvirág és az édes anyja nem meri hazavinni a szüleihez, akik nem tudnak lányuk bűnéről. Kéri, hogy Lina névre kereszteljék és a római katholikus hitben neveljék. A leletről értesítették a csendőrséget, amely a kis ártatlant a kórházba utalta. Az esemény már azóta feledésbe is ment és a kis apróság bizonyára kitünően érzi magát a menházban, az anya pedig ott fekszik valahol a Tisza hűvös medrében a halak martalékául. A tegnapi napon véletlenül kezeink közé jutott a levél, amit az anya kitett gyermeke mellett hagyott és már annyival is inkább érdekesnek tartjuk közölni, mert annak idején az esemény felett nagyon gyorsan napirendre tértek, holott a levél sorai világosan magyarázzák, hogy az írója nem közönséges nő lehet. Nem lehetetlen, hogy a nyomozás ezen ügyben igen szezációs adatokat fog a napvilágra hozni. A levél tartalma a következő: Kedves jó emberek! Felkérem, aki ezt a gyermeket megtalálja, legyen oly kegyes szegény iránt és. a jó Isten megfogja fizetni jóságát. Az édesanyja egy szegény cselédleány; megesett. A szülőházhoz nem akart szégyent hozni, azért tette a gyermeket ide. Nem vitte rá a lelkiismeret, hogy megölje, hanem inkább a jé emberekre bízta. Szégyenli, hogy gyermeke van. Szegény, ártatlan gyermek nem érezte édesanyja jóságát. Született Máramarosszigeten egy éj alatt. Csak a jó Isten látta, azért még sem vitt rá a lelkiismeret, hogy egy ártatlan gyermeket megöljek, inkább könnyek között búcsúztam el gyermekemtől. Anyja holtteste már régen a Tiszába fürdik. A gyermek katholikus, aki megtalálja, keresztelje meg. Anyja neve Lina. A gyermek neve is Lina legyen. Ezzel búcsúzom kedves, ártatlan gyermek tőled, egy szerencsétlen árvától. Bocsáss meg, hogy elhagytalak, de kénytelen voltam vele. Ha esetleg a jó Isten magához venne, imádkozz a lelki üdvéért, hisz te angyal volnál, én bűnös anya, mert el kellett hagynom gyermekemet. Isten veled, kedves gyermekem! Jó emberek, vegyétek pártfogásotokba e kis árvát, kinek senkije, csak a jó Isten az égben. Szélhámos mértékhitelesítők. Alaposan felsültek. Ismeretes a magas minisztériumnak azon bölcs és előrelátó érzéke, amelylyel különösen a szomjas emberek érdekeit megóvni igyekezett, amikor elrendelte a különféle mértékeknek, különösen pedig az ürmórtókeknek szigora felülvizsgálatát. Ezen célra mértékhitelesítő hivatalokat szervezett, amelyek kérlelhetetlen szigorral járnak el a hamis mértékek felfedezésénél. Ezen intézkedést két aktuális betyár akarta a tegnapi napon felhasználni, mikor Kron Miska ismert jóhirü Németi vendéglőjébe a déli órákban „leleplezési* célból beállított. Meg akerták zsarolni a derék korcs- márost, mert azt hitték hogy hamis mértéket tudnak nála felfedezni. Azonban alaposan felsültek.
