Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-05 / 126. szám
XLI. avfoiyaiiiííaímar, 1809. június m 5, szombat. FUGGETIdEW POLITIKAI MPILAP. Előfizetési d i j : Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V* övre 3 K. I hóra I K. '/időkén! • n IS » » 8 5» »» » ^ i> >> « 2 ,, Egy szám ára 4 fillér. | Szerkesztőség és ..^hivatal : Rákóozl-utoze 9. sz. Telefon: 107. Hindannemti dijak Saatmáron a lapkiadó- kiTataldban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kitöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Katonák szabadságolása Ag y ontipoi*tá k saját lovai. Állat az emberben. A nép, az istenadta nép. Aki alig kezdődött századunk tisztitó nagy átalakulásának, közeledő viharának szellőjét érzi, aki prófétai ihlettel a jelenből a jövőbe veti tekintetét, aki hallja azt a sötét, tompa morajlást, amely a vulkán kitörését szokta megelőzni és aki látja, hogy a forrongó, nyüzsgő társadalom idegessége, izgatottsága nem egyszerű kortünet, hanem egy készülő nagyobb átalakulás biztos előjele, az tisztában lehet azzal, hogy e nagyszabású evolúcióból a társadalom minden tényezője és igy a nép is követelni fogja a maga megillető részét. Óriási tévedés lenne, ha ezt a hatalmas, nagy tényezőt, melyet csak a szükkeblüek, vagy a rövidlátók kicsinyeinek, a magasságban álló rétegek teljesen mellőznek, v gy számításon kívül hagynak, mert ez a mellőzés keservesen megbosszulná magát, mert a népet lekicsinyelni, lebecsülni nem szaA Tenbrink-eseí. Irta: Ambrus Zoltán. (Folytatás.) Vagy négy hónappal azután, hogy Tenb- rink János, mintegy tízezer főnyi érdeklődő előtt, pontosan és ügyesen végrehajtotta azt, a mire vállalkozott — ennek az eseménynek a részletei csak a texasi olvasót érdekelhetnék, az európai olvasót semmi esetre — a Texasi Vezércsillag beállított Fairfax mesterhez. Fairfax mester felnézett, aztán folytatta a munkáját. Számolt. — Keresztély bácsi! — szólalt meg a Texasi Vezércsillag. — No mi az, fiam ? — kérdezte Fairfax mester, láthatóan csekély érdeklődéssel. — A Tenbrink-eset miatt jöttem, vagy jobban mondva: a Tenbrink-eset végett. — Végett? — Hát mondjuk: okából. Vagy: irányában. Irányában, ügyében czéljából — a hogyan akarja. — Nem értelek, édes fiam — szólt Fairfax mester, tovább is számolgatva — Azt se tudom, hogy mit nevezel Tenbrinkbad, nem lehet és minden erre irányuló törekvés nemcsak kudarcot vallana, de fölébresztené, felpiszkálná az alvó oroszlánt és csakhamar arra a tudatra jutnánk, hogy a nép, a mi országunknak ez a hatalmas ereje, ha önérzetében, emberi méltóságában találva és sértve érezné magát, elementáris feliázadással követelné magának azt az isteni jogot, melyet tőle az emberi hatalom elharácsolni törekszik. Ne kendőzzük, ne takargassuk, mert az események vaskövetkezetességgel már eddig is bebizonyitották, hogy a nép nem maradt érintetlen a századot mozgató nagy törekvésektől; nincs tudatában az eszme mivoltáról; nem tudja, nem érti, mi a tiszta elve a mindinkább terjedő és minden réteget átható mozgalomnak, de veleszületett józan ösztönével, a természettől örökölt tiszta eszével az általános hullámzásból megérti, megsejti, hogy körülötte történik valami, ami arra készteti, hogy gondolkozni tanuljon, hogy nyitott szemmel figyelje az eseményeket és azokból minden kínálkozó alkalmat megragadjon, amely az ő jólétét, az ő boldogulását is valamelyes módon előbbre viszi. Szeretni kell ezt a népet, ezt a görnyedő, igavonó népet minden hibáesetnek. Már egyáltalán nem emlékszem erre a dologra. A Texasi Vezércsillag megütközött ezen a beszéden. — Keresztély bácsi, maga egy Pita- valba való fiúi — tört ki belőle a megbotránkozás. Fairfax mester nem sértődött meg. — Miért, édes fiam? — kérdezte szelíden. — Nézze, Keresztély bácsi — folytatta a Vezércsillag — én nem mondom azt, hogy a föld nem hord a hátán nagyobb gazembert. mint maga! Pedig mondhatnám. De nem mondom, mert maga ezt már úgyis régen tudja. Csak azt mondom . . . vagy talán nem akar meghallgatni? — De hiszen hallgatlak! Csak éppen ezt a kis sokszorozási végzem be. Na és aztán? Vagy csak ennyit akarnál mondani? — Keresztély bácsi 1 Maga junius elsején többet söpört be százezer dollárnál... — Már hogy ón ? . . . — Soha se tagadja. Ott volt az egész Austin, ott volt az egész vidék, ott volt az egész Texas. Többet mondok. Még Mexikóból is érkeztek vendégek. — De a cirkusz nem telt meg. jával együtt. S uki végigkutatja a történelem lapjait s megtanulja belőle azt, hogy a magyar államéletnek, a magyar alkotmánynak legfőbb támasza, legszilárdabb alkatrésze a nép volt, az nem zárkozhatik el a nép szeretete elől sem. Ha a muitat a jelennel áthidaló eseményeket szigorú tárgyilagossággal elbírálni képesek volnánk, kénytelenek lennénk azt a megdönthetetlen igazságot is elismerni, hogy ezt a romlatlan népat eredetiségéből, erkölcseiből, becsületességéből és tisztességtudásából épp az vetkőztette ki, hogy a társadalom sohasem látott benne egyebet, mint azt a parasztot, akit már születése is arra utalt, hogy véres verejtékével megművelje a földet, megtermelje az Istennek azon áldását, amely kenyerünket és jólétünket biztosítja. A nép azért tekint bizalmatlanul az úri fajtára, mert nem tapasztalt soha őszinte bizalmat és szeretet maga iránt, mert ha tudatlanságában, tehetetlen vergődésében csekély javainak, néha utolsó falatjának megmentéséért néha az „ur“- hoz volt kénytelen menekülni, mindig csak azt tapasztalta, hogy a tanácsot, amit kapott, drága áron kellett neki megfizetnie. Az iskolákban, a templomokban a szószékről kellene a népet — Egyetlen szék se maradt üres, és azok a tribünök, a hol csak állóhelyek vannak, megteltek a rogyásig. Persze maga addig, a mig a tribünök le nem szakadnak az ember-tömeg terhe alatt, a világért se ismerné el, hogy zsúfolt háza volt. De hát én jó fiú vagyok. Velem lehet beszélni. Mondjuk, hogy csak százezer dollárt vett be. — Ha megfizeted nekem azt, ameny- nyivel kevesebbet vettem be, akkor én holnap gazdag ember vagyok. De mi közöd neked ehhez ? — folytatta, álmélkodo arcot rögtönözve. — Nézze, Keresztély bácsi. Maga bevesz egy vagyont, aztán, hogy a kis lánytól visszarabolhassa a megszolgált negyvenezer dollárt, pereskedni kezd, azon a cimen, hogy Tenbrink megtévesztette önt. — Igen, mert becsapott a gazember. Jó pénzért értéktelen árut adott el nekem. A boncolás kiderítette, kogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Neki tudnia kellett ezt; tehát megtévesztett. Befont, rászedett. — De hiszen magának azért nem kellett visszaadnia a belépti dijakat 1 — Igen, de kompromittált. Az erkölcsi kár se kutya. Az erkölcsi kárt nekem kell megsinylenem. Bútor vásárlók szives figyelmébe ajánlom Kazinczy-utca 6. szám alatt levő dús választékkal felszerelt butorraktáramat, hol teljes háló szoba, ebédlő és salon berendezések a legjutányosabb árban kdphatók. Tisztelettel Goldstein Ábrahám- bútorkereskedő. ——
