Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-25 / 143. szám, Rendkívüli kiadás
2 ífe oldal. SZAMOS 140. szára. (íyuy. június zo.) Erre kendőt kaptam magamra és elmentem. Férjem már az ágyban feküdt és Csaté doktor ur kötözte sebét. Férjem már ekkor mondta, de megismételte azután is több Ízben, hogy Sovány Dezső bíró ur szúrta meg. Hallottam, amint Jakab urtél való távoz- tában igy szólott: — Megnézném azt a szerencsétlen embert, akit megszurtam, de még se nézem. Az uramat hazaszállítottuk Jakabéktól és otthon 9 nap múlva meghalt. Az uram elmesélte nekem, hogy történt az eset. E szerint 10 óra tájban Jakab Sándor özvegy asszony lánya, Molnár Mátyásáé, azzal ment be a ze- zekar helyiségbe, hogy elakarta kisérni egyik barátnőjét, de nem tudnak menni, mert egy ismeretlen ember megtámadta őket. Az uram kiment és mikor közelről maglátta, hogy ki az, a ki az utcán áll, visszament és igy szólt. Még jó, hogy nem szóltam valamit, hiszen Sovány Dezső aljárásbiró áll odakint. Ekkor elkísérte a nőket. Mikor Sovány Dezső beakart menni a fuvózenekar helyiségbe, ott rá, nem férjem, hanem Jakab Sándor szó- hogy — „ne tessék oda menni, mert idegeneknek tilos a bemenet.“ Férjem egyidőben indult el Sovány Dezsővel, az udvaron találkoztak és ekkor Sovány Dezső nyakon ragadta a férjemet és a földhöz vágta. Férjem felállott és ő is a földhöz vágta a birót, mire Jakab Sándor hozzá ment és arra kérte menjen haza és ne csináljon bajt. Férjem ekkor azonban meg volt szúrva és hangosan felkiáltott. Jöjjenek nézzék megszűrt ez a gyilkos. Elnök: Volt bicska azon férjénél. — Volt, de nem vette elő. Védő: Hajlandó felmutatni azt a kést? Bordásné: Férje kését átadta a törvényszéknek. Az elnök kérdésére kijelenti férje szeretett mulatni, de nem volt kötekedő természetű. Sovány Dezsővel semmi féle összeköttetése nem volt. Budaházi Sándor egy ízben felkereste férjemet és egyességre akarta rábírni, de férjem elutasította azzal, majd ha jobban lesz akkor beszél a dologról egyelőre nem. A törvényszék Bordásnét vallomására meghitelesitette. Jakab Sándor 59 éves kötélverő mester a következőket vallja: A járásbiró bejött a hátulsó szobába, ahol én nagy jókedvben voltam. Ekkor már este volt és én dél óta ittam, úgy örömmel vettem, hogy van kivel koccintani. Megkérdeztem kihez van szerencsém és mikor a tekintetes ur bemutatkozott mindjárt töltöttem is neki. Elnök: Józan volt maga az eset alkalmával? — Már hogy lehettem volna kérem szépen, hiszen ittunk mi mérték nélkül, nem is lehetne kívánni, hogy józan legyen olyankor az ember. (Derültség) — Én kik isértem a járásbirót, de nem mentem vele az utcafelé, hanem az udvarba hálra. Arra jöttem elő, hogy Bordás azt kiabálta: — Jakab bácsi, megvagyok szúrva. Öt-hat méternyire a kéményseprőtől, éppen akkor tápászkodott fel a tekintetes ur, miközben igy szólt hozzám: — Jöjjön, mert nem tudom miféle ember gázolt itt engem össze. T"“» <4m tpkíntetea ur. de ez ur, de engem mindenesetre kobozzon meg, hogy nincs nálam szúró eszköz. — Kicsi ember vagyok én ahhoz, hogy egy járásbirót megkobozzak, instá- lom. De mivel nagyon szépen kért, hát én megkoboztam, de egy gyufaszálat sem találtam a zsebében. Ügyész-. A cipője szárát kikutatta a biró urnák ? — Azt nem. Védő: Zsebkést ivásközben látott a bírónál. — Nem. — Nem. Védő: Nem tett maga olyan kijelentést, mintha terhére volna a vendégség. — Hogy tettem volna instálom, hiszen, ha én mulatni kezdek, az eltart nálam egy hétig is. Azt szerettem vón’, ha addig mindig ott marad a biró ur. A tanú kijelenti, hogy Bordás ő előtte egy szóval sem említette, hogy ki szúrta meg. Valamint az sem igaz, hogy a járásbiró azt ott a helyszínén felismerte volna. Tanút megesketik. Jakab Sándorné vallomása. Jakab Sándorné előadja, hogy ő hivta be a birót, aki a zenekari szobába akart menni, de Bordás nem engedte, mert oda, úgymond, idegeneknek tilos a bemenet. Elnök: Nem volt magának szóváltása a biró úrral ? Nem viselkedett magával szemben illetlenül? — Vót valami kevés, kérem szépen, de én öreg asszony vagyok, nem veszem az ilyen beszédet igénybe. Elnök: Mégis mit mondott magának a járásbiró ur? — Azt mondta üljek az ölébe, mire én azt feleltem, ne tessék ilyeneket beszélni, öreg asszony vagyok én már ahhoz, jobb lesz ha haza teccik menni. — Én ezt a szóváltást nem panaszoltam el senkinek, és nem tudom, hogy Bordás miért mondta több Ízben, hogy ki kellene már rúgni azt a birót. Mikor a tekintetes ur elment és Bordás utána lépett, én a szobában voltam és oda halottam, amint Bordás kiabált: — Végem van, megvagyok szúrva ! — Erre elmentem Bordás feleségéért, akit odahívtam. Én előttem sem Bordás nem mondta, hogy ki szúrta meg, sem a járásbiró ilyen nyilatkozatot nem tett. Jeney bíró: Mikor maga Sovány Dezsővel találkozott, józan volt ő? — Nem egészen, egy kicsit ittas volt. Hegedűs Pálné. Tanú előadja, hogy férje után menvén a vendéglőbe, megállott a Ja- kabék ablaka alatt s ott látta, hogy Ja- kabné a kezével csettintett, Bordás pépedig táucolt. Már menőfélben volt mikor verekedés zaját s Bordás káromkodó hangját hallotta. Visszafordult és látta, amint Bordás éppen felfelé tápászkodott a földről, a járásbiró pedig felette volt. Sovány Dezső nagyon ki volt melegedve és fújt, majd igy szólt: Te gazember, te bitang! A tanút szembesítik Jakab Sándorral, aki azt mondja nem Bordás volt alul, hanem a járásbiró. Tanú fenntartja vallomását. Elnök: Nem haragszik maga a biró urra, mert az urát megbüntette ? Lehet, de én azért nem haragszom rá. Tanút megesketik. Özv. Molnár Mátyásné. Tanú Jakab Sándor özvegy asszony leánya a következőleg vall. Mikor a járásbiró benyitott a zenekari szobába, Bordás rászólt, ide idegeneknek tilos a bemenet. Bordás azután is kiakarta utasítani a járásbirót, nem tudom miért, de mi nem engedtük. Nagyon jó kedve volt Bordásnak, úgy, hogy az édes anyám dalolására táncra is kerekedett. Veszekedést nem hallottam, csak a dulakodás zajára néztem ki az ablakon, amikor Bordás igy kiáltott fel „az Istenét megszűrt a biró.“ Ezt a kijelentést többször megismételte. Egyebet nem tudok, mert én a Bordás sebének bekötözésével voltam elfoglalva. Pap András. Tanú a tűzoltó zenekar karmestere azt vallja, hogy Bordás nem engedte a birót felmenni a zenekar szobájába. Több Ízben igy szólott: kidobom azt a járásbirót ne zavarja itt a családot, de nem engedtük, hogy ezt megtegye. A veszekedésből azt hallottam, a mint a járásbiró kiáltotta: — Micsoda szemtelenség megtámadni az embert. Majd Bordás szaladt hozzám or- ditva: — Jaj Pap ur az Istenért, megszűrt ez a biró. Hallottam, hogy a biró távoztában valami szerencsétlenről beszélt, de hogy mit, azt nem tudom. Ügyészi kérdésre kijelenti, hogy Bordás sokkal gyengébb testalkatú volt, mint a járásbiró, de nem volt kötekedő természetű. Nyitrai László. — Jakabék udvarán lakom és onnan hallottam, amint a biró ur azt kiabálta: — Rabló, gyilkos segítség! Kinéztem és láttam, hogy a járásbiró volt alul s valaki éppen akkor mászott le róla. Tanút megesketik. Ráez Károly. Tanú Bordás Demeter volt kéményseprő segédje, mikor hallotta, hogy gazdáját megszűrtük Jakabékhoz szaladt, Bordás az ágyon feküdt és az orvos kötözte sebét. Eközben Bordás igy szólt: Csak gyógyuljak fel, megeszem azt a cvikkeres birót. Hallotta mikor Sovány a következő kijelentést tette: Még életemben soha senkit meg nem, szartam, csak ezt a szerencsétlen embert. Bemennék megnézni, de nem teszem. Tanút szembesítik az előbbiekkel, aki úgy a szembesítés után, mint a védő és vádlott kérdéseire is megmarad ezen vallomása mellett Védő ellenzi megesketését a Bp. 221. §-ának 6. pontja alapján, mivel vallomása ellenkezik az előbbi tanuk vallomásával. Az ügyész és védő között ezen tárgyban élénk vita fejlődik ki, mire a törvényszék a tanú megesketését rendeli el. Védő ez ellen semmiségi panaszt jelentett be. Elnök a tárgyalás folytatását d. u. 3 órára halasztotta. Főszerkesztő : Dr. Tanódy Endre ■ -----■ Ifi 8 PítHria
