Szamos, 1909. május (41. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-27 / 119. szám
FÍTCiGGTLM POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési díj: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V* évre 3 K. I hóra I K Vidéken: , . 16 . . 8 „ „ „ 4 „ „ „ 2 „ Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG ó* KIADÓHIVATAL Rékóozi-utcza 8. sz. Telefon: 107. Kindeanezef. <Z2;r* 3sata*7on, * .*J> kísddhlTatolabaa (Uateadök HIRDETÉSEK: EészpésKíieíés mellett a legjutányosabb árban közöltét» s Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Haverdáné újabb vallomása. * Letartóztatott csaló kereskedő. A jövő képe. II. Pár héttel ezelőtt megirtuk, hogy a háború veszélye a politika láthatáráról nem tűnt el egészen, ott leselkedik az még^ q$ák körülményekre vár, hogy ^-adandó alkalommal borzalmas pusztításait megkezdje. Elmondottuk, hogy az orosz birodalom a szláv érdekek pártfogója s hogy a kisebb balkán államok valószinüieg a jövendő háborúban melléje állanak. Elmondottuk azt is, hogy Németországnak, valamint az, o. m. birodalomnak a Balkánon közös érdekeik vannak és megemlékeztünk arról is, hogy ezen két államnak a jó viszonyt Törökországgal ápolniok kell. Jelen közleményünkben rámutatunk arra, hogy az események állításainknak helyes voltát teljesen igazolják. Néhány nappal ezelőtt a táviró azt a meglepő hírt hozta, hogy Oroszország és Bulgária titkos katonai konvenciót kötött, amelybe még a folyó év folyamán Szerbiát és Montenegrót is belevonják. Ha ez a hir igaz, úgy azon feltevésünk, miszerint monarchiánk körül a szláv gyűrű bezárul, már a közel jövőben megvalósulni fog. Hanem az említett táviratot mégis némi kétkedéssel íogadjuk. Igaz ugyan, hogy Bulgária is a szláv államok közé tartozik s az is igaz, hogy a régebbi időkben Oroszországnak sokat köszönhetett, ámde St. Stefano és Philippopel, valamint az elmúlt év őszén történt események bizonyságot tettek arról, hogy az orosz jóbarát csak a „des grandes paroles et des petites actions“ rendszerét szereti alkalmazni s igy Bulgária az orosz politikára nem igen támaszkodha- tik. így tehát most még nem tartjuk valószínűnek, hogy a fentebb regisztrált titkos konvencióba Bulgária is belevonatott volna. Különben meglátjuk, mit hoz a jövő; a politikában semmi sem lehetetlen. A politika a népek sorsa, — mint ezt már I. Napoleon is találóan jegyezte meg. Jól tudjuk, hogy a még pár hét előtt nagyon is imminensnek látszó háborút elsősorban Németország erélyes közbelépése hárította el. Az elmúlt események nagyon is próbára tették a hármas szövetség értékét s e próbát az osztrák- mugyar monarchia és Németország fényes sikerrel állotta ki. Tittoni bizonyos tartózkodást tanúsított, de az ő magatartása is bizonyságot tett arról, hogy Olaszország ez idő szerint még nem ápol oly törekvéseket, amelyek a mi céljainkhoz vezető utakat keresztezik. Németország hathatós támogatása és az a körülmény, hogy ezen állam az osztrák-magyar birodalom politikáját a legnagyobb erélylyel a magáévá tette, arra engednek következtetni, miszerint Németország úgy tekinti Ausztria-Magyarorszá- got, mint az ő terveinek balkáni dlőharcosát. Ez a feltevés nagy- részben téves. Igaz ugyan, hogy Németország 1897-től kezdve mind számosabb pénzintézetet alakit a Balkánon. Ezen évben alakult a „Banka Generate Romana“ Romániában. Csakhamar a „Palestina bank“ Jerusá- lemben, Jaífában, Caiphában stb., azután Athénben, Konstantinápolyban, Kairóban, Alexandriában, Sophiában stb. Az is igaz, hogy a német „Mittelmeergesellschaft“ és a „Hamburg-Amerikalinie“ az angol és a francia hajóstársaságokat a Levante vizeiről nagyban kiszorították s igy szinte természetesnek látszik az az állitás, hogy a német „Drang nach Osten“ nemcsak frázis. Hanem egy fontos körülményről nem szabad megfeledkeznünk. Németország nevezetesen még ma is tetemesen több értékű árut visz be a keleti államok legnagyobb részéből, mint amit oda kiszállít. Az elmúlt évek egyikében pl. Németország Bulgária, Szerbia, Románia és Görögország piacaira 70 millió márka értékű cikket szállított ki s az azokból való behozatal értéke 96 millió márka volt. Egyedül Törökország az, ahova Németország néhány millióval többet szállít az onnan behozott áruk értékénél. Tehát nem a „Drang nach Osten“ jelszava az, amelyért Németország a monarchia politikájáért szolidaritást vállal, hanem az, hogy a németek már rájöttek arra, hogy miszerint a német birodalom természetes kereskedelmi útja a Keleti Izgalmas emlék. Irta: Zöldi Márton. Végre valahogy kijutottam a nádasból, Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Leültem egy zsombékra és kipihentem magamat ... A sötétben nem voltam képes tájékozódni . . . Végre megpillantottam messzire egy csillogó pász- tortüzet. . . Elindultam feléje . . . Fél óra múlva odaértem ... A tűz körül négy férfit láttam heverészni . . . szalonnát sütöttek hosszú fanyárson . . . A juhnyáj nem messzire tőlük a fűben terült el . . . Néhány kipányvázott lovat is láttam közelükben . . . Félelem nélkül közeledtem a férfiakhoz. Szépen jó estét kivántam. Felém fordultak . . . Az egyik, egy napsütött, tömzsi, bajuszos, erős férfi volt. — Hát te, kis húgom, hol jársz itt, a hol a madár sem jár? Elmondottam szomorú esetemet a megszökött gúnárról. Nagyot nevettek.. — Azon ne busulj, húgom — szólalt meg az uj erős, barna ember, itt a gúnárod . . . Csöpp hijja, hogy nyársra nem tüztük . . . Nem volt érkezésünk reá . . . Azzal felkelt és egy szűr alól kihúzta a megszökött gúnárt . . . — Nesze, vidd haza, hogy a szüléd meg ne szidjon . . . Ölbe kaptam a gúnárt és tétovázva állottam. — Sies hát — mondotta egy másik férfi — későre jár az idő. — Mennék ón — mondottam — de nem tudom, merre van haza? — ügy? Hát, hol laktok? — Eperfalván. — Tyüh, az jó oda van . . . Hajnal lesz, mire hazaérsz. A barna férfiú, ki először szólalt meg, felkelt és intett nekem. — Na, gyere húgom, hazaviszlek ló háton, csak kapaszkodjál jól belém ... Egyik társa, ki nála jóval idősebbnek látszott, hirtelen felugrott és rá- rivalt: — Mész ám a fenébe, nem Eper- falvára . . . Nem megmondta a gulyás, hogy ott vannak a perzekutorok. Az én pártfogóm nyugodtan vállat vont. Csak annyit válaszolt : — Elférünk egymástól . . . Azzal előhozta a lovat és hamarosan kantárt formált s kötőfékből. Lóra pattant és engem is felemelt libástul együtt . . . Szilaj galoppban vágtatott . . . egyik kezével átkapta a derekamat mint valami kis gyerekét . . . Soha nyugod- tabbnak nem éreztem magamat, mint ennek az erős, elszánt embernek a karján ... Az egész utón csak egyszer szólalt meg. A nevemet tudakolta . , . — Juliska — mondottam. — ügy, no lám, az én kis húgom is Juliska . . . A ló nagy dübörgéssel vágtatott át a tiszai fahidon ... A község szóién letett a lóról . . . Maga is leszált es a tarisznyájába nyúlt. Szép, tarka selyemkötényt vett ki belőle. — Nesze, kis .lány, vidd az édesanyádnak. Majd megörül neki, aztán kevesebbet szid , . . Megköszönöm szépen. — Nincs mit — mondotta a pipáját tömve ... Elköszöntem és sietve lépkedtem a falu felé . . . Alig tettem tiz lépést, mikor mellettem három lovaspandur vágtatott . . . Megfordultam s láttam, hogy az én éjjeli gárdedámom, az én lovagom, már lovon ül. . . Még utánam szólt: — Jójcakát Juliska . . . Azzal elvágtatott ... a három lovaspandur utána ... Én aggódva, remegve kanyarodtam az utcánkban . . . Többet sohse láttam, sohse hallottam felőle .. . (Vége.) Elegáns tavaszi is nyári rabárat Klein és Társa ezég készít ... Üzlethelyiség: Hím Jínos-utcza. Nagy szövetraktár csakis jó- minóségu anyagokból. Kávpt BENKŐ SÁNDOR „Mokka keverék“ eégem különlegessége 1 kg. 4'40 korona, kávékereskedőnél "Wi Szatmár, Kazinezy-utea 16 sz. villany erővel pörkölve.
