Szamos, 1909. május (41. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-04 / 100. szám
2 ik oldai 8 Z A M © S (1909. májas 4.) 100. szám. kot, mint a lelkészt, valamint mindazokat, akik a főgondnok kijelentéseit hallották, a főkapitány arra a raeggyözcdóére jutott, hogy az egész ügy sokkal ártatlanabb, semhogy komoly hazafiui felháborodásra adhatna okot. Történt ugyan a főgondnok részéről olyan irányú kijelentés, hogy ö újnak, különösnek és szokatlannak tartja az ünnepek alatt az evangéliumnak magyar nyelven való felolvasását, azonban felszólalása teljességgel ment volt minden politikai vagy nemzetiségi szinezettől s amennyiben tendencia nyilvánult meg benne, az tisztán a lelkész ellen ad personam intézett támadás volt. Ez pedig a lelkész és fögondnok között a választás óta dúló ellenségeskedésnek tudható be. A főkapitány közbenjárásának üd vös következménye egyrészről az, hogy az ügy ilyetén szinezete kiderülvén, eltűnik a hazafiatlanság s a nemzetiségi izgatás vádja, másrészről pedig az, hogy a főkapitánynak sike rült az egyház vezető embereit kibékíteni, a félreértéseket, az egymás iránt táplált rosszindulatot eloszlatni. A kibékült haragosok Ígéretet tettek a főkapitánynak, hogy ezután kölcsönös egyetértéssel, vállvetve, kölcsönös bizalommal fogják munkálni egyházuk érdekeit s semmi kétség az iránt, hogy az egyházban ezzel immár megszűnt a választás szülte torzsalkodás és visszavonás. Az egyházközség túlnyomó része azon kívánságának igyekszik most már érvényt szerezni, hogy részint a nagyszámban levő római katholikus hívek, részint pedig az oláhu! már nem is tudó ifjabb nemzedék kedvéért a temp ómban a magyar szó érvényesüljön. Paedagogia. Még nincsenek itt a vizsgálatok, még nem halljuk a szülők panaszait, még nem olvassuk a gondolkodásba ejtő diák tragédiákat, mikor a diák revolvert ragad a vizsgálatoktól való félelmében, avagy kínlódása szomorú eredméxjyéuek láttárí, mégis már eleve valami fájdalmai szánalom fog el, látva azt a hideg közönyösséget, melyet náluuk évről-évre mindezekkel szemben az illetékes körök tanú .i- tanak. Mig Ausztriában, évről-évre redu kálják a fölösleges anyagok tömegéi, — mint éppen legújabban tették, mig odaát megmentik a soha hasznot nem hozó anyagtól a középiskolákat, add g nálunk nag5?ré.-zt nem tesznek egyebet, mint fö ös egos dolgokkal tömnek és csakis tömnek az iskolákban. Iaaz, hogy napról napra nő a tudnivalók száma, igaz, hogy az ifjúnak ma már sokat kell tudnia, hogy az életben boldogulhasson; de akkor miért gyúrják bele azon dolgokat, éppen akkor, mikor lelke a legfogékonyabb, azokat a dolgokat, melyekben ő maga sem hisz, ahelyett, hogy ismertetnének vele a saját korát, melyet élvezettel hallgatna? Csrk eg" evidens pédát hozok föl. A gymná- ziumokban több időt fordítanak a codexekre, mint mondjuk Deák Fe- rencre. Fontosabb itt a Jordánszky- codex és hogy mi van benne, mint Deák Ferenc húsvéti-cikke és tar talma. Ez az egy példa is azt dokumentálja, hogy a mai paedagogi&i módszer nem a kornak megfelelő. Hiába beszélnek nekem, hogy mainapság az individuális paedagogia módszer rovására mind jobban tért hódit a Jszo- ciális paedagogia, miker látom, hogy nincs is itt átlag semmiféle paeda gogia. Mert a mai paedagogia nem jellem, vagy iudásfejiesztéssel, hanem csak kínlódással, panasszal és ismét csak panasszal jár. Innen van az, hogy mikor az ifjú kimegy az életbe, bár ő azt gondolja egy darab ideig, hogy kész ember, észreveszi, hogy azt éle nem is olyan rózsás, amilyennek ő gondolta az iskolai padsorok között; mikor pedig elvegyül a dolgozók között, észreveszi szellemi minoritását., pedig az iskolában egyebet sem csináltak vele, csak tömték, tömték . . . Példáért nem kell messze mennünk, — csak Ausztriába. Ha ott a reformálás sikerült, miért ne sikerülhetne nálunk is? Még nem halljuk a szülők panaszait, még nem olvassuk a kis diáktragédiákat, de fogjuk és ekkor az illetékes körök ne a gyermeket okozzák, ha- 1 nem az elavult paedagogiát. Köves. Szabadalmazott kézi mangorlógépek és szabadalmazott jégszekrények, mükőlap burkolattal, miáltal 50 százalék jég takarítható meg, úgyszintén m. kir. állami gazdasági gépek, u. m.: cséplő- garniturák, vető-gépek, millenumi fűkaszálók, resicai ekék és a hírneves Kalmár-féle rosták beszerezhetők Szatmáron kizárólag MELCHNER TESTVÉREK raskereskedőknél. A gépraktár a Korona- épület-ben van, hol minden egyes gép megtekinthető. HÍRROVAT. £ kritika. A színházi évadou keresztül az újságok pár sorát a kritika rovat tölti ki. Helyénvalónak találom — 'végig pillantva a kritikák nagy átlagán — pár megjegyzést kockáztatni s megfeszegetni a kérdést, hogy mit, kell a bírálónak szem előtt tartania s mi a kritika tulejdonképeni célja. Minden darabnál tisztába kell jönni azzal, hogy mit akar elérni az iró ? M-gértettók-e a színészek s megtud ták-e értetni a közönséggel az iró szándékát ? Mikor evvel rendben van a bíráló, akkor első sor:.au véleményt ir a darabról; ha azonban a darab régi s már a közönség bírálatot olvasó róssse alaposan ismeri s a kritikus sem újabb világításban bemutatni nem tudja, sem olyan érdekesebb megjegyzése nincs a darabról, mely eddig még szőnyegre nem került: akkor nem ir róla semmit. Következik ezután a rendező munkájának a felülbírálása. Az ö működése a darab beállításán s az előadó személyzet felfogásán tükröződik vissza. O az iró képviselője. Utánna kerül sor az egyesekre, a színészekre. Minden tzinész alakításán keresztül csillog az egyénisége. A színész a meg világítandó^ egyén, a rendezés korrajz, mely keretet képez körü’ötte. A színész játékánál meg kell vizsgálni a felfogást és a kivitelt. A felfogás fontosabb, különösen fiatalabb színészeknél, akik — gyakorlat utján — kiviteli erejük növekedésével vele művészetüket izmosit- hatják. Ha valaki rosszul értelmezi a szerepét s meglehetős kiviteli erővel (routine) rendelkezik az, mennél nagyobb a kiviteli ereje, annál jobban eltér arról az ösvényről, a melyen haladnia kellene s annál nagyobb lesz az ellentét az ö általa megjátszott ember s az iró képzelte személy között. A felfogás és kivit9l vagyis a megértés és megértetés megfigyelése’után érünk el arra a kritikus pontra, mikor ráolvassuk a színészre: „jól állta meg a helyét“, „nem jól állta meg a helyét.“ Csakhogy ez nem kritika. Ez semmi. — A kritika célja a tanítás. A mit a színész saját maga nem venne észre, ami felfogását meghaladná, a mihez kiviteli ereje nem elég nagy; a mit esetleg a rendező figyelmen kivül hagy, mind azt a színházon kívülálló, teljesen pártatlan és legkevésbbé sem elfegult, művészettel foglalkozó, komoly, tanult és élettapasztalatokkal bőven rendelkező kritikus — ki irányítója kell, hogy legyen a közönség müizlósének — jóakarattal tudtára adja s megmagyarázza a színésznek a kritika hasábjáéban. Ha nem okolom meg, hogy X színész miért „állta meg jól a helyét“, ha nem adom tudrára Y-nak, hogy miért „nem állta meg a helyét“ : akkor jobb, ha nem irok kritikát vagy legalább is nagyzási hóbort azt kritikának gondolni. Sem X, sem Y egy kukkot sem tanul be’őle, sem a közönség nem tud eligazodni mert épen a legfontosabb rész marad ki a hirálatból — a miért? Azért: mert rokonszenves nekem ? mert az alakja nem tetszetős, mert nem volt fokozat a kitörésében ? a fájdalma nem volt igaz? gyűlöletet fejezett ki arca gög helyett ? Melyik a sok alattomban értődő, sokszor egyáltatában nem is értődő (még alattomban sem) ok közül ? Az okot kell a kritikusnak világosan feltüntetni. Meg kell magyarázni azoknak, akik tanulni akarnak. A kriiika bonoké*, nem pedig üres frázis szónoki közhelyek gyűjteménye vagy idegen szavak egymás mellé sorakoz- tatása. Tessék elmélyedni a műben, megismerni az iró szándékát, alakjait s azután véleményt mondani a rendezésről s a színészek játékáról. Ezt a kritikát természetesen nem lehet a kabátujból kirázni s aki ilyen kritika megírására vállalkozik, az felfegyverkezve induljon neki ennek a nehéz útnak, mert gyenge felszerelés esetében könnyen rácáfol a hozzáértő, erősebb ember s ráolvassa az ösmerős paragraphust: „kedves barátom, nem jól állta meg a helyét.“ Szatmár Németi, 1909. ápr. 30 Szőts András. Esküvő- Dr. Hantz Jenő szatmári reí. főgimn. tanár ma tartja esküvőjét özv. Szuhányi Gézáné Kováts Mária urhölgygye!. Halálozás. Bura Sándor, városi végrehajtó e hó 1-én életének 50-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. özvegyén kivül bét kiskorú gyermeke siratja. Temetése tegnap délután ment végbe a g. kath. egyház szertartása szerint nagy] részvét mellett. Törölt virilis. A m. kir. közigazgatási bíróság egy beadott felebbezés folytán Takácsi Károly háztulajdonost a legtöbb adót fizetők ez idei névjegyzékéből törölni rendelte s helyére dr. Fekete Samut osztotta be. Hivatal vizsgálat. Király Pál m. kir. főfelügyelő a helybeli m. kir. mértékhitelesítő hivatalt a tegnapi napon megvizsgálta és mindent a legnagyobb rendben talált. A 6 iki megyei közgyűlés. A vármegyei közélet régen volt olyan élénk, mint a csütörtöki főszolgabírói választást megelőző lázában. Szerdán, f. hó 5-én a vármegyei függetlenségi párt Szatmáron, ugyanaznap a nagykárolyi párt Nagykárolyban értekezletet tartanak, amelyek az erdődi főszolgabirói állás betöltésével is foglalkoznak. A jelöltek közül bér. Kovács Sándor, dr. Jékey István és G&lgóczy Árpád vaunak előtérben. Közuiók legrégibb a megyei szolgálatban bér. Kovács Sándor, aki az ellenállás idejében önálló,.n vezette a nagybányai hivatalt s éppen ezen okokból erős pártja és nagy kilátása van a diadalra. Nagy pártja van Jékey Istvánnak, aki mint jelenlegi járási szolgabiró, az egész járásnak a jelöltje és mint a járási ügyek alapos ismerője, a vármegye egyéb részeinek a támogatását is bírja. Minden valószínűség szerint közötte és berenczei Kovács Sándor között fog eldőlni a csütörtöki izgalmas választás. Dr. Graigóczy Árpád mint nagy tehetségű és nagy munkaerejű fiatal szolgabiró, számíthat mellettük a sikerre. Szerencsés véletlen, hogy ebből a harcból a vármegye közönsége mindenképen csak nyertesként kerü hét ki, mert a jelöltek bárme- Ivikében is jó főszolgabíróra tesz szert. Nevelő szülők kitüntetése. A m. kir. belügyminiszter azon nevelőszülőket, kik az állami gyermekmen- helyektől gondozásba adott gyermekeket kiváló gond és odaadással nevelik, buzdításul bizonyos jutalmakban részesíti. Városunkban ezúttal három nevelő-szülőt, név szerint: ítuzicska GfyÖrgynét, Nagy Sándor- nét és Szigeti Istvánnót tüntette ki, illetve jutalmazta meg; az elsőt díszoklevéllel, a két utóbbit 15—15 koronával. A jutalmak kiosztása e hó első napján délelőtt, a szatmári gyermektelep diszgyülésén történt a városháza nagytermében, mikor is a nagyszámban megjelent tagok előtt a telepbizottság elnöke, Biki Károly ref. espereslelkész nagyszabású és könyeklg megható beszédben vázolta az elhagyott és állami ’gyermektelep kötelékébe került gyermekek helyzetét s úgy a maga, mint a telepbizottság nevében e ismerő köszönetét mondott a három nevelő-szülőnek. A jelenvoltak a megjutalmazott nevelőszülőket élénken megéljenezték. Gunimikerekü bérkocsi Sen^i sem tagadhatja el Szatmártól, még az irigység sem, sőt talán Nagykároly is elösmeri, hogy rohamosan haladunk. J {JQQ öttSay szövet fedezett ^||gjjg| ""W 1/ Ai ,A4- leflJ óbbat és legolcsóbban O j\í /S CJ Ä M fin R kávékereskedőnél fXaVRT beszerezhetünk ÍJ üá JN Ä. w k!> xY JN U U Ja Szatmár, Kazinezy-utea 16 sz. __________ »Mokka keverék" cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, villany erőveL pörkölve.
