Szamos, 1909. május (41. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-19 / 113. szám
XXXXI. ivfelyaü. FTGGETLEi POLITIRA1 MAPlIiAP. Szálnál, 1909 május hó 19, szerda, Zö 113, szánt. Előfizetési dij: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. Vi évre 3 K. I bére I K. VMéken: . , 16 . . 8 „ „ „ 4 „ „ „ 2 „ Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL Rákóozi-sitcze §. sz. Telefon: 107. Mindeanemfi dijai: Ssatm&ioa, a lap k!*d6hr»»mlAbsn fUctendök HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kOzöltetne Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fülér. A válság. Nem lesz függetlenségi kabinet. A gyilkossággal vádolt bíró kifogásai a vádirat ellen. Hamis kártyázással vádolt tisztviselő. Széljegyzetek. Fenn, Bécsben már eiőjegyzik a haza legközelebbi boldogítóit; lenn, az országban pedig kedélyesen tippelgetünk: tne.yik jön be előbb? Andrássy, Justh, vagy Wekerle ? Jut Hollónak egy kis igazságügyminiszterség s akkor a nemzet összes jogos aspirációi automatice be lesznek teljesedve, vagy marad Günther s marad a háborgás a hazafias kedélyekben ? Megmenti-e a hazát a nagyszakáiu őrszemgróf, Batthyány, nagy önmegtagadással lemondva az önálló bankról, amelyről utóbb különben is belátta, hogy gazdaságilag többet ártana hőn szeretett nemzetének, mint ameny- nyit az elv használna, vagy nem lesz vasúti minisztérium s akkor jaj a kormánynak, mely gyáván engedett a bankkérdésben s örökös közjogi nyomorba dönté a hazát. A nemzet átka kiséri utjain! így lesz-e, úgy lesz-e: valami na yon nem izgat bennünket. A társaság pompásan illik egymáshoz, hadd bonyolítsák le utálatos üzletecskéiket egymás között. Tudjuk, hogy Andrássy nem lógja nagyon komolyan venni a Holló nagy bankfájdalmát s Holló és Polonyi se dideregnek majd az Andrássy kínos becsületességi rohamaitól. Uh, ők megértik egymá t. Egyformán hősök, egyformán szentek, egyformán férfiak. A versenytér kész. A próbafutások megkezdődtek, már dobálják le magukról a nehezebb szerszámokat és cifra díszeiket, hogy könnyűek legyenek. A verseny eredményét még csak nern is sejtjük. De konstatálhatjuk, hogy a Wekerle diszpozíciója már is sokat ígérő. Mint mindig. Meglátják, hogy ő még a sir szélén is sokat fog Ígérni. A felség állítólag nagyon kiváncsi természetű. Azt mondják — Széli Kálmán maga — hogy a Széli előadásait és bölcs körmondatait is komoly érdeklődéssel hallgatta. De Hoitsy Pál iránt már csak 25 perc erejéig érdeklődött. A Széli egy órája és a Hoitsy 25 perce, összesen 1 óra 25 perc, elég ok volna arra, hogy egy öreg ember rosz- szul érezze magát utána. Nem kutatjuk, hogy hány formulát és kompromisszumot lej tett ki Széli Kálmán a felség előtt, sem azt, hogy mily okos dolgokat tanácsolt Hoitsy, hogy a felség a jövőben aszerint irányítsa cselekedetek. Majd kivehetjük a felség tetteiből. De nem tartjuk valószínűnek a kihaligatoLak azon nyilatkozatait, hogy a felség mindvégig derűs hangulatban hallgatta előterjesztéseiket. Bizonyára Ok sem kívánják, hogy a „mindvégig“ szót a legszorosabb értelemb n vegyük. De meg ha nem is mondanák, akkor is eihinnők azt, hogy a felség a kihallgatás után igen kegyesen intett köszönetét. Mint mikor egy nagyon érdekfeszitő regény utolsó lapján megkönnyebbülünk, látva, hogy: Vége. Az a bizonyos öreg ember, akinek az a hivatása, hogy minden télben ne emlékezzék ilyen hidegre, úgy nyilatkozott, hogy olyan cudar politikusokra csakugyan nem emlékezik. Sőt — azt mondá — már Tiszában sem bízom. Kérdő tekintetünkre — nem értvén az összefüggést — azt feleié, hogy Tisza nem jól jövendölt, mikor azt mondta, hogy utána az özönviz. Nos, nézze, uram, — szólt az öreg ur, a magyar közéletre mutatva — ez legyen az az özönviz ? Hiszen ez egy közönség pocsolya, vagy mocsár, amelyben békák kuruttyolnak, vagy hallgatnak, ki mint, ahogy megfizetik! Az öreg ur — feleltük mi — UuüaO rnagfigyelő képesség és pompás hasonlatokat mono. De amit Tiszáról mond, az nem helyes. Mert — folytattuk — utána tényleg az özönviz jött. Mikor A elnök ur túrója. Irta: Nagy Endre. Az elnök ur fagyos tompasággal válaszolta : — A szobormű nagyon szép és ajánlom, hogy küldje be az őszi tárlatra .. . De azonnal ! A főszakács halálsápadtan távozott és nyomban beadta lemondását. Az elnök ur pedig elhatározta, hogy ezentúl nem fog teketóriázni, hanem a legegyenesebb utat választja. Energikusan szólott az őrség parancsnokához! — Parancsnok ur, némely ifjúkori emlékeim fölelevenitése czéljából elhatároztam, hogy egyszer juhturót fogok ebédelni. Gondoskodjék róla, hogy ezt megtehessem 1 A parancsnok szinte elsőrendű diplomata volt és egykedvűen válaszolta: — Kegyeskedjék megszabni az ebéd idejét, hogy megtehessem az előkészítő munkálatokat. Az elnök ur mérgesen toppantott. — Ördög és pokol, parancsnok ur! Azt hiszem, ezúttal mindenféle előkészítő munkálatok mellőzhetők lesznek. Hozassa el azt a juhturót és megeszem most . . . Most mindjárt 1 — Bátorkodom félhivni elnök ur figyelmét, hogy a jelen pillanat a leg- kevésbbé sem alkalmas erre, mert elnök ur egy óra múlva Kokalamahaba- juhonna afrikai száműzött királynőt fogja fogadni és a juhturót illata tud valevőleg . . . Az elnök ur szomorúan megadta magát — Igaz . . . Tehát keressen ki egy napot, a mikor teljesen magamra maradhatok az illatommal. A parancsnok tüzetesen áttanulmányozta jegyzőkönyvét és a jövő hét csütörtökjére tűzte ki a juhturó-evés napját. Az elnök belenyugodott ebbe is és most már nyájasabban mondta: — De talán mondanom se kell, parancsnok ur, hogy az egész dolgot a legszigorúbb diszkréczióban akarom tartani. A parancsnok ünnepélyesen megfogadta a legszigorúbb diszkrécziót és ennek folytán a másnapi újságokban igen kedves intim apróság jelent meg az uj elnökről, a ki ime a hatalom legmagasabb polczán sem feledkezik meg régi egyszerű életmódjáról. E hirt a világ összes lapjai átvették és egy hét múlva már a magyar lapok (Vegyes) rovatában is olvasható volt: (Az elnök és a juhturó) czimmel. Az elnök urat talán kellemetlenül érintették volna ez ujságközlemények, ha olvasta, mert a titkárja gondosan kihagyta ama kivonatokból, melyeket reggelenként elébe szokott terjeszteni. Végre elérkezett a várva-várt nap és a parancsnok jelentkezett az elnök urnái : — Elnök ur melyik teremben parancsolja szerviroztatni a túrót? — Eh, hát itt, punktum, — Az lehetetlenség, elnök ur. Ennek a szobának gyenge a világitása. — Bánom is én a világitást! Annyi világítás lesz itt, hogy megtaláljam a számat I De elnök ur, bátorkodom megjegyezni, hogy ebben a világításban lehetetlenség fotografálni. Az elnök ur elbámészkodott hüle- dezve. — Ki akar itt fotografálni? — Az udvari juhturó-szállitó indisz- krécziója folytán kiszivárgott e bájos epizód hire és a (Le Journal) elküldte ide fotográfusait, hogy dokumentumot szolgáltasson utókornak ez eseményről. — Ne ereszsze be őket, punktum! — Elnök ur, ezt az intézkedést nem találnám czélszerünek, mert e két újságnak döntő hatása van a világ közvéleményére . . . Épen erre való tekintettel bátorkodtam az utólagos jóváhagyás reményében megadni nekik az engedélyt és a fotográfusok már itt is vannak készülékeikkel az elfogadó-teremben Az elnök elkeredetten káromkodott. — Nos, hát, akkor egyáltalán nem eszem! Különben is érzem, hogy abszolúte elment már az étvágyam tőle. Kérem, jelentse ezt a tisztelt fotográfus uraknak. A parancsnok kiment az elfogadóterembe és ünnepélyesen mondá:-- Uraim! Mindnyájunkra egyaránt fájdalmas hirt kell közölnöm önökkel. Az elnök ur hirtelen rosszul lett és ennek következtében a turóevós aktusa bizonytalan időre elhalasztatott 1 Simon nagyválaszték a oipőrakfárát ftjÄäiljiik % t. vevő-közöaiégneky mini; iegol-dséüü vi^ke iepagioob cxijttraktira. Közvetlen a „Pannóni a" szálloda mellett AUtaiap n» / -i__ i a a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevraux és box bőrbői M0g’6FK0Zt0& készült legújabb divata fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők!
