Szamos, 1909. május (41. évfolyam, 99-122. szám)

1909-05-16 / 111. szám

XXXXI, ivfilya»* Ezatraár, 1909 május hó 16 , vasárnap. 111. szám. FIIGGETLEI POLITIM II IAP1LAP. Előfizetési díj: Helyben: egy évre 12 K. fiiévre 6 K. V« évre 3 K. I hire I K. Vidéken; , „ 16 „ „ 8 ?T „ 4 „ „ M 2 „ Egy szám ára 4 fillér.___ SZ KRKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL RákóczI-utsra 9. íz. Telefon: ',07. /SAadeBxífcmő dijak Saala&Aroa* * l&p HIRDETÉSEK: KószpéBífi/.otéis mellett a legjutányosabb árban közöltetns Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden ezó 4 fillér. Elfogott anarkiata. Okmány hamisító jegyző. A nőcsábász. Elcsábította a barátja feleségét. Mozgó uralkodók. (T.) A királykodág régi mester- cég, amelynek régtől fogva meg­vannak a maga szabványai. Tannak még ilyen arisztokratikus foglalkozások ezen kívül is, például az ügyvédkedés, a prókátorság. Ha elolvassuk a legrégibb időből kelt feljegyzéseket az ügyvédskről, alig találunk bennök eltérést a mai kor kritikájától. Sok jót persze sohasem mondtak rajok; az irigység nem bir jót mondani. Nyilván a becsületét iri­gyelték legjobban minden időkben a fiskálistól, mert azt bántották leghe resebben. De változó idők változó gondolat- vPága is mindig ugyanazokat a szemrehányásokat hangoztatja, hogy a pörnek nincs vége, amit nyertek az ügyvéd nyerte, amit vesztettek azt a fél vesztette szóval Werbőczy István-tól Szivük Imréig vagy Po- lonyi Gézáig nagyon keveset vál­tozott a prókátor típusa, amelyet a közélet gyaláz, de nem birja nél­külözni, úgy lévén vele, mint az ügyes, de kacér (azaz: tehát ka­cér) asszonyokkal általában lenni szoktunk. Más mesterségek átlag alakja mégis sokat változott. Még a poli­tikus csizmadia is más; máskép politizál. Látszik ez hazánk egész közéletén, amely végtére is csiz­madia politikát üz. A régi felcserből vált modern nőgyógyász, aki a kezeit csókolja a „ drága nagysádkának“, a régi jó professorból vedlett mostani fizetés emelő“, gyülésező és mozgalmas tanár: mintha csupa uj mesterség volna. Valami kicsit még a királykodás is változott. A régi uralkodók képe úgy ált előttünk, mint akik csak a legvégső szükségtől hajtva szálltak le a tró­nusról, mivel a „Király“ cimü vígjáték szerint nem a homlokukkal ültek rajta. Jöttek jobbágyok és hódolók, a király pedig ült, ült és uralkodott folyton. Azért lett olyan legendás alak Mátyás, mert 6 bejárta az országát és evvel okozott feltunéTt^a többi uralkodókkal szemben. Csodálatképen ma, mikor tele szájjal kiabáljuk a népjogok haj­nalát és erővel elő akarjuk kuko­rékolni az uj idők napfelkeltét: ugyanakkor az uralkodók is neki­fognak személyesen uralkodni. A közélet megváltoztatására irá­nyuló tettvágy két oldalról indult el uj hódításra. Lega'ulról és leg- f élűiről. A proletár és az uralkodó dol­gozik a leghivatásszerübben a po­litikai szakmában, mert mindkettő­nek az eleven bőrére megy az, ami minekünk összes többieknek ebédutáni kávétárgy. Vilmos és Viktor Emánuel, a cár és az angol király jönnek-men- nek és politizálnak, ugyanakkor Franciaországban forró a talaj és delirálnak a modern törekvések. Minden jel arra mutat, hogy a caesari demokráciák ideje közeleg, amikor a királyok hajlandók a nagytömegek támogatásáért az arisz­tokrácia fejeit áldozatul hozni, gon­dolván, hogy ennél értéktelenebb áldozatot úgy sem hozhatnának. Külföldön királyok és agitátorok politizálnak; minálunk persze ez majd később lesz igy, mert mi lassabban haladunk. Nálunk egyelőre a királyok úgy politizálnak, hogy a politikusok ki- rálvkodhassanak. Nem baj; hadd játszák ki ma­gukat. A válság. Mig a miniszterek a bécsi pohár­köszöntők mellett andalognak el, idehaza a függetlenségi pártban eg) re nagyobb az izgatottság, mely- lyel a válság megoldása elé néznek. Tegnap egy német estilap, állítólag Justh Gyula sugalmazására a füg­getlenségi párt uj programmját kö­zölte, mely szerint a párt nem törődik most a katonai kérdésekkel, de követeli az általános és egyenlő szavazati jogot és a gazdasági ön­állóságnak legkésőbb 1917-ben való biztosítását. Holló Lajos, a párt alelnöke erre a közlésre egy újságíró előtt a következő nyilatko­zatot tette: — Nem igaz, hogy a párt most nem törődik alantasi kérdésekkel. De e kérdések megoldása attól függ, milyen' mértékben honorálják a mi gazdasági követeléseinket. Ha itt teljesitik kívánságainkat, akkor ka­Őnagysága a hétről. A mai napon már úgy voltam, hogy a szokásos szombati lntervjut, mely nem egészen szokatlanul néha két hétben lát csak napvilágot ismét el­halasztóm. A körülmények azonban másképen alakultak. A legkedveltebb fóaakálom, ugyanis a hét elején beteg lett, még pedig ugyanazon a napon, amikor a vastag nyakú polgártársaink hazájá­ból a virágos május piros hajnalha­sadásán konkurrens laptársunk öblös torkú rikkancsai eiorditották magukat az ablaka előtt. Az én kartársam jó barátai azt állí­tották, hogy itt kell keresni a bajának eredetét. Különben lázas állapotában mikor nála jártam, erről meg Í3 győ­ződtem. Nagyon rosszul lehetett, mert *z ágya előtt ott láttam laptársunkat. Csak ennyit tudott mondani: Bandik mielőtt visszatérek Ábrahám kebelére u'olsó vágyam egy nyolc oldalas szám, nagy címek, de igen nagyok és 5 oldal hirdetés. Láttam, hogy nagyon fel van indul­va, hasonlóan cselekedtem és legna­gyobb óvatossággal folyton baleset biztosítási kötvényemre gondolva el­hagytam a Katóné-fóle ősi kúria eme­letét, melynek emeleti erkélye a lenni és nem lenni, — már éppen nézet dolga, hogy örvendetes, vagy szomorú Ham­let ciátumot juttatta eszembe. Éu és Radó Bertalan szerencséjére nem történt semmi bajom. Ennek a magam részéről egyrészt azért örven­dettem, mert eme kritikus napokban nem szerettem volna ősi lapocskánkat bus özvegységben hagyni, valamint Radó Bertalan távozását sem akartam vo'na megkeseríteni éppen akkor, midőn hosszú munkálkodása után az Első Magyar abban a kitüntetésben részesítette, hogy a budapesti Betörés- osztály főnökévé nevezte ki. Egy kissé messze elkalandoztam azonban akkor, midőn tulajdon képpen arról akartam Írni, hogy mi­képpen jutottam el mégis Onagysá- gához. A dolog igen egyszerű. Fősa­kálom jobban lett sőt tegnap már el is hagyta az ágyat. Mosolyogva és „justiciávai“ jött be a redakcióba. Erősen biztatott: „ne félj ! mig justi- eiánk van . . .“ vártam a slágert — nagyon ellaposodott — lesz kézirat. Justicia pedig nem hagyja el híveit. Ez ugyan sovány kis biztatás volt, azért hát mégis elmentem Őnagysá- gához. Persze nála is meg mindenütt csak az uj lapról esett szó. Elképzelhetik milyen jól esett ne­kem ezt hallani, bármennyire is szi­vemen fekszik városunk sajtónyiro­dalma, (Ezt a sajtóhibát nem javítot­tam ki.) Onagvsága főleg az iránt érdeklő­dött, hogy jön-e Nagy Endre kabaré­jával, mert mint lapunk bői olvasta, a színházat nem kapta meg a nemes várostól. Mint egész helyesen megjegyzé, csak azt nem tudja megérteni, hogy ha javítják a díszleteket és egyebet, Fráter Loráud, kit külöaben szintén nagyra becsül, miként kaphatja meg a színházat 20-án, mikor a nagy Kabarés csak junius elsején jön. — Barátom — mi ugylátszik visz- szafelé számítjuk az időt is és törted tünk gigászi lépésekkel hátra fele. Különben ez sokak szerint nézet dolga. Mit is keresne a művészet a színházban ? Nem vesztettük még el a regényt nagyságos asszonyom, mert lehetsé- ges, hogy az a „zsidó gyerek“ a a ff Rétb Simon nagyválasztéku olpőraktárát + ^ ajánljuk, a. t. vevő-közöaségnelt, mint legolcsóbb bevásárlási forráet. Közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Szatiár és vidéke legnagyobb oxipőr&ktára. K , 1 j 1 a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevraux és box bőrből JöA0gGrK0ZL0K készült legújabb divata fekete és barna szinti iirí-, női- és gyermek-eipők!

Next

/
Oldalképek
Tartalom