Szamos, 1909. május (41. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-11 / 106. szám
£?atßrär, 1903 május ito 11, kedd. lOS, szám. « XXXX1. gvfotyaiB’ FUC2G12TIi®2M POLmüAl IAPIMP. E ! 6 i iiotáii d i j : Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V« «vre 3 K. I bóra i K. Vidéken : Iß Egy szám ára 4 fillér. SZBRKE3ZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL Rákóozi-utcza 9. sz. Taíefon: 107. SiadBaaemä díjak SaaSaiárpa, a Isp fcí*dőhlv»?al4b95* iUetscdöi HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéin* Myilttér sora 20 fillér. Xz acrő hirdetések között minden esó 4 fillér. Az uj párt. CUj pártalakulás programmja.) Szatmár, május 10. A Pester L!oyd, amely tegnap rról adói t hirt, hogy küszöbön áll egy uj pártalakulás uj proramm alapján, ma újra visszatér erre a híradásra s olyan formában, amely az illetékes forrás látszatát kelti. „Az uj párt. Töredékek egy beszélgetésből“ címmel ismerteti az uj pártalakulás programmját. A beszélgetésben a kérdezősködő hirhpiró vajmi ritkán jut szóhoz. Mindvégig s megkérdezett forrás viszi a szót s miután a függetlenségi párt nehéz helyzetet jellemzi, a heyzetből való kibontakozásról következőket mondja: — Uj pártalakulás uj programmal, mely párthoz csatlakozhatik mindenki, akinek a meggyőződése megengedi s amely pártból ki kell vonulniok mindazoknak, akik lelkiösmeretükkel összeíérhetetlennek tartják, hogy ebben a kérdésben (a bankkérdés) engedjenek. Persze ennek is meg kell adni az árát, mert a politikában a lemondás nem más mint megfizetett erény. Nem állok egyedül azzal a fölfogással, hogy a banközösség fen- tartásának tartozéka nem lehet más, mint a készfizetések törvényes felvétele s hogy ez sokkal nagyobb előnyöket biztosit a magyar érdekeknek, mint az önálló bank ideológusai gondolják. A készfizetések felvételének előnyeit és jelentőségeit fejtegeti ezután a nyilatkozó forrás és utal arra, hogy a monarchia legutóbbi diplomáciai diadala igen nagy anyagi áldozatokkal járt. melynek nyoma lesz a legközelebbi költség- vetésekben. Ausztriával szemben is igen sok terhes kötelezettséget vállaltunk magunkra. Nem a legutolsó ezek közt a járadékbank konverziója, amely elől a kiegyezési periódus keretén belül nem térhetünk ki. Mindéhez a szükséges erőt a készfizetések felvétele lógja megadrr. TÁVIRATOK — Saját tudósítónktól. — A kihallgatások. Nem nyilatkoznak a politikusok. Héderváry, Lukács, Hoitsy Pál, Tóth János a király előtt. Budapest, május 10. A király felegvkor fogadta gróf H“d»rváryt audiencián, amely negyven percig tartott. Héderváry az [ audiencia u-án hosszasan tanácskozott Aehrenthallal és Wekerlóvel. Félkettökor Lukács László járriít ^ az uralkodó elé, ahol egy fél óra hosszáig volt. Félháromkor Hoitsy Pál ment húsz percig tartó audienciára, majd három órakor Tóth János, akit a király harminc percig tartó kihallgatáson fogadott. A kihallgatáson volt politikusok az audiencia lefolyásáról nem nyilatkoztak. Városi közgyűlés. Rekord a gyors tanácskozás terén. Amire még nem volt példa, bebizonyította a tegnapi törvényhatósági bizottsági közgyűlés, hogy t. i. 24 tárgyból álló napirendet rövid félóra alatt le lehet tárgyalni. Az elnöki széket dr. Falussy Árpád főispán foglal la el. Bizottsági tagok szép számmal voltak jelen, azonban vitát egyetlen tárgynál sem provokáltak. Az asszony. — Hét év óta vagyok férjnél, az uram szép, okos, aranyszívű, belőlem, a .kishivatalnok leányából nagyságos asszonyt csinált és mégis, ha maga akarná, én eltudnám ezeket mind felejteni és... Mikor a szép asszony ezt a kijelentést tette, az udvarlója belepirult a győzelmébe és zavartan keresett szavakat, témát, elterelni a beszédet, válasz nélkül hagyni ezt a veszedelmesen kellemes kijelentést. Az asszony egy évvel volt idősebb nálánál, voltaképpen ez az év nem is létezett, mert úri emberek nem cseré- ' ük ki egymás életév számait: az asz- szony huszonb ái ómnak látszott, a férfi huszonnégynek. A fiatalabb mégis a férfi volt, egy szép életet élő, szerencse- krdvelte gyerek, fiaki a tehetsége, a szerencséje révén olyan életet ólt, melyben benne volt minden: jólét, kényelem, hírnév. író volt, akit fölkaptak, szatirikus volt, akinek az írásából a romlottságnak és cinizmusnak kellemes parfümje áradt ki. Valójában pedig gyerek maradt mégis, akinél nem volt emelkedés, mert már csudagyereknek indult, aki nem tudta a sikereit, a gyönyöröket mérsékelni és megbecsülni, mert mindig csak becézték, hizeleg ték, dicsérték és irigyelték. Az első nagy hódítása, az első férjes asszony megszédülése mégis eseményt jelentett nála. Az eddigi viszonyai nem igen viharzottak át lelkén: pár kis színésznő, egy unokahuga, sok közönséges romlott nő, ennyi jut másnak is, meg sem kottyan, itt nincsenek megállóhelyek. És most, pár havi udvarias érintkezés után királynő préda kínálkozik. — Ha maga akarná, el tudnám felejteni, hogy asszony vagyok, boldog asszony, akinek okos, derék férje van... igy valahogy mondta. Nem tetszett neki ez a vallomás. A saját maga arczulcsapását érezte, ezek alatt a szavak alatt, ö, aki kicsúfolt mindent; az erkölcsön, a régi, kipróbált szent erkölcsökön akkorákat rúgott az írásaiban, hogy kacagott, tapsolt mindenki, akinek oka, joga volt haragudni ezekre az erkölcsökre, most érezte, hogy hazudott, hogy nem őszinte. Az asszony, aki ilyen nyíltan nyújtotta feléje az almát, fölséges teremtés volt. Szerelemhúr ugyan nem pattant meg a szivében iránta, de boldog volt, ha mellette lehetett és tisztán érezte, hogy nem volna asszony nem volna anya, talán őrültségre is tudna vetemedni érte. De anya is volt. A kis Dundi mamája és komisz, aljas fráternek érezte magát, ha arra gondolt, hogy a Dundi mamáját csak meg is csókolná. — Ez Ízléstelenség, ebbe nem megyek bele — lázadt föl benne a jobb érzés. Hogy ón más asszonyát beszennyezzem, ahhoz sokkal finomabb lelkű vagyok. És gondolkozott, mint szakíthatna legkönnyebben. — A férjével fogok beszélni. Tartsa szemmel, vigyázzon rá. Még nem történt semmi, de fiatalok vagyunk min- daketten, igen restelném, ha megfeledkeznék magamról. Elment a klubba, ahol meg is találta a férjet. Egyikük sem volt kártyás, szépen beültek egy puha szögletbe trécselni. Az alkalom kitűnő volt. Maga a férj kezdte a témát. — A legszerencsésebb fickó egyike te vagy, az bizonyos. — Miért mondod ezt? — Csak. Tudod, nem vagyok irigy, hisz házas ember vagyok, boldog házas, de mégis az embernek megcsillan a szeme, ha minden oldalról csak azt látja, hogy valakit magasztalnak, töm- jéneznek, No és főleg az asszonyok I Barátom, hiszen te annyi szivet szúrhatsz fel a tollad hegyével, amennyit éppen elbírsz. Nem hiszem, hogy volna ebben a rengeteg városban egy leány is, aki az első intésedre nem menne hozzád feleségnek és nem hiszem, hogy akadna asszony, akit ha akarnád, hosz- szabb vagy rövidebb ostrom után né ölelhetnél. — Nonono, te, férj létedre mondasz ilyeneket ? — Hát tudod, most egy kicsit indiszkrét leszek. Elvégre sem az asszonyomat, sem magamat nem féltem, de bevallom neked, Olga is egészen oda van érted. Reggel, ha hozzák az újságodat, ő már gyertafénynél olvassa a cikkedet és nekem, aki belletrisztikát az érettségi óta nem olvastam, mindig elmondja, miről csevegtél aznap írásodban. A könyveidet mind megveszi, folyton olvassa, ha fürdőbe megy vagy hazautazik az anyjához, akkor is magárai viszi. Mondhatom Írásaid rabszolgája ez az asszony. — No és ? — Ennek természetesen kell, hogy visszahatása is legyen. Egyszer bizal_ trolin Er.;e!i -JS étvágya! és a iarteiíyl, segsaü«» StS a k&högteJ. «Mkjt, éj*».: mattot. Tüdőbetegségek, honitok, szamár- köhögés, skrofylozss, SnÜuestza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy érffírteten utánzatokat is kínálnak, kérjen mimkmfeof „Roche* eredeti eeomagotáat. „Roehe“ Kaptató orvosi rendeletre a gyógyszertárai»» bon. — Ars Svageafcieí 4.— korona. W. M*ÍTa Itecke A Cfo. Bas*5 prájfi)
