Szamos, 1909. április (41. évfolyam, 74-98. szám)

1909-04-24 / 93. szám

S-ík oSdftl.

« 7i AM Of*

(1909. April. 84) 95

A plébánia betörőinek újabb bűnei.

Ez óv február havában városunk ban történt plébánia betörés tettesei eilen a vizsgálat újabb bűnöké1 déri tett ki. Pusztai Gyula. Reich Gyula. Rés János és Eudes Árpád voltak a tettesek, kik az utóbbi kivételével a szatmári kir. ügyészség fogházában ülnek E desnek, mint ismeretes, sikerült közvetlenül a a eifogatás előtt megszökni. A letartóztatott betörők ellen a nyomozás kiderítette most azt is, hogy a megszökött Eudes Árpiddal együttesen pír hónappal azelőtt Nagyváradon is operáltak, hoi a többek között Schwarcz Ferenciül ezüst evőeszközöket 300, Mitbajler Edétől női aranyórát, gyémánt fülbevalót, azonkivül gyűrűket 700, Kiss Lajos fodrásztól egy tucat bajuszkötőt, huszonhat beretvát, tiz darab hajvágó gépet 150, Léderer Manótól ezüst cukortartót és tésztástálal 450, végül Kalmár Dezsőtől arany és ezüst ékszereket 400 korona értékben loptak el. A jómadarak mindenütt álkulcsok segélyével dolgoztak.| Morvay Károly központi vizsgálóbíró a helybeli plébánia betörés ügyében a vizsgálatot javaríszben már befejezte s az iratokat nemsokára átteszi az ügyészséghez. Endest, dacára az országos körözésnek, mindezideig nem sikerült elfogni.

Az OMKE közgyűlése.

Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés szatmári kerülete f. hó 25-én, azaz holnap délelőtt fél 11 órakor tartja közgyűlését a szatmári kereskedő ifjak dísztermében a következő tárgysorozattal:

1. Elnöki megnyitó. 2. FaloGasás a magyar kereskedők helyzetéről, tartja dr. Szende Pál, központi főtitkár. 3. Az előző óv számadásainak előterjesztése. 4. Tisztujitás.

E közgyűlésre, amelyre a tagokat és az érdeklődőket ez utón is meghívja az elnökség, mi is felhívjuk kereskedőink figyelmét, mint akiknek nagyfontosságu, életbevágó érdekeiért az OMKE alakulása óta annyiszor sikra szállott és azokat hathatósan megvédte.

Mint értesültünk, e közgyűlésen a budapesti központ képviseletében jelen lesz maróthi Fürst Bertalan ale!- nök és dr. Szende Pál, az országos nevű gazdasági iró, központi főtitkár, kiknek tiszteletére ma este 8 órakor a Kereskedelmi C-arnok helyiségében társas vacsora lesz.

Milliós amerikai örökség.

Egy helybeli ügyvéd szerencséje.

Váratlan és meglepő szerencse ért egy fiatal, közismert szatmári ügyvédet. Tegnapelőtt este a Pannóniában ült barátaival s éppen egy érdekes jogesetét mesélte, mikor egy expresz levelet kézbesítettek részére.

A levél gyászkeretes volt és mint a bélyegről látszott, Amerikából jött. Dr. G. — ez nevének kezdőbetűje s

ennél többet nem írhatunk ki, mert megkért reá bennünket — nem volt meglepve, mere fiatal, de nagy forgalmú irodájában sok külföldi peres Ügy van s igy azt vélte, hogy ezek valamelyikére vonatkozik a levél.

Kibontotta & levelet s az irigy szemekkel reá tekintő kartársak ijedten vették észre, hogy hirtelen ei- sáppsdt. és a szó szoros értelmében leesett a székről.

Minthogy régi fiskális szokás, hogy — ha az egészséges kartársakou nem is — de azokon, akiket baleset élt, szívesen segítenek, az asztal körül ülök hamar segítségére siettek.

— Az istenért, Albert, csak nincs valami bajod ? Kérdezték tőle.

— Már nincs semmi. Rendben van, csak egy kis szédülés volt a váratlan öröm miatt.

— Váratlan öröm — gyászkeretes levélben ? kérdezték irigyen és elképedve.

— Igen. Egy milliót örököltem, szólt röviden és megevett egy narancsot.

Természetes, hogy az örökség hire óriást konsternációt keltett s miudenki sietett a boldog örökösnek, akinek számos jó barátja van, szívből gratulálni.

Az is természetes, hogy sokan kiváncsiak voltak a részletekre is, de dr. G nem akart semmi felvilágositá t adni.

Tudósítónk véletlenül szintén jelen volt az asztalnál s mint lelkiismeretes hírlapíró utánajárt a dolognak. Fáradozását siker koronázta, mert sikerült hiteles másolatban megszereznie a levele’, mely a váratlan nagy szerencsét hírül hozta.

Ä levél igy szól:

New-York, ápr. 10.

Kedves rokon!

Talán meg fog lopni levelem, mert nem tudom emlitetták-e előtted, hogy én és nőm, a te rokonaid már évekkel ezelőtt, mikor te még kis gyermek voltál, kivándoroltunk Amerikába. Itt jól ment sorunk, nagy vagyont gyűjtöttünk. Szegény nőm nemrég meghalt. Életében sokat emlegetett téged, aki mint okos, szép kis gyermek a kedvence voltál. S végrendeletében is megemlékezett rólad. Egy milliót ki- tévő külön vagyonát reád testálta Utolsó óhajának teszek eleget, midőn mellékelem a fényképét s arra kérlek : csókold meg a segítségedre siető rokonod kópét... stb. stb ...“

Többen azon a véleményen voltak, hogy talán csak tréfa az egész levél, de a boldog örökös azt mondja, hogy a levélhez mellékelt kép bővebbel is szolgál és feltétlenül bizonyítja az ügy komoly voltát. Ő ugyanis emlékszik, hogy régen, gyermekkorában egy kertben látta néhai rokonát s a most kapott arckép vonásrói-vonásra hasonlít ahhoz, ami emlékezetében ól.

Dr. G—t forgalmas irodája nem engedi hosszabb időre távozni, de — úgy hírlik — egy másik ügyvédet fog megbízni, hogy a hagyaték rendezése és átvétele végett Amerikába utazzék.

A bőkezűségéről általánosau ösmert örökös az ügy rendeztóvel egy nagyobb jótékony alapítványt szándékszik tenni.

Színház.

Heti műsoí*:

Szombaton „Petőfi-estóly.“

Vasárnap délután „Peíeskei nótárius,“ — este „Smoleu Tóni “ (Rónai Imra ju;&lömjátéka.)

Hétfőn „A f*lu rossza.“ (A barsze- mólyzet juíalomjátóka.)

Nincs elvámolni valója ? Üres páholyok, de annál nagyobb diákság előtt adták tegnap este ezt a szellemességekkel telt francia disznóságot. Sok nevettető, de sok arcpiritó is van benne. Á szereplők kitünően játszink.

Rónai Imre jutalomjátékára, a

mely vasárnap este lesz, felhívjuk a színházlátogató közönség figyelmét. A kedveit komikus ez alkalommai a Smólen Tóm főszerepében fog a közönségnek élvezetes estét szerezni.

A karszeméi yzet jutalomjátéka.

Hétfőn, e hó 26 án este rendkívül érdekes körülmények között kerül színre & karszemélyzet jut&lomjáté kául a „Falu rossza.“ Szatmáron talán még soha sem produkált fordított szereposztásban. És pedig :

Feledi Gáspárt Feledi Lajost , Feledi Borist . Bátki Tercsit . Finom Rózsit. Gonosz bakteri Göndör Sándort Jóska bérest . Gonoszáét . .

Sutyáknét . .

Tariszuyásnét .

. Sándor Julia . Kendi Borissá . Rónai Imre . Sipos Zoltán . Somogyi Károly . Szakácsnő . Gömöri Vütna . Szécsi Emma . Herczeg Viimos . Boda Ferenc . Szőcs András

fogják játszani. Erre az előadásra felhívjuk a nagy közöusóg szives figyelmét és kérjük, ne vonja meg támogatását a derék munkát végzett kárszemélyzettől és na vonja meg önmagától azt a kitűnőnek és mulat- tatónak Ígérkező estélyt, amilyen ma már csak nagy ritkán látható. A színészek mindegyike a legkomolyabban fogja szerepét alakítani, mi által a komikus hatás csak fokozódni fog. A jutaím&z&ndók ez utón kérik a tiszteit bérlőket, hogy miután a szinügvi bizottság a bérletszünetet nem engedélyezi, jegyeiket — tekintettel a nemes célra — megváltani szíveskedjenek.

HÍRROVAT.

Nyomdászinas, mint szinházi kritikus.

A „Kassai Hírlap'-' cimü laptársunk igen erélyes é» helyes cikkben kel ki egy másik ottani laptárs ellen amiatt, hogy az utóbbi állandóan a nyom dája gépinasával képviselteti magát a színházban.

„Az arcátlanság ily magas foka — írja a Kassai Hírlap — valóban meglepett bennünket . . . Ha ez a kölyök ami jogainkat csorbítja, hát az orrára ütünk . . , Nem vagyunk hajlandók

nyomdai gépinasokkai kollegialitást vállalni.“

A legnagyobb mértékben tudjuk osztani laptársunk felháborodását, a melyet az újságírói mesterség arcuó- ütése fölött érez.

Csodálatos és frihetetlen dolog az a merészség, a melylyöi arra teljességgel nem hivatott emberek ez újságírás terén kontárkodnak.

Ha szétnézünk az újságírók között — különösen vidéken —- megdöbbentő képét látjuk annak a képzettséghiánynak, annak a rá nem termoltség ek, melyet egyes urak, akik ufcon-utfálen íróknak, újságíróknak vallják magukat, produkálnak.

Én nem értem: még sohasem láttam, hogy valaki, a ki nem ért a szabó mesterséghez, leült volna kabátot varrni. Nem merném megpróbálni azt sem, hogy odaadjak a tartozik követei rovat mellé s belekon- térkodjam a könyvelői mesterségbe.

Csak az újságírás lenne a» a sza»~ bad mező, melyen minden szamárnak szabad volna legelnie ?

Hiszen ez a mesterség legjobban megköveteli a fejnek, az észnek a munkáját és mégis erre merészkednek legtöbben az antitalactumok közűi.

A hol jár-kel az ember minduntalan „újságírók“-ba botlik.

Nem egy van köztük, a ki soha életében nem végzett komoly szellemi munkát, a ki azt sem tudja, mi fán terem az njságcsiaálás, a ki nem képes két sort megírni, a ki a nevén kívül nem tud egyebet lepingálni (de ezt. aztán odapiogálja a más írása alá is) — de a pajtásság, a komaság, a tolakodás révén befurakodnak az újságírói gárdába s gyakran pöffesz- kedő gőggel nézik le azt, aki világ- életében tollforgatással kereste a kenyerét.

ösmerek ilyen n. n. „újságírót“, a ki csak úgy képes hírlapiról nim- busát fenntartani, hogy sohasem ir egy szót sem. Mert hiszen ha egyszer hozzámerészkedne a tentához, tolihoz, egyszeriben kitüün«k, hogy analfabéta, hogy nem tud egy rövid rendőri hirt megirni.

Mindez természetesen egyelőre csak hiábavaló jajgatás, a míg valami szerencsés intézkedés kvalifikációhoz nem fogja kölni a mi mesterségünket is.

De elmondtam ezeket, mert ezeknek az ujságirókontároknak az utján jutunk lassankiüt oda, a hova Kassán már elérkeztek : hogy a »zinházi kritikus tisztét a nyomdászinas tölti be.

Ámbátor tudnék én mutatni a nyomdászínasnái kisebb képzettséggel rendelkező kontárt is.

(t)

A képviselőválasztók jövő évi névjegyzéke. A központi választmány április hó 26-áu d. u. 3 órakor tartja ülését, amelyen a választók jövő évi ideiglenes névjegyzékét megállapítja. Az összeirási munkálatok eredménye szerint előreláthatólag 2281 választó iesz a névjegyzékbe^; tehát 272-ve! több, mint a mólt évben.

A református püspök beköszöntője. Erőss Lajos, az uj debreceni református püspök 25 én, vasárnap d, e. 9 órakor tartja a debreceni nagy-