Szamos, 1909. április (41. évfolyam, 74-98. szám)

1909-04-06 / 78. szám

XXXXI, «»folyam. ^atmár, 1909 április hó 6 , kedd, l\ Wir' 2_ \ 7», szám. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési d i : Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. '/« évre 3 K. I höra I K. Vidéken: . . 16 , . 8 „ „ „ 4 „ „ „ 2 „ Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL Rékéczi-utcia 9. sz. Telefon : 107. SSiaáaEssmi dijak Ssatmiron, a lap k!»d6>sívaialibaa fiioteadők HIRDETÉSEK: KésipénzSeetée mellett a legjutányosabb árban közöl-stoe Nyilttér sor« 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A tartalékosok kazalbocsátása, A király dicsérete. Szerbia kölcsönt vesz fel. Mindent elloptak. A. nagy kalamájkának egy darab időre, úgy látszik, vége van. A sok kérdőjel és fölkiáltó jel után végre oda lehet biggyeszteni az áldott, a nyugodalmas, a filozófus pontot. Ez a pont azt jelenti, hogy vége a különkiadásoknak, az ökölnyi betűknek, amik hatvan lépésről úgy acsarkodnak az emberre, mint a harapni készülő kutya. Vége a szenzációknak és a közönség ér­deklődésének. Egy-két napig még a táviratok közit is megnézzük a belgrádiakat, azután meg sehol sem látjuk meg, mit csinál Rácz- ország. Mi közünk hozzá ? Sajna, hogy eddig volt, több is az elégnél. Most már, hogy bele­halt a tojásba a háború griffmadara és nem kell rettegnünk a veszen­dőbe menő emberéletek miatt, saj­nálhatjuk a veszendőbe menő mil­liókat. Sok szép milliókat, olvashat­ón milliókat, amiknek valószínűleg sohasem fogjuk megtudni a szá­mat. Az állam vo’na ugyan leg- nyilvánosabb elszámolásra kötele­zett vállalat, de hogy igazodjon el a polgárember az állam számadá­sán, mikor az adókönyvén sem tud eligazodni ? Mindegy no, Magyarországnak bizonyosan többje maradt meg, mint amennyibe ez az ostoba hecc került neki. Hanem mije maradt a kis szomszédnak, az istenadta Szerbiának ? Nem maradt annak semmije. Az az ország elmondhatja magáról, hogy mindenét ellopták. A lopást még az őszön kezdte — ha ugyan van a Balkánon kez­dete is a lopásnak — valamelyik „ics“ a sok közül. Az az ur el­lopta a puskaporra szánt harminc milliót. Ha jól emlékszünk rá, tá­bornok volt, vagy micsoda. Pörbe is fogták s tán el is Ítélték, ha ki nem egyeztek vele. Aztán ellopták a puskára valót, az ágyúra valót, a kardra vaiót. A tolvajok — mint a belgrádi hí­rek mondják — mint a legelőke­lőbb állású kötélrevalók, csupa ke­gyelmes urak. Azután ellopták a lisztrevalót, a húsra valót, a mondurra valót, a zsoldra valót. Sebaj, ezek csak az anyagiak, amik úgy is pokolra szálltak volna. Hogy az „ics“-ek lopják-e a millió­kat, vagy a monarchia katonái lö­vik pocsékká a csatatereken, az egészen mindegy. Sokkal súlyo­sabb károkat szenvedett Szerbia ezeknél az anyagiaknál (amiket nyilván úgyis a rubelszállitó muszka hatalom szenvedett) erkölcsiekben. Ezekben tolvajlották meg csak igazán! Ellopták az országnak a dinasz­tiában való bizalmát (enélkül ugyan, mint különböző példák mu­tatják, meg lehet élni); ellopták a nemzetnek uralkodójához való ra­gaszkodását. Ellopták Szerbiának, a kis va­karcsnak az óriás testvérben, az oroszban való reménységét, el a a rokonság érzését, el az Európá­hoz való tartozását, el a kultur- állam látszatát. Ma az egész Európa előtt vilá­gos, hogy egy ilyen államért, mely ma is a törzsfönökök korát éli, a XX. században, nemcsak világhá­borút kár ’ett volna indítani, hanem kár lett volna egy patkószöget is kihullatni a katonabakkancsból. Ez egy barbár államszervezet, amelyet a Vig özvegybeli államférfiak igaz­gatnak olyan szerencsés eredmény­nyel, hogy az országnak minden anyagi és erkölcsi erejét ellopják és ellopatják. Hírlik az is, hogy valamelyik európai dinasztia sarjadékát akar­ják beültetni a szerb királyi karos­székbe, aki bármi vékony szállal is lent tudja tartani az Európához való tartozás látszatát, az idegen­ből portált román és bulgár feje­delmek példájára. Tehát Pétertől el akarják lopni Szerbiát és Szer­biától Pétert. Ez legalább olyan íopás lenne, amelyiknek a jámbor Péter is hasznát- venné, meg az árva Szerbország is. A háborúi követő béke megszüntette a forgalom zavart, minek folytán Ragályi újdonságai megérkeztek. Mikor bocsátják hazc a tartalékosokat Bosz­niából? A közönség körében az a téves hit terjedt el, mintha a tartalékosoknak Boszniából való hazabocsátáaa küszö­bön állana. Ezzel szemben s „Neue Freie Presse* illetékes helyen nyert infor­mációk alapján megállapítja, hogy erről egyelőre szó se lehet. Ez csak csak akkor történhetik meg, ha biz­tos garanciák lesznek arra, hogy Szerbia és Montenegro a leszerelést lelkiismeretesen és komolyan végre­hajtották. Szerbiában még csak a fegyver­gyakorlatra behívott legénységet bo­csátották haza, ellenben még fegy­verben van a már régebben behívott első korosztály, ezenkívül pedig a bandák lefegyverazóse még egyálta­lán nem kezdődött meg. Ami Montenegrót illeti, ez az or­szág még most is teljesen fegyverben áll és fenyegeti Boszniát, Hercegovi­nát és a szandzsákot. Az osztrák­magyar határon tizenegy dandár montenegrói áll és amíg eme csapa­tok leszerelése meg nem kezdődött, addig a mi monarchiánknak megket- tőztetett erővel kell a határokat őrizni. A „Szamos“ húsvéti száma 5000 példányban jelenik meg. Hirdetések jutányos áron péntekig vétetnek fel. TÁVIRATOK — Saját tudósitónktól. — A király dicsérete. , Budapest, ápr. 5. Wekerle beszélgetést folytatott Eötvös Károlylyal, a melynek során kijelentette, hogy a király megelé­gedésének és elismerésének adott kifejezést a fölött, hogy a magyar nemzet a háborús veszedelemben szilárdul megállta helyét. A bazini választás. Bazin, ápr. 5. Nagy küzdelem folyik Ivánka Milán tót nemzetiségi és Ochaba Ágost néppárti jelölt közt. Pánszláv izgaték működnek. A csendőrségnek közbe kellett lépnie. Ochaba nagy legjobbat és legolcsóbban DpnIf Q 6nHnr kávékereskedőnél — beszerezhetünk — DBIIrvU OollUUl Szatmár, Kazinczy-u, 16. HT „Mokka keverék" cégem különlegessége 1 kg. 4-40 korona, villany erővel pörkölve. 1600 8111,1 aW,t5ám»cl ügttácz posztó üzletibe, melyei! aHjalmí VltetHlnt 1 1 ----- adatnak el. Va lódi angol és amerikai kalapok Ragályinál

Next

/
Oldalképek
Tartalom