Szamos, 1909. április (41. évfolyam, 74-98. szám)
1909-04-27 / 95. szám
2-ik oldal. SZAMOS 96. ggins. (1909. ápril, 27, A város hivatalos órái. Legyenek egyfolytában. Az utóbbi időben a legtöbb hivatalban — úgy a fővárosban, mint a vidéken — lényeges és igen üdvös újításokat hoztak be a hivatalos órák rendjében. Nem szakítják meg ugyanis délben a munkát, hanem folytatják délután 1—2 óráig s aztán bezárják a hivatalt másnap reggelig. Ahol ez a rend életbe lépett, ott az újít ás mindenütt meggyorsitotta az ügykezelés menetét, a közönség meg nemcsak, hogy megszokta, de sőt annyira megkedvelte az ilyen beosztást, hogy most már mintegy követeli az egyfolytában való hivatali munkát. Délután nagyon kevés ember keresi fel a hivatalokat, a reggeli órákban meg mindenki el van foglalva a saját kenyérkeresetével, a déli idő tehát a legalkalmasabb az ügyes-bajos dolgok elintézésére, g milyen jó, ha az ember szabad ideje alatt nyitva találja az összes hivatalokat. Ha valahol, úgy nálunk Szatmáron, nemcsak megengedik, de egyenesen megkövetelik a körülmények a hivatalos órák ilyetén beosztását. Tavaly már indított a tisztviselői kar ez irányban mozgalmat, de a törvényhatóság azzal a naiv és maradi indokolással utasitottta el a kérelmet, hogy nem lehet a közönség kényelmét megbolygatni. A közönség — úgymond — megszokta már a régi beosztást s a megbolygatással járó kaiamitásokat nem éri meg a tisztviselők kényelme. Csak hadd izzadjan»k a forró nyári délutánokon is a hivatalban. Következik a május, amikor a hivatalos óra megváltoztatásának kérdése aktuálissá válik s igy helyén és idején valónak tartjuk, hogy a városi tisztviselői kar érdekében foglalkozzunk e kérdéssel. Számos nyomós ok szól az uj rend mellett, amely — mint említettük — mindenütt fényesen bevált. Ezekkel szemben igazán eltörpül és figyelembe sem jöhet az a kicsinyes érv, hogy a közönséget nehéz hozzászoktatni. Dehogy is nehéz! Csak egyszer menjen fel az ügyfél délután a hivatalba s lássa meg az ajtón a felírást, hogy délután nincs hivatalos óra, bizonyos, hogy másodízben már dél előtt intézi el az elintézni valóját. Hiszen most is ki van akasztva a hivatalok ajtajára a tábla, h°gy: magánfeleknek értesítés adatik ekkor és ekkor. Persze, hogy ezt nem rés pektálják a felek és a nyakára mennek a tisztviselőknek, de próbálják ezt megtenni akkor, ha csukva lesz az ajtó. De vajmi kevesen vannak azok, akik délután mennek a hivatalba a dolguk után. Vegyük például a nómetii polgárokat, akik délelőtt bejönnek a piacra s egyúttal — ha dolguk vau a városnál, — azt is elvégzik. E«ek ugyan nem bandukolnak fel délután ismét, ha délelőtt itt vannak. Nagy könnyebbség volna ez az ügybeosztás különösen azokra az em berekre, akik üzletben, hivatalban, vagy napszámos munkában vannak elfoglalva egész nap. Ezek a déli 12 —2-ig terjedő időt használhatnák fel a hivatalban levő dolgaik elintézésére, sőt ha idéznék Őket a tisztviselők, erre a napnak ezt a rászét választanák, amivel senkit sem vonnak el napi munkájától. Ami pedig ebben a kérdésben a tisztviselői kar érdekeit illeti, ebből a szempontól számtalan érvet lehetne felhozni. A tisztviselők legnagyobb része nem bérelhet a város által adott csekély lakbérbői a város közepén lakást, kénytelen tehát délben haza és vissza a hivatalba hosszú utat megtenni. Mire ezt a nyár déli óráiban megteszi s felér hivatalába, éppen eléggé rászolgált arra, hogy pihenjen és ne dolgozzék. A kömives, ha leteszi délben a maiteres lapátot, eszik s azután lefekszik aludni, vagy pihenni. A városi tisztviselő pedig mikor leteszi a tollat, a nyakába veszi a várost, ebédel, azután ismét távgyalogol egyet vissza a hivatalba és leül dolgozni. Meg vannak tehát fosztva attól a csekélyke élvezettől is, amelyben még a napszámos is részesül: a déli pihenőtől. De nagy áldás lenne ez a szegényebb sorsban levő tisztviselőkre különösen azért, mert ha egy egész délutánjuk szabad, értékesíteni tudják azt. Nem lehet célja a városnak az, hogy az ósdi, elavult rendszerhez ragaszkodva, megfossza tisztviselőit — akik nagy munkát végeznek — a délutáni pihenéstől, vagy aki rá van utalva, a mellékkeresettől. Nem ütközik nagy nehézségbe .nnek a keresztülvitele, minden mo derűül haladó városban igy van ez már s ha semmi más ok nincs mel lette, mint. egyedül az, hogy a tizzt- viselők kérik, kívánják — amint hogy kívánják — ez teljesen elegendő ahhoz, hogy ezt a mi áldozattal sem járó kedvezményt meg ne tagadják tőlük. Mikor Justitia mosolyog. Nagy kavarodás történt a tanyán. Úgy történt az eset, hogy az ispán ur rendre kijelölte a cseléd asszonyoknak a veteményes kert helyét, amelyet aztán az asszonyok anuak módja szerint körülkerítettek kukorica-csutkával, vesszőáövóauyel. Be is vetődött minden veteményes ágy zöldséggel, hagymával; öröm volt nézni, hogy zöldül minden a verőfényes tavaszi napon. A parádés kocsisuó, — akit tavaly tavaszon hozott az ura, mikor kijött a katonaságtól, — még ibolyát is ültetett a kóró kerítés aljába. Délutánonként, mikor kiült a ház elébe apró főkötőket, gyerek ruhát vairo- gatni anuak, aki eljövendő volt már nemsokára, el-elgyönyörbödött a virágos kertjében. Éppen csak azt sajnálta, hogy le nem hajolhatott hozzá minden minutában, mert hogy az előrehaladott termete nem engedte. A kertek egyformán zöldeltek, egyformán virágoztak, a cseléd asszonyok büszkén nézték a zöldelő veteményt. Nem is lett volna semmi baj, ha a bóresné maiaca egy óvatlan pillanat- I ban ki nem szabadni és nagy röfögóssei át nem töri egyenest a parádés kocsisné kertjének sövényét. Az ostoba jószág oszt szörnyű pusztítást^ rendezett a veteményben. Össze vissza gázolta, agyonturta az egész veteményes agyat. Mire a Julcsa, a kocsis; ó észrevette, vége volt a kertnek. Lett erre nagy szájalás. A kocsisné kezdte a lármát éktelen dühében. — Tartsa kend kötélen a kócos malacát, erre meg amarra.a jöttment, jónek. — Hogy az én malacom kócos ? Hát tán az öreg apád lelke tisztább volt, azé a lutolvajé ? Majd madzagon tartom én a nyelvedet. Szó szót követett, lassanként a família összes tagjainak a felsorolása elkövetkezett s mikorra a parádés kocsis — az egyedüli férfi ember, aki a nagy munkaidőben a tanyán maradt — előkerült, mindegyik asszonynak hajjal volt tele a marka. Már t. i. egymás hajával. A kocsisné még harmad nap is dohogott. Hogy az ő hajába kapaszkodott az a jött-ment. Mikor a tudós asszony azt mondja, hogy ha ilyen állapotban bántják az asszonyt, az még a születendő gyermekén is meglátszik. Hosszú dohogás után nem szóit semmit, hanem a nyakába kerítette a selyem keszkenőt, aztáu bement a városba, a törvényre. Majd megmutatja ö, hogy egy jött-ment béresnó nem teszi csúffá. A nagy kétemeletes palotában egy hosszú pipáju ur felvette a panaszt s nem telt bele két hét, jöttek a kék cédulák. Nem maradt ja tanyán egy teremtett asszonyi lélek, azt mind behívta a kék cédula tauukóppen a tárgyalás napjára. Hadd lássa az egész tanya népe, milyen elégtételt ad a törvény a Julcsának. A biró előszobájában egymás hátán tolongtak a népek. Mind a maga baját tárgyalta, meghányta vetette. A tanya népe izgatottan leste, mikor kerül rájuk a sor. Mikor aztán a jegyző egyenként kikiáltotta a nevüket, be tolongtak a szobába. A biró felolvasta a pauaszt. Azután kiküldte a tanukat, csak a peres felek maradtak bent, a Julcsa meg a béresné. A szigorú arcú biró felemelte a fejét az írásból, aztán menekülni óhajtván a sok tanú kihallgatásától békiteui próbálta a haragos feleket. Beszélt nekik égi malasztról, erkölcsi elégtételről bocsánat kelésről, a vétkek kiengeszteléséről, mintha csak pap lett volna. De a Julcsa haj hatatlan maradt Nem bocsájt meg, mert hogy nem engedi a becsülete, hogy egy jött ment béresné igy meghurcolja, hadd büu- tesse a törvény. — De hát maga is megsértette a vádlottat, lelkem — szólt rá a biró, — s magát is éppen úgy megbünteti a törvény szigora. Julcsa nem enged. A biró mindenáron ki akarja békiteui őket, unja hallgatni a tanyai tanuk fölösleges fecsegését. — Hát nem békül ? Jól van lelkem, ha maga ülni akar. Húzok én magára olyan büntetést, hogy aj kereszt viz sem szedi le róla. Van itt paragrafus ebben a kis könyvben elég, találok i én ebben magára is. Julosa nem békül. Hadd jöjjenek azok a tanuk, mondják ki az igazat. — Ne osztozkodjék itt — mordul rá most már haragosan a biró — „ majd megtanüzom én magát, ha rá aózok egy nehány kemény napot, aztán liften hnzatom fel a második emeletre, a fogház női osztályába, ügy elhúzom én a nótáját, hogy hóttig arról koldul. Majd a liften látja meg, hogy mi az a törvény, ha ott lát napvilágot az ártatlan gyereke. A kocsisné felkapja a fejét. Lift.. . lift . . . ezt a szót sohasem hallotta. De hát járatlan ő a törvényben, sohr - sem volt még a kisbiróval sem dolgf Csak tudná, mi az a iift, amin a törvény felhúzza az embert . . . Tanácstalanul néz körül, elsáppad, halálos ijedség fogja el s reszketve nézi, hogy keresi a biró ur a paragrafust egy kis vastag, veres könyvben. A biró látja, hogy a lift hatott. Meat már nem engedi ki a keze közül a békitésnek ezt az eszközét. Hirtelen haragosan rászól a reszkető asszonyra : — Ldsz e hát béke vagy nem ? Itt nem lehet kukorioázni, mert odakünn még sok ember várja az igazát. Békü' vagy akar a liftben utazni? Lift ... és megint lift . . . Csak ezt ne mondaná a törvény. Tudja a Julcsa az igazát, de erre a liftre nem számított, erről ö még sohasem he1- lőtt. Egy darabig még gondolkozik, magán hagyja-e száradni a sérelmet, vagy húzássá fel magát a másod’1’: emeletre a liften, ebben az állapotban. A biró egyre jobban haragszik, a nagy asztal körül ülő ügyvédek, ak’k türelmetlenül várják, hogy a sor az ügyükre kerüljön, egyre biztatják az egyezségre. A tanuk megkapják a napidijukat, azt vállalja a bóresn' A sérelem meg kölcsönös volt. Nehezer sírva, hangos zokogással adja be a derekát a Julcsa a lift előtt, mi’-e a biró beszünteti az ügyet s gyorsan más feleket kiált be a szobába. A Julcsa úgy oson ki az ajtón, hogy a tanyasiak ne lássák, a béresnó meg kaján mosollyal magyarázza a népeknek a törvény szigorát. a) Színház, Heti műsor: Kedden a „Milliárdos kisasszony.“ (Lendvay Miczi vendédfellépte ) Szerdán „Bőregér.“ (Lendvay Miczi vendégfellépte ^ Rónai Imre jutalomjátéka VT sáruap este volt színtársulatunk kö5- kedvelt komikusának, Római Imrének a jutalomjátéka a Smolen Tóni cimü bohózatban, amelyben a címszerepet adta. A közönség zajoä tapsokkal tüntette ki az ügyes és tehetséges színészt, aki az erkölcsi honoráriumon kívül a közönségtől számos ajándékban is részesült. A Faluro;,3za fordított szerep - osztásban. Tegnap este a karszemóly- zet jutalomjátékául a Falurosézát, adták. Az előadásnak különös érdekességet kölcsönzött az a bizarr ötlet, i hogy a nőszerepeket a férfiak, a Slasinger-féle angol tennis különlegességek, rackettek, hálók, labdák és más sport-cikkek ■RAGÁLYINÁL Deáktér 8. szám, __(Gillyén-ház.) tR gytisztitást, Wwcfcstést, gőzioslst, fínyVasalást *ífl* ttfltlAf =========^^ kifogástalanul eszkSzot ^ It HU VI Szatmár, Várdomb-ntcza 12. FMUK: Atilla-utca 1. Magyar Áruház. — Kazincy utca 14, Guttmaij palota
