Szamos, 1909. február (41. évfolyam, 26-48. szám)

1909-02-18 / 39. szám

i-ik oldal. SZAMOS (1909. febr. 18) 39. szám ipar-pártolás Végre-valahára vármegyénk egy- aehány lelkes fórfia, — akik az ipar fejlesztését nemcsak haugoziatjik, ha mem kívánnak is tenni valamit, — megmozdult., hogy a t; ár régen va­júdó és szép jövővel kecsegtető cu korgvár-ipar érdekóbeu komoly ló póseket tegyen a megvalósítsa irá­nyában. Természetesen egy ilyen vállalat nagyobbszabásu előkészítést kivárn. Irodát kell fenntartania megfelelő •zakerövel, aki a gazdákkal érintke­zésbe lép. Ezen kezdő lépések meg­tételére kértek a várostól, hangsu lyozzuk. nem az előtanulmányra, sem a cukorgyárra, hanem csupán az admiuisv trácionáiis költségekre az ala­pítók 1000 koronát. Szaunár város készséggel adta meg a kért segélyt, mert belátta azt, hogy ezen mondhatni, a vállalat í agysá gához képest csekély összeg busásán fog a jövőben megsérülni. Ezen ősz szeg adományozásával nem is auy- nyira anyagi, mint inkább erkölcsi támogatást nyújtott, me y kifejezte .azt, hogy tartja olyan komo'ynak, hogy érdemesítse a kezdő lépések •egeíye/ésére. Hiszen moudhatni, minden város, mely gyáripar*, lótesiietb, tegyük fel például Temesvárt, horribilis összege­ket. áldozott ezen célra. Annál furcsább tehát, mikor jófor­mán még alig adtunk ki valamit, akad egy helybeli újság, mely guny- nyal fordul a vállalkozók felé és könnyelműséggel vádolja a várost, a mely a pénzzel quasi pazarul bánik. Elveszi a vállalkozók kedvét, ha ugyan hederitenek rá és a közönség kö­rében a vaskalapo3ság magvát hinti el. így n m lehatna gyáripart létesi teni. Szerencse, hogy nem a cikkíró­hoz hasonló gondolkodású emberek ülnek törvényha’óságunkban. Gróf Teieky Gaza. A Szatmármegyei Gaz­dasági Egyesület uj elnöke. A Szatmármegyei Gazdasági Egye- süléi f. hó 17 ón einokvaiasztó gyű­lést tartott, melyen impozánsan nyil­vánult meg a bizalom gróf Teieky Géza irányában, kit az egyesület ez alkalommal elnökévé választott. A gyűlésen részt vett dr, Falussy Ár­pád főispán is és körülbelül 70 vár­megyei birtokos, egyesületi tag. Az eg» hangú választás megtörténte »tán küldöttség ment az uj elnökért., aki hangos éljenzések közepette lé­pett a terembe. Dr. Falussy Árpád meleg hangon üdvözölte Teíekyr, aki megköszönte a bizalmat, kijelentvén, hogy mind­addig programmot nem ad, mig az egyesület működéséről, helyzetéről kellő tapasztalatokkal nem bir. Va­lamint azt is hangsúlyozta, hogy úgy a minisztériummal, mint az 0. M. G. E.-ve! szemben is, ha szükséges, meg­védi az egyesület álláspontját. Majd az alelnök választásra ke­rült a sor, mely egy kis küzdelmet is előidézett, amennyiben két jelölt volt: dr. Böszörményi Emil és Cüol- noky Imre. A szavazás dr. Böszörményi javára dőlt el, amennyiben Choluoky 16 szavazatával szemben 29 szótöbbség­gel alelnökkó választatott. A gyűlés befejeztével a „Pannó­niában fényes bankett volt, melyen Körülbelül 50-eu vettek részt. A jelenvoltak közűi sikerült felje­gyezni a következőket: gróf Teieky Sándor, dr Falussy Árpád, dr. Va- jay Károly, Luby Béla, Kölcsey An­tal, Szerdahelyi Ágoston, Domahidy István és Viktor, Berenczei Kováts Jödő, Jékey Mór, Nagy Béla, Maia- ra*sy Dezső, dr. Böszörményi Emil, Choluoky Imre, Maróthy Sándor, Szuhányi Ferenc. Rá»z Elemér, Kos- smh István. Moldován László, Tóth M«>r, Peihö György, Bartha Kálmán, Rébay Dezső, Csaba Adorján, dr. Ljngyel Alajos, dr. Keresztszeghy Lsjos, Kanizsay Jenő és Imre, dr Haraszthy Béla, Jékey Zsigmond, Szalkay Sándor, Taokóozi Gyula, Sárközy Andor, Tréger Albert, Posz- vék Nándor, Világossy Gáspár, stb. A plébániát kirabolták. Több helyen is betörtek. Üldözés a waggonok alatt Négy fiatal betörő. Tegnap este 8-kor a plébánia épü­letében Timafi reudőrt.izedes fele­sége, aki ott házmesternő, az emeleti helyiségben Székely lelkész ágyát akarta éppen megvetni. A legna­gyobb csodálkozására a lelkész szó báit, valamint a főispáni lakást tárva- nyitva találta. A szekrények, fiókok fel voltak törve, a fehérneműk és egyéb dolgok a földre voltak kido­bálva. Azonnal értesítette férjét, Ti- ooafi rendőrtizedest az esetről, aki a csendőrséget hívta fel a nyomozás megejtésére. A nyomozás. Mint a jelek mutatták a betörök az udvar felöli feljárón hatoltak be először a főispáni lakásba, onnan mentek a többi helyiségekbe. Az elrabolt összeget hozzávetőleg 3U00 koronában vélik megállapítani, amely a káptalan tulajdonát képezte. A betörök nyomához az elaő szálat Feiszthuber János órás szolgáltatta, aki közölte a rendőrséggel, hogy az esti órákban látott 4 gyanús külsejű embert a Plébánia előtt áosorogni és tanakodni. Az „Abbáziádban. A négy fiatalember ellen irányuló gyanú megerősítést nyert Spitz „Ab­bázia“ vendéglős információjával, aki tudatta, hogy 4 fiatalember 9 óra körül vendéglőjében ült és borozott. Sőt össze is kaptak valami felett, aminek a vége egy elcsattant pofon lett. Derecskey, Zimmermann csendőr- őrsvezetők és Timafi rendőrtizedes ezen előzmények után mindjárt gya nitották, hogy a betörök nem lehet­nek másutt, mint a vasúti állomásnál. Az állomáson. A rendőrök és a csendőrök ezután az állomáson kezdtek érdeklődni a négy jómadár után. Magukkal hoz­ták Spitzet, az Abbázia bérlőjét, aki felismerte a négy gya aus fiatal­embert éppen abban a percben, mi­kor jegyeiket akarták megváltani. A csendőrök igazolásra szólították fel őket és a rendőrszoba felé kisérték. Menekülés. Alig értek a rendörszobához, kettő elugrott a kísérő csendőrök mellől és a vágányokon keresztül a vaggonok alatt próbált menekülni. Az üldö­zés megkezdődött A két tolvaj a téglagyár irányába futott. Zim- mermann őrsvezető utánuk lőtt, de nem talált. Az egyiket hamarosan sikerült el­fogni, a másik azonban eltűnt az éj homályában. Ea alatt az idő alatt Tóth a két hátramaradt tolvajt az őrszobába be­tuszkolta. Majd beszállították a rendőrségre, hol az előzetes kihallgatást megtar­tották. A tettesek. Á vizsgálat során a három tolvaj fiatal ember, kik tipikus ferencvá­rosi jasszoknak néznek ki és nem idő­sebbek 18—20 évesnél, elég jól van­nak ruházkodva. A ruhákból azon­ban hiányoznak mindennemű jeize- sek. ügy látszik, készültek a betö­résre és eltüntettek mindenféle nyom­ravezető jelt. Semmi csomagjuk sem volt, kivóvón egy finom álkulcsot és cipőgomboiót, melylyel bármely ajtó kinyitható. A tettesek közül a legidősebb, úgy látszik a vezető, magát Pusztay Gyű Iának nevezi és debreceni illetősé­gűnek vallja. A második László, aki magát hol Ignácnak, hol István­nak mondja. Ä legfiatalabb a 17 éves Valeucsik Béla asztalossegéd. A fiatal betörök tagadnak mindent és azt vallják, hogy sohasem látták egymást. Pedig a körülmények elle­nük vallanak, amennyiben többen visszaemlékeznek, hogy látták őket az esti órákban a Pannóniában, hon uan valószínűleg egyenesen a plebá niára mentek. Az a legkülönösebb, hogy éppen a plébániára törtek be. Valószínű, hogy az eltűnt negye dik társuk valami helybeli egyén lehet. Amint értesültünk, ugyanezek tör­tek be Cukor és Szántóhoz, valamint Schwartz déligyiimölcskoreskedőhös is a déli órákban. A tetteseknél a motozás alkalmá­val 330 K 26 fillért találtak, mely­ből Pusztainál 260 K volt. a legki­sebbiknél pedig 21 korona. Valószínű, hogy az elmenekült vitte el a főösz szeget A negyedik nyomozása a késő éjjeli órákban, mikor ezen sorokat Írjuk, még folyamatban van. Orgyilkos hitelező. Fizess, vagy meghalsz. Az áruló puska. Mátészalkai tudósítónk rémes ke gyetlenséggel elkövetett gyilkosságról ad számot. Szender Istváu és Jura János gaz­dálkodók ezelőtt nagyon jó viszonyban állottak egymással. Ä jó barátság ré­vén Jura elszámolási viszonyba került Szenderrel s a végén száz forinttal adósa is maradt. Szender gyakran követelte a pénzt, de Jura nem fizetett. A visszautasí­tás súrlódásokra adott okot s a két jóbarát idővel ellenséggé vált. Kerülték egymást, de ha találkoztak a verekedés elhárithatiaa volt. Szender volt ezekben a t&lálkozá- ban legyőzött, alattomos tervet gon­dolt tehát, hogy Jurát orozva tegye el láb alól. Nem sokáig késett az alkalom. Egy este Jura öccsének vacsorát vitt a pajtába. A sötétben botorkázva nem vette észre, hogy' ellensége egy fa mögött állva őt cálbaveszi s gyanút­lanul haladt tovább. Mikor Jura a fa közelébe ért Szender lerántotta a ravaszt s a golyó Jura mellébe fúró dott. A halálosan megsebesült ember haláltusájában felismerte gyilkosát s könyörögve rimánkodott, hogy ne hagyja a földön, vigye haza, mert itt elpusztul. A lelketlen gyilkos azonban meg­rémült tettétől és eszeveszett futással menekült annak színhelyéről, A vad futásban azonban fegyverét a hóba ejtette s annak nyomán a mátészalkai cseüdőrség hamar elfogta Szendert, ki nem is tagadja a gyilkosságot s töredelmes vallomást tett. Üvegáruk vásárlására leg­melegebben ajánljuk Weis» Albert szatmári oóget. Színház. Heti műsor: 18- án, csütörtökön: Drótostót, ope - rette. Páratlan. Nyárai Antal fellépte. 19- én, pénteken: Eab Mátyás, ope - rett. Páros. Zóna 20- án, szombaton : Forradalmi nász, színmű. Páratlan. Újdonság. 21- én, vasárnap d. u.: (Jsspürágók, operette. Félhelyárakkal. 21-ón este: Forradalmi nászr színmű. Páros II-szor. A forradalmi nász. A ssatmári színház szombaton este mutatja be Michaelis Sophus dáu írónak a „For­radalmi nász“ cimü romantikus1 szín­müvét. A francia forradalom második esztendejében játszódik la a darab, amikor a konvent már félelmetesen uralkodik. Pária teljesen a foiradal- mároké, a vidék azonban elégedetlen az uj uralommal s főleg a király meggyilkolása bántja. A királypárti menekültek elérkezettnek látják az időt arra, hogy idegen hatalmak se­gítségével visszaállít-ák a királyságot, Ebben a miliőben tartja esküvőjét a royalista gróf, mikor felzug a forra­dalmi induló s a konvent katonái halálra itálik a vőlegényt, azt az egy kegyet hagyva neki, hogy a nászéjr szakát még eitölfchesse. A márki me­nekülésre gondol, sir. Az asszony megmentésére gondol, behívja Marc- Azzon ezredest, ki ruhát cserél a márkival. A gyönyörű éjszaka után pedig ő adja a parancsot maga ellen a sortüzre. A nagy hatással felépített; darab óriási sikert aratott a pesti Magyar Színházban. Szatmári előadása is igen érdekesnek ígérkezik, a ráfor­dított gondról következtetve. Farsang. Febr. 20. Protestánsbál. Febr. 23. Nőegyleti bál. HÍRROVAT. Tbália templomából. Ezer bocsánat bájos asszonyom Hogy titkomat e lapra rábízom Hisz úgysem tudja soha senki meg, Hogy ki az akit titkon szeretek, De minthogy érzem, és régóta már Mióta ön a templomba jár, Hogy akaratlan megszerettem önt Ez utón kérem — feledjen közönyt! Ne nézzen rám oly fagyos hidegen Ha játékommal néha terhelem, Oh esdve kérem szánjon meg tehát És egyszer-egyszer mosolyogjon át A páholyából annak jeléül, Hogy ott irántam érdeklődve ül. Óh tudja meg, ha fönn a színpadon Szerelmet esdő szó kél ajkamon És könny ragyog majd a nézők [szemén: Ónért lesz mindaz — Önért játszom [én ! Oh tudja meg, ha ajkamon a szó Remegőn hallik s fájó, elhaló, Ifa már csak sírok szenvedélyesen : A gondolatom Öné szüntelen ! És tudja meg, ha tűz és szenvedély, Mint Aetna lángja szivemből kikéi És tapsra indít ezernyi tenyért: Önért lesz azlis, csupán csak Önért! De végül azt is, azt is tudja meg Ha ajkamon a szó botlik, remeg S dadogva játszom majd a szere­pem : Az oka annak is csak Ön leszen ! Szatmár, 1909. febr. 17. Sípos Zoltán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom