Szamos, 1909. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1909-01-23 / 18. szám

XXXXI, évfolyam­hátáéi, 1909. január hó 23-, szombat. B szám. FIGGETLEM POIjITIHAI IAP1LAP. Előfizetési dij: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V« évre 3 K. I Héra I K. Vidéken: . , 16 . . 8 „ „ „ 4 „ „ „ 2 „ Egy szám ára 4 fillér. SZBRKES Z TŐSÉG és KÍHjOHIVATAL: Rikóc?i-utozB 5. sz. Telefon: »07. őimáeB-uuuő díjas, Bftatjaas-on, & lap kí.&d6hivaittias/t»a fsAeteuoofc HIRDETÉSEK: Készpéoiöieiés melleit a legjutányoBabb árban közöltéinek Nyilttór sora 20 fillér. Az apró birdetésck között minden sió 4 fillér. A kátyúban. A helyzet apponyi audienciája dacára sem változott, ami külön­ben előrelátható volt. A miniszter eredménytelenül tért vissza a Bankgassei épületbe. Az osztrák kormány hallani sem akar a magyarok bankjáról, sőt a talán még megindítandó forma- szerű tárgyalás a korcs-szüleményt, a kartellbankot sem fogja a világra hozni. A helyzet változása, illetve a válság bekövetkezése most már csakugyan attól függ, hogy a füg­getlenségi párt kitart-e annyira hangoztatott elvei mellett, mellyel az önálló bankhoz ragaszkodik. Mert ebben az esetben valószínű, hogy februárban, midőn a tár­gyalások a két kormány között ha meghiúsulnak, ami több mint bizonyos, a függetlenségi párt kö­vetelni fogja az önálló bank fel­állítását, amit a jelenlegi kormány- többség károsnak tart. A kormány erre lemond és Wekerle, Andrássy és Darányi kiválásával tisztán függetlenségi kabinet fog alakulni. Hogy azután ezek elérik-e célju­kat, hinni szeretnők. Apponyi a királynál. Negatív eredmények. Wien, jan. 22. Apponyi Albert, aki Kossuth Fe- rencz helyett audiencián volt a mai napon Őfelségénél, az újságírók előtt kijelentette, hogy a mai kihallgatás­ból uj helyzet megteremtése nem várható. A miniszter közölte az ural­kodóval, a függetlenségi párt állás­pontját, mely főleg a bankkérdésre vonatkozott, Egyedüli eredménye a kihallgatásnak az, hogy a tárgyalások a két kormány között megindultak. A bankkérdés. Justh nem enged. Budapest, jan. 22. Justh a folyosón hosszasan tárgyalt Wekerlével, Ismételten kijelentette, hogy az önálló bankból nem enged. Battyányi gróf legközelebb összehívja a bankbizottságot, hogy a bankkér­désben még az osztrák tárgyalások előtt állást foglaljon. Képviselőház ülése. Budapest, jan. 22. Justh Gyula elnök nyitja meg az ülést. Az adóreform. Éber Antal polemizál Sándor be­szédével. Nem tartozik a kereső osztályhoz, tehát teljesen elfogulat­lan. Nagyobb kedvezményt kiván biztosítani a sok gyermekes család­nak. Nem érti a javaslat azon részét, mely az állampapírokat és zálogleveleket is megadóztatja. Ki­fogásolja, hogy a javaslat külön megadóztatja a tőkéseket. A javas­latot elfogadja. Hermánn Ferenc: Elmondja ag­gályait, melyeket a javaslat ellen táplál, igazságtalannak tartja, hogy a földadónak a földtehermentési járu­léknak egy adókulcsa legyen. A javaslatot elfogadja. Vrbanics horvátul beszél a ja­vaslat ellen az ülés végéig. Kérelem SzatfRór szab. kir. varos közönségéhez­Nemzetünk még nem rótta le báláját Jókai Mór nagy emléke iránt. Sírján nem emelkedik em­lékkő, dicsőségét nem hirdeti em­lékszobor. Az összeg, mely halála óta a kettős célra összegyűlt, nem elégséges. Midőn a nemzeti hála nevében fordulok Szatmárnémeti szab. kir. város közönségéhez, mely közön­ség nemzetünk nagy fiai iránti hálának és kegyeletnek lerovásában részét minden alkalomkor kivette, jelenleg is meg vagyok győződve, hogy kérésem szives fogadtatásra és lelkes közreműködésre talál. A hála nevében kérem a város közönségét, hogy a Jókai siremléke és budapesti szobra költségeire adakozni és adományaikat a meg­bízott hatósági közeg által előmu­tatott gyüjtőivre feljegyezni s neki átadni szíveskedjék. Szatmárnémeti, 1909. jan. 21. Tankóczy rendőrfőkapitány. A „Szamos,“ dacára a napilap folytán bekövetkezett fokozott elterjedésének, nem emelte hirdetési díjszabását. Terjed a vörheny. A kereskedelmiben is. Nem foglalkoztunk egy napig a vörheny terjedésével, ma már is­mét be kell számolni a betegség­szaporodásával e ezzel kapcsolatban a közönség félelmének növekedé­séről. Tegnap ismét két újabb megbe­tegedés táplálta a vörös szörnyet, mely most már 27 emberélet felett rendelkezik korlátlanul. Miután az eddigi működési te­rületén minden felernészthetőt ma­gához kaparitott, áttette működési területét a kereskedelmi iskolába, hol tegnap Steiger Boldizsárt a felső évfolyam hallgatóját fertőzték meg a borzalmas járvány baeíl- lusai. Ezzel szemben a hatóságok egye­lőre csak arra szorítkozhatnak, hogy a vörheny további terjedésének vessenek gátol Félő, hogy ez az intézkedés nem tudja eléggé meg­nyugtatni a közönséget s különösen nem a járványt, mely nem tudhatja meg azt, hogy hol szabad neki felütnie a fejét és, hol nem. A hatóság az összes bezárt is­kolákban ott, a hol megbetegedési eset fordult elő e az azzal kapcso­latos helyiségekben a meglevő esz­közök tökéletlensége által megen­gedett mérvben alapos dezinficiálást végzett s különösen a protestáns Szanin. Ezelőtt néhány hónappá úgyszólván még senki sem tudta, hogy kicsoda Archibasev. S most egyszerre nevét zengi egész Oroszország, a német és francia lapok hasábokat írnak az eddig ismeretlen nevű iró leikéből született regényéről: Szanin ról. A munka legelőször egyik orosz folyóiratban látott napvilágot és mi­kor kevéssel ezután könyvalakban megjelent, valósággal falta az forosz intelligeucia és az első kiadást csak­hamar követte a második. Ekkor a cenzúra elkoboztatta zseniális, erkölcs- rontó tartalmánál fogva. Persze ez csak még keresettebbé tette a köny­vet és az emberek 30—40 rubelt ad­tak egy egy példányért. A harmadik orosz kiadást Németországban nyom­tatták ki és onnan csempészték a ha­táron át. Szaniu tüzet vitt az erekbe, felkorbácsolta az érzékeket, szomjassá, izzóvá tette az ajkakat. Lázas hév­vel, kipirult arccal, forró vágyódással olvasta a regényt egész Oroszország. A regény megvan most németül is * Szanin, a nagy, szép legény, kinek a jövőre semmiféle tervei nincsenek, hosszú távoliét után gondatlanul, vi dám&n tér haza szülőfalujába. Meg­látva nővérét, Lydiát, az egészségtől duzzadó, gyönyörű leányszépséget, szerelemre lobban iránta. Lydiáért rajonganak a férfiak, kö­zöttük Novikov, egy ábrándos, jólelkü, félénk fiú. De Lydia inkább egy dél­ceg katonatisztet választ magának, kihez szerelmesen hozzásimul. Szere­tik egymást. Csókolóznak. S egy hóid világos, langyos este Lyda a katonatiszt lakására megy és odaadja magát.fAmde Lydia nem boldog, mind­inkább tudatára ébred tettének, bus komor, szomorú lesz. Végre szerető­jének szemébe vágja gyalázatos, bes­tiális viselkedését és ezen szóval „állat* elhagyja a lakást azzal a szándékkal, hogy magát a folyóba veti. Szaniu, ki véletlenül az egész meghasonlásnak a kerti ablakon ke­resztül szemtanúja, óvatosan követi nővérét és a partnál utolérve, éppen 5 abban a pillanatban ragadja meg, mikor annak teste már félig a víz­ben volt. Szaniu vigasztalja. Miért, ez az ostobaság? Meghalni? Őrültség! Csupán azért, mtrt nemsokára gyer­meked lesz?! Nézd, olyan szép az élet, — mondja — meglásd, még bol­dog leszel. Azután niucs-e itt Novi­kov, ki reménytelenül, igazán szeret ? Csak egy szavadba kerül és fele­sége vagy. Lydia föleszmél, az élet vágya is­mét erőt vesz 'rajta, élni, szeretni és szerettetni akar. Szanin elmegy No- vigovhoz, elmondja őszintén, hogy Lyda szeretője volt a hadnagynak, de már nem szereti, gyűlöli, utá’ja. Ne tépelödj — folytatja — és ne vedd a dolgot olyan tragikusan, hisz neked is már bizonyéra nem egy szeretőd volt. Miért szabad ezt csu pán a férfiaknak és nőknek nem ? £•< elvégre Lydia nem a régi-e még mindig, nem-e épp oly szép, mint volt? NÍDcsenok-e fehér, gömbölyű keblei? Lágy, ölelő karjai? Novikov felkeresi Lydiát, ki a meg- indultségtó! köny->zik és szótlanul, szenvedélyesen megcsókolják egymást. A hadnagy7 azonban még mindig szemteíenkedik, mire Ssania őt laká­sukból kikergeti. A katonatiszt pár­bajra hívja Szamnt, ki gúnyosan mondja a segédeknek : „Szeninov egy ostoba tőkfílkó, nem párbajozom vele.“ Szeninov erre egy sétazene alkalmá­val lovagló ostorával nekirout Szanin- nak, aki egy- öko* csapással földre te­ríti a délceg katonát. A hadnagy még aznap szégyenében íobelövi magát. Szauinnak ezáltal igen sok ellensége támad. De ö nem törődik senkivel és semmivel, mosolyog és derült, vi­dám, mint mindig. Vau itt, egy Juni nevű Pétervárról kitiltott diák is. Szerelmes Karsza- vínába, a népiskola tanilónöjébe. A leány is szereti, de a fiú félénk és nem meri feleségül kérni. Egy cső kos éjszakán Szanin találkozik a leány- nyál, kinek szépsége már régóta el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom