Szamos, 1909. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-17 / 13. szám
AAAAIi BflUtJUIII* FICCGTLEI POLITIKAI SAP1MP. il v*««* ^«liiaui hv • ■ J Előfizetési dij: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V* évre 3 K. I hóra I K. Vidéken : 168 4 „ „ Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: RáVóe-zi-utcza 9. sz. Taiefon: 107. Mlr.dnmoaiä -if;»* Ssrslmaron, * t»p k!niichlvatai»iii*rj fUetoiiuők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Pro Calabria I Irta : Dr. Tanódy Endre. Ezer és ezer méterre a földkéreg alatt megmozdul eg> réteg, mert nem nem egészen ritmikus a föld mozgása a világűrben. Ez a kis ütenybeli eltérés aztán feldübörög a föld színére és elsepri a löld színéről nemzedékek munkájának felhalmozott kincsét. Tengerrengés áll elő és megmozdít annyi vizet, amennyi rengeteg verítékbe került az eltűnt városok felépítése. Ennyi és nem kevesebb szükséges ahoz, hogy az emberi részvét, jótékonyság és altruizmus felébredjen, és eltakarítsa a pusztulás csataterét, ahol a természettel viselt háború névtelen hőseinek százezrekre menő hullái hevernek. Pápák és királyok hatalma, királynők puha kezének varázsa, nemzetek részvétének melege és népeknek milliókra menő pénze segít azokon, akik megszerezték azt az érdemet, hogy a föld nem nyelte el őket. Akik elesnek a csatában, azokat eltemetik; akik élve kerülnek ki, azok érdemrendet kapnak. Vitéz- ségi érmet, mert erősebbek voltak a legerősebbnél: a halálnál. Fényes paloták omlottak össze, és ha a gazdájuk túlélte őket akkor most nincs neki palotája, szegénynek. Ékszerek, nyakékek pusztultak e), és most meztelenül vakít azoknak a dekoltázsa, akik viselték. Nagy bankok szenvedtek óriási veszteségeket, és most kisebb lesz az olasz részvények osztaléka, a szegény, íöldhözragadt részvényeseké. És végül ezer és ezer kenyérkereső kéz dermedt meg a borzalmas halálban, akik után a koldusok éhező százezrei maradtak és rájuk kacag az olasz ég kékes ragyogásban úszó arany napsugára. Miniszterek és polgármesterek sürgönyöznek és gyűlnek, csúnya és lelkes, kellemetlen, de angyali szivü nők rendeznek és gyűjtenek és az egész világ lázban áll, hogy pacifikálja a föld forradalmát. Ezalatt pedig, mig a magyar adományok százerei nagy urak lármájával mennek Olaszországot vigasztalni, — ezalatt szép csen desen meghalt Resiczán és Veszprémben vagy száz magyar bányamunkás. Hogy miért halt meg ? Hát hiszen az volt a kenyere az istenadtának. Azért kapott napjára két forintot, hogy minden pillanatban kész legyen a halálra. Két forintot sem lehet csak igy- ugy megkeresni. A nagy üzletek nagy rizikóval járnak. S két forintért szívesen megy a halálba, aki két forint nélkül jött be az életbe. Vagy ezer özvegy és árva jajszékel a bányák égő torkánál, mely az emberi haladás moloch- jának gyomrába visz és ott lent élve eltemetve, hörögve tusakodik, küzd a halállal az emberek söpredéke, amelyet ágyutölteléknek küldünk előre a véres háborúban, amit a pénzért folytatunk. De hiába, a moloch éhes, szörnyű éhes és abban különbözik a bibliai cápától, hogy egyetlen Jónást sem köpött ki, aki a gyomrába került. Én nem hallottam és nem olvastam, hogy ezeknek a szerencsétleneknek az árváiért a társadalmi jótékonyság egyetlen egy mozdulást tett volna Magyarországon. Egyetlen egy méltóságos főis- r Innak, egyetlen egy nagyságos polgármesternek sem volt alkalma visszasürgönyözni dagadó kebellel: — Részt veszek a segítő bizottságban, Kegyelmes Uram! Mert nincs segítő bizottság és nem jött távirat. Úri barátot, értékes összeköttetést nem igér, dicsőséggel, társadalmi emelkedéssel nem kecsegtet, ha elégett bányamunkások meg- szenesedett hulláinak kisértő rémét ijesztjük el jótékony kéz igézetével. Csak Messináért érdemes áldozni, mert akkor Kossuth Ferencz együtt van az olasz királ lyal, . a főispánok és polgármesterek együtt működnek Kossuth Ferenczczel, mi pedig egy akcióba kerülünk a főispánokkal és polgármesterekkel és igy mindnyájan megtaláljuk a számadásunkat. Csak Calabriáért érdemes. Pro Calabria ! Mikor a világ szive megindult a szicíliai katasztrófa égbekiáltó borzalmain, akkor azt kellett hinnünk, hogy mégis csak van emberszeretet. altruizmus, jótékonyság és Önfeláldozás ezen a földön. És három nap után meg kell győződnünk róla, hogy még sincs jótékonyság, altruizmus és emberszeretet ezen a világon. Ha a n gy hatalmak, nagy nevek rejtelmes varázsa, a sajtó kollektiv lármájának kábító riadója, hiúság, kicsinyesség és divatkényszer rabszolgákhoz méltó rugói meg nem indítják, nem indul meg Őnagysága a hétről. — Jó napot, barátom. Jó, hogy találkozom magával. — Épen oda készültem, csókolom mind a két kezét. Szombat ' van, nagyságos asszonyom, szombat. Ilyenkor miért nem csücsül otfchou, reám várva ? — Magával az utcán is diskurál- hatok. Azért hát jöjjön. Legyen egyszer muszájból udvarias és kísérjen el a városházáig. — Az istenért, csak nem valami rendőri hirnek lett a hőse? — Micsoda beszéd ez! Megyek a kis tanácsterembe gyűlésre. Igen, hogy miféle gyűlésre ? Tudjs, most délután három órakor nőegyleti választmányi ülésem lesz az említett helyen. Négykor ugyanott filléregyleti értekezlet, félötkor vöröskereszt-tanácskozás, öt órakor szanatóriumi megbeszélés halkor a foldrengési vegyes segély-bizottság ülése, félhétkor a Semmiféle Egyesületbe Sem Tartozók Egyesületének vigalmi albizottsága tartja szervezkedését. Vagyis beülök három órakor a kis tanácsterembe és hét óra előtt ki se mozdulok onnan, Csak jótékonysági címeim és minőségeim változnak ez alatt az idő alatt. — Háromtól hétig a városházán ! Nagyságos asszonyom, maga lefőzi az egész városi tiszti kart. És képzelem, mennyit dolgozik egy ilyen délután. — Természetesen. Vagyok olyan indiszkrót, hogy el is mondjam. Tudja, most folyton rendezünk. Farsang vau. Ilyenkor hivatalból mulatni kell. Itt az elnöknőnek kis babát hozott a napokban a gólya, amannál az egyletnél az alelnöknő- uek a férje bárányhimlőben fekszik ; itt rheumás a titkár, amott házasodik a jegyző. Csupa baj, keserűség — és mégis mulatnunk kell, mert a holt betű, az élettelen Naptár azt parancsolja. — Ne de majd jön aztán a pihenésre is idő : a böjt. — Mit akar nékem a böjttel ? Hisz éppen ez a kiállhatatlan ! Hogy akkor mulassak, mikor a naptár mutatja — és akkor bőjtöljek, mikor a naptár mondja. Tisztelem az ilyen buta társadalmi berendezkedést. Én akkor akarok mulatni, mikor kedvem van hozzá. És akkor akarok bőjtölni, mikor nincs kedvem semmihez sem. Az idegeimnek és a gyomromnak a dolgát, talán csak jogom van saját magamnak beosztani. — Asszonyom, féljen az egyházi átoktól, ha ilyen profánul beszél. — Mit tudja maga azt, hogy én melyik felekezethez tartozom ? Hagyjuk ezt. Inkább hadd mondjam el, hogy mi mindent rendeznek egyleteim a farsangon. — Füleim épek. — Az egyik egylet kabarét tánc- estélylyel egybekötve. A másik bált kabaréval egybekötve. A harmadik kabarét dalesttel, a negyedik finom estét kabaréval, az ötödik kabarét jelmezes felvonulással, a hatodik kabarét kabaréval egybekötve. — Az emberek valósággal meg vannak kabarodva. — Ezért a viccért megérdemelné, hogy magát is egybekössék valamivel. — Mondja csak, kis nagyságos, mi van a zsurokbal ? — Ah istenem, a zsurok ! Eszembe jutnak a régi szép idők. A zsurok tavasza és nyara ! Mikor még önmagukért voltak a zsurok. L’art pour Tart. Összejöttünk, hogy szórakozzunk. És szórakoztunk. No hát ma is nagyobbrészt azért jönnek és mennek zsurba, akik men nek, bogy szórakozzanak. És nem szórakoznak. Mi lehet eupek az oka? Erre a kérdésre csak egy gyakorlott zsur-pszichiater tudna megfelelni. Mások az idők, mások az emberek, — és talán más a tea is, meg a szendvics, meg a sonka. Megváltozott a zsurok menüje is. Ma már melegek a hajdani hideg étkek. És hidegek a legmelegebb bókok is. A zsuroknak idestova befellegzett. És ezt előmozdítják a koravén, blazirt ifjak, akik Jassankint elmaraduak a házaktól s még csak azt sem mondják, hogy „befellegzett*. — Pardon, hogy közbe vágok, de meg akarom kérni, hogy írja meg ezt a panaszt versben, — maga úgyis mindenhez ért. — Milyen jó óim volna hozzá: „Zsurok alkonya“. — Nem irom meg, mert a költői hatást maguk képesek volnának elrontani azzal, hogy még az én versemé:, is megalcimeznék, mint egy közönséges riportot. — Az csak természetes, hogy egykét jó alcimer is adnánk neki. Például.... — Például: „Társadalmi elégia“. Vagy : „Miből lesz cserebogár ?“ Avagy: „Szenzáció! Szenzáció! Gyilkos merénylet! Meg akarják ölni a zsurt!“ Nemde ? — Ön egy született újságíró. Meg ^fRÓtfa Simon nagyválasztéku cipőraktárát ^ ^ ajánljuk: a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ..Pannónia“ szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
