Szamos, 1908. december (40. évfolyam, 97-116. szám)
1908-12-25 / 113. szám
XL, évfolyam. 113 $zá-\ A / 1 ?zatmár, If08. december bő 25, péntek. A FiTGGETLEl POIJTIHA1 NAPHLAP. .Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők EgyesMeté'-ffek hivatalos lapja. Előfizetési dij: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. 7« évre 3 K. I hóra I K. Vidéken : 16 . 8 1» ^ »» ), ,! 2 „ Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczi-utcza 9. sz. Telefon: 107. Miadannemü tfjíak Ssatmirom. a lap ktadöbivatRiRDan ÍUttsodOk HIRDETÉSEK: Készpónifizetés mellett a legjutányosabb árban Közöltéinél Nyilttór sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Lesz-e megváltás? Irta : JDr. Tanody Endre. Lesz-e megváltása még a mi világunknak, politikánk vénhedt, korhadt, beteg világának, mely feltünteti a római bomlás összes tüneteit, még azt is, hogy a konzulokból lovak lesznek és viszont ? Gyönyörű szép legenda születésének 1908-ik évfordulóján kutatjuk az idők folyásának mindenható törvényét és kérdjük, lesz-e megváltása Magyarország lakosságának a saját vezetőinek uralma alól, lehet-e még fordulat, amely egyszerre eltörli vétkeit, amiket nem tud ievezekelni ? A keresztény hitvallás békés ünnepén halállal vívódik a magyar hitvallás varázserejét vesztett igéje : a 48. Ez az ige testté lön. De milyen testté ? Remények, vágyak és ábrándok világából szállt le a valóság siralomvölgyébe és egyszerre megtelt a gyakorlati politika minden fekélyével. Mit lehetne még csinálni a 48-ból, hogy lehetne megváltani a magyar politika fenséges dogmájának porba rántott eszmevilágát ? Ma már mintha nem is akarna élni ez a nemzet; de emlékezünk az időre, mikor még akart és mikor „ész, erő és oly szent akarat, hiába roskadoztanak egy átoksuly alatt.“ Mi volt ez az átok, amely felettünk lebegett és most már végleg lesújtott reánk ? Nagy kérdés volt ez hetven évvel ezelőtt is és akkor Széchényi István gróf és Kossuth Lajos töprengett rajta. Az volt ez a kérdés, hogy ki kell-e vívni politikai fegyverekkel az ország közjogi szabadságát s aztán a gazdasági erő önként fog adódni, vagy a nemzet gazdasági erejét kell megedzeni, hogy azzal játszva megküzdhesse politikai szabadságának hadjáratát? Ma sem más a kérdés és ma sincsen rá más felelet. Ma is katonai és diplomáciai problémákat dobnak az éhes nemzet elé, mikor nyugodt idők azzal íenyegtnek, hogy a nemzet számot talál vetni önmagával és megkérdezi, hogy miért nem fejti ki ez a mi földünk és a mi lakosságunk istenadta erejét, hogy a gazdasági jólét fokán a politikai szabadság magasságába hágjon ? És hogy miért nem fejtheti ki az erejét? Óriási földbirtokok, aminők Európában sehol sincsenek csak Romániában és Oroszországban, és óriási egyházi birtokok mint holt vizek terülnek el nemzeti gazdálkodásunk mezején. A lakosság 8T százaléka föld- miveléssel foglalkozik, pénzgazdálkodás nem keletkezhet és az ipar elsorvadt palántái, az éhhalállal vesződő kisiparosok fuldokolva szívják be az osztrák gyárak kémény füstjét, amely halálra mérgezi őket. És abban van a magyar közélet végzetes tragikuma, amely a sorsösszeütközósek komor elkerülhetetlenségével nehezedik reá, hogy a ma uralkodó koalíciós többségnek, amely a iöldbirtokos politika uralmát jelenti; ennek a többségnek érdeke az, hogy az Ausztriával fennálló vámközösség örökre fojtsa el a lehetőségét annak, hogy a magyar ipar gépzugása is belevegyüljön az európai népek hatalmas szimlóniájába, amelyben az emberi munka és emberi jólét egetverő dicsősége zeng. Ez a most uralkodó többség felvette ugyan a jelszavai közé a gazdasági önállóság jelszavát is, azért, hogy elmaszkirozza magát és Ausztriára hárítsa a magyar közgazdaság elesett voltának minden ódiumát. De hát van-e jelszó, amit fel nem vett és van e jelszó, amit megvalósított ? Ezt az egyet, a gazdasági önállóság jelszavát nem is akarhatja megvalósítani. A statisztikával szemben nem lehet érvekre hivatkozni, sem politikai megyőződésére, sem politika becsületre (különösen, ha nincs). A statisztika pedig azt mutatja, hogy az ország politikailag jogosított részének háromnegyede érdekét kell, hogy találja a közös vámterületben. az Ausziriával való gazdasági közösségben, Magyar- ország örökös gyarmatállapotában. Az érdeke az, hogy a magyar kisiparos, amely városi népességünk gerince, ne egy fejlődő magyar nagyiparban leljen segitő társat, hanem ellenségét találja a legyőzhetetlen osztrák iparban. Hajszálnyi eltérés nélkül azonos a magyar politika egyetemes problémája azzal, amely felvetődött Kossuth és Széchényi között és amelynek helyes megoldása lehet az egyetlen megváltása a magyar közéletnek. Mindent, mindent félretéve, a gazdasági problémát kell megoldanunk. Meg kall oldanunk önmagunknak, mert eltiporják a nemzetet, amely önmagát meg nem menti. A magyar nemzet gazdasági önállóságát kell megszerezni és ha véres politikai közdelmek árán is. Adni kell érte mindent és belőle adni nem szabad egy hajszálnyit sem. /a kisiparost, a kereskedőt kell kiszabadítani az osztrák ipar és kereskedelem körmei közül, amely gazdasági uralmának bérét a magyar földbirtoknak, a most uralkodó többség politikájának fizeti vissza. Magát a földbirtok-politikát kell nemzeti földbirtok-politikává tenni, hogy hazai ipar és hazai kereskedelemmel álljon érdekközösségben és ne legyen cinkosa az osztrák ipar érdekvilágának. A 48 ból lehetne még valamit csinálni; a gazdasági önállóság egyedül üdvözítő jelszavának megváltó tanává kell avatni. De ennek a tannak nem apostola a mai uralom, amelyet gazdasági önállóságunk agóniája lant életben és amelynek pogányul el kell pusztulnia, ha a nemzet gazdasági élete újjá születik. Meg lehet még váltani ezt a nemzetet, de nem azoknak, akik a nemzet bűneiből élnek ! C3^»^-0 Egy percig se gondolkozzék, Grünfeld Testvérek ha jó cipőt akar venni, feltét keresse fel a Kazinczy-utcán. Rendkívül olcsó árak! a Wallon-házban. legdusabban felszerelt ezipőraktápát Rendkívül olcsó áraki ^ ilsörendü porosz koszén, koksz és kovácsszén kapható JKS1 KRÁMER BÚTOR RAKTÁRA HÁM-JÁNOS-UTCÁN. — A SZÍNHÁZZAL SZEMBE. SZATMÁR.
