Szamos, 1908. december (40. évfolyam, 97-116. szám)

1908-12-06 / 98. szám

’ 1ii t 98. szám. (1908. dec. 6.) _____ SZAMOS 3-it túéai. HÍ RROVAT. Az uj expediáló személyzet alkalmazása, az átalakulás gyors munkája és az eddigiekhez ké­pest óriási, 5000 lappéldány, elő­állítása folytán — bármilyen figyelemmel és gonddal intéz­zük — könnyen történhetik la­punk szétküldésében némi za­var. Felkérjük t. előfizetőinket, hogy az esetleg felmerült ily nemű fennakadásról minket ér­tesíteni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. Előfizetési felhívás. Nem teszünk hangzatos kijelenté­seket és ígéreteket, [közönségünk is­meri eddigi munkásságunkat, mit természetesen fokozott mértékben fo­gunk a jövőben kifejteni. Jó akaratukat és támogatásukat kérjük, hogy városunknak haladását napi sajtónkkal is előbbre vihessük. A „SZAMOS“ még megjelenése napján a megye legtávolabbi vidé­keire is megérkezik. Táviró és telefon összeköttetése révén a „SZAMOS“ hozza a vármegyé­ben, az országban és külföldön történő eseményeket. Naponként tárcát, regényt, hu­moros apróságokat közöl. A „SZAMOS“ munkatársai közé számolja a vármegye legjobb toll- forgatóit. A „SZAMOS“ iránya független, ment minden pártbefolyástól. Előfizetési ára helyben: Egész évre.............................12 K. Fé l ........................................6 K. Ne gyed „...............................3 K. El őfizetési ára vidékre: Egész évre.............................16 K. Fé l ........................................8 K. Ne gyed ........................................4 K. Mi után a további mutatvány példá­nyok szétküldése reánk nézve nagy költséggel jár, tisztelettel kérjük olva­sóinkat, ha lapunkat járatni óhajtják, úgy az előfizetési dijat postafordul­tával utalványozni szíveskedjenek. Szive* támogatását kérve, marad­tunk tisztelettel „SZAMOS" kiadóhivatala. A „Szamosának. Megsárgult, megfakult papírral Tele kis íróasztalom, Az eltűnt ifjúság varázsa Csillan meg most is sorodon ! Ujjongva vártam el a postát, Mennyi gyönyör szakadt reám, Mikor szerelmes álmodással Első dalomat olvasám! Ifjak valónk még mindaketten, Rímekre vágyó te meg én .. . A szedő is reád lehelte : Nagyon szerelmes egy legény! Tépi a gond, a szomorúság Borong merengő homlokán . . . ... S te jó lapom, szelíd malasztom Akkor gondoltál ugy-e rám! Akkor ölelted lapjaidra Kószáló, árva szellemem . . . S betűid fekete világa Napképen jelent meg nekem. Rád pergő kőnyeim alatta Megreszkedett fehér lapod, S csak én hallottam, hogy a csendben Velem sirt, jajdult-zokogott! Dalaim édes zokogása Ma némaságba, csendbe tért . . . Nem álomért harcol a lélek, A test küzd most a falatért: Az eszményeket letiporták, A szivem — jaj — rég elveszett. .. Oh én lapom, ha papírodra Még egyszer tűzném szivemet. Ha egyszer még nagy bódulásban Hirdetném, mindazt, ami szent . . . Hogy feltámadna annyi hervadt Elpusztult álmom idebennt! S te újra fekete betűddel Vigasztalásomul szegődnél . . Nem válnál el már soha tőlem, Csupán az édes temetőnél! vajon meddig tart még benne ? Hátha csak estig, s akkor mi lesz velünk? A vihar tombolt. A hídon lenni nem lehetett többé veszedelem nél­kül, mert az átcsapó hullámok majd elragadták az embert. A comadante szigorúan követelte, hogy menjek le a teremne. Ott is rossz világ volt. Kimozdult a helyéből és összetört minden, ami mozdulható t és törhetett. Kapasz kodtam a divánon, egy lámpás meg nem tudom hány tányér cserepei közt. Egyszer csak betántorog az én kis kapitányom, s az asztalba fogódzva, megáll előttem : Tisztelendő ur, szeretnék |valamit mondani — Kérem, tessék . . . — Emlékszik arra az olasz folyó­iratra ? — Melyikre ? — Arra, a melyikben az a nauti­kái cikk volt. — Hogyue! — S ugy-e arra is emlékszik, hogy én azt mondtam hogy azt a cikket én Írtam ? — Arra is emlékszem. — Hát tisztelendő ur . . . hát megvallom, meg kell vallanom, hogy .. . hogy azt a cikket nem én Írtam! Ezt mondta a kis kapitáuy. És könny csillogott a szemében. Azzal kiszaladt, azaz hogy kibotoikált a teremből. — De én nem mosolyogtam. Mert eszembe jutott Jónás próféta igéje: „Tudom, hogy én miattam támadott ez a nagy vihar tireátok“. Meghatott pillantásom kisérte a hívőt, az ig z embert. É* most kegyeteken a sor, hogy mosolyogjanak vagy ne mosolyog­janak. . . . Félóra múlva elült az orkán. A szél kedvezőre fordult. Alkonyat- kor már alig volt fodros a tenger. Este vigan vacsoráztunk Mata ki­kötőjében. . . . Köszöntelek. Ifjú vagy újra, Szerelmes, szép, szelíd arám. . , Csókolj meg betűid herével, Szeress, megérdemlőm talán ! A templom vár. Az Eszme lángol, Az esküt lapjaid sóhajtják : Oh holtomiglan. Holtodiglan Szabad sajtó és szent igazság! Nagybánya, 1908. december 2. Elless Henrik. Vélemények. Felkerestem közéletünk nehány jelesét s megkértem őket, feleljenek őszintén erre a kérdésre: „Mit szól ahhoz, hogy a „Szamos“ napilap lett ?u A válaszok itt következnek egy­más után : Dr. Kelemen Samu: A „Szamos“- nak talaja lesz, ha mindig az én politikámat támogatja. A polgármester: Egy becsületes sajtóorgánum csak ezt a jelszót ír­hatja zászlójára : „Tiszteld az elöl­járóságot, hogy hosszú életű lehess a földön !“ A főkapitány : Az uj napilappal jó barátságban leszek mindaddig, amig elismeri, hogy Szatmár a leg­rendesebb, legtisztább és legközbiz- tonságosabb város. Egy pórul járt ügyvédjelölt: ígérem, hogy valahányszor megpo­foznak a csendőrök, mindig a „Sza­mos“ nyilttér-rovatát fogom igénybe venni. Boros Adolf: Csak tán nem ka­pott a „Szamos“ is szubvenciót ?! Id. Csomay Imre: Szeressétek a Hazát! Egy berúgott ifjú : Előbb hajóz­hatóvá kellett volna tenni a Szamost, csak azután napilappá Poszvék Nándor és Világossy Gazsi: A titkároknak jó lesz békét hagyni! Dr. Roseníeld: A „Szamos“ poli­tikai és társadalmi lap. Reméljük tehát hogy a madárvilággal nem fog foglalkozni. A főispán : Én, kisfaluéi és nagy­falusi dr. Falussy Árpád, elvárom a „Szamosától, Szatmár város legte­kintélyesebb lapjától, hogy engem minden tetteimben híven támogasson. Viszonzásul Ígérem, hogy abban a nem várt esetben, ha Szatmárra helyeznék a megyeszékhelyet, akkor én is Szatmár városának a pártján leszek. Egyébként megírhatják azt az immár közismertté lett jó viccemet, hogy Szatmármegyéböl teái Zsolt- megye lesz, hanem Árpádmegye. Heves Béla: Éa mindenkit szive- seu támogatok, a „Szamost.“ is. Csak aztán rólam se tessék megfeledkezni ! Dr. N. Szabó Berci: Nem segít már Szamáron az se, hogy napilap lett a „Szamos“. Akár naponta ru- gódozhattok most már ellenünk. Hiába! Szatmámak végleg befelleg­zett. Éljen Nagykároly! Éljen az egyedül üdvözítő Néppárt! Egy fitos kóristanő: Apropó na­pilap ! Azt beszélik, hogy egyik-má­sik újság szubvenciót kap, hogy drága pénzen kitartják. Ah!., miért nem születtem én újságnak?! A ur fáz egyik kávéházi ember): Hogy mit szólok a „8zamos“-hoz ? Hát akarok én egyáltalán valamihez hozzászólani ? B ur fa másik kávéházi ember): Őszintén megmondom : dühös vagyok a „Szamosra“, amiért napilap lett. Most mér kitelik b. v. urtó.l, hojjy heteDkiut több alkalommal is tog a* szánkba adni holmi aktuális hülyesé­geket. (**. »•)' Ajánlás. vb Jó napot! Jó napot: Vegyen napilapot! Két krajcár az ára, A „Szamos“ a címe. Vegye. Itt van. íme. Megjelen mindennap, Biztos mint a halál. S benne mindent talál. Van benne újdonság, Színház, politika. Elmondjuk, mint csinál Háborút Nikita. Vers, kroki és tőzsde Lesz benne mindennap, Reggel hírül adjuk, Ami történt tennap. Városról, megyéről Nem felejtkezünk el: Simogatjuk, ütjük — Már ahogy érdemli — Mind a két kezünkkel. Barátunk lesz minden Igaz ember, — ez tény: Izr. vagy keresztény. Tessék hát, tessék hát! Kérjetek és adok, Nagyon olcsó vagyok! Jó napot, jó napot, Vegyen napilapot ! Készülődés a mozgósításra. Több vezérkari és magasabb rangú mérnökkari tiszt és az államvasut igazgatóságának magasabb hivatalno­kaiból álló vegyes bizottság tegnap és tegnapelőtt nsgy gondossággal vizsgálta felül a Csap Lavocznei va­sút vonalat.. Különös figyelemmel és gonddal időztek a hadi kitérőknél, melyeknek rendeltetése csakis katonai vonatoknál van. Ilyen vizsgálatot a katonaság részéről még soha sem tartottak, ami különben a tsrtós béke idején fölösleges is. A vizsgálat a bekövetkezendő mozgósítás biztos jele. A háború előtt. Tartalékos tiszteknek tilos a várost elhagyni. Az egész országban riasztó hírek keltek szárnyra. Határozottan há­ború ©lőtt áll Ausztria-Magyaror­szág. A felizgatott közvéleményt már már nehéz megnyugtatni, bárhogy is titkolják azt Bresben és Budapes­ten. A részleges mozgósítás már tény­leg meg is töri ént, természetesen a legnagyobb titoabaDtartás mellett. Egy magas rangú katonatiszt, tu­Megytísztitást, Ktlmcfestfst, göztnosast, fhyVasalást Taá ^átldOf $zatffi*r< Várdowb-ntcza 12. " SfflT ar kifogástalanul eszközül /HUHVI fiók-üzlet: Kazinczy-», (Gnlhnan palota.) A kolozsvári „KRISTÁLY4 Gázmosó és Vegytisztitó Gyár: mos, tisztit fehérnemüeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös árak ellenében. TÍZ koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza. Csomagolás díjtalan. Cim: „Kristály" Gőzmosó Gyár Kolozsvár, Pályaudvar. ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom